Lakótelepi anziksz

graffity

Három idős úr ácsorog a felújított lakóház tövében. A frissen festett, élénksárga panel úgy meredezik, mint egy földbe vert aranyrúd. Az aranyáron felújított tömb a lakótelep új büszkesége: elsőként kapott új bevonatot, az újra meghirdetett panelprogramból fedezték a kiadások egy részét. 

Szebben mondva: az „iparosított technológiával épült lakóépületek energiamegtakarítást eredményező korszerűsítésének, felújításának támogatásából” – egy újabb kifejezés egy olyan szótárból, melynek nem lehet más célja, mint éket verni az állam és az állampolgár közé, de erről majd más alkalommal.

A három pirospozsgás úr hevesen diskurál. Vehemens gesztikulációjuk és magasabb pulzusuk kiváltója a hőszigetelt, frissen mázolt falról tekint le rájuk

– egy graffiti.

Földúltan méltatlankodnak: ezek a bitangok az első éjjel meggyalázták a fájinul festett falat. Háromfajta privát megtorló intézkedés foganatosítására tesznek javaslatot. Az első verzió megfogalmazója összetörné az elkövetők csontjait, s hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, meglendíti a járóbotját. A második verzió beterjesztője a felújítás teljes költségét áthárítana a gyalázatos pingálókra. A harmadik verzió képviselője összevonná az első két büntetést és bónuszként a gyehenna tüzének gyötrelmeit helyezi kilátásba.

A városi folklór reggeli hajtása nem osztotta meg a lakóközösséget, mivel mindannyian vandalizmusnak tartották a festékszórós flakonnal fölvitt csúfságot. Nem került szóba Kant sokat idézett mondata Az ítéleterő kritikájából a szépről, és nem volt vita a barlangrajzok és az ókori falfirkák természetéről, arról az emberi késztetésről, hogy jelet hagyjunk, a szignónkkal megjelöljünk egy területet, vagy köztereken elhelyezett üzenetekkel fontos, aktuális politikai, társadalmi kérdésekre irányítsuk rá a figyelmet. Arra se történt reflexió, hogy mi alapján mondjuk, hogy csúf, és milyen pozícióból próbáljuk tiltani a graffitit. A verdikt olyan fellebbezhetetlenül fogalmazódott meg, hogy senkiben sem maradt kétely.

Több városban próbálták megszelídíteni, ellenőrzés alá vonni a graffitis szubkultúrát. A tiltás helyett sok esetben a legalizálási kísérletek bizonyultak sikeresnek, szabad, kijelölt felületeket bocsátottak a csuklyás, festékszórós graffitisek rendelkezésére. Persze, ezek a törekvések inkább a vizuális környezet formálásához járultak hozzá, miközben a radikálisabb graffititisek nem kértek az andrenalinmentes, konform feltételekből.

Eljátszottam a gondolattal, vajon hogyan reagálnának a lakók, ha korunk legismertebb graffiti-művésze, Banksy provokatív alkotása virítana a ház falán, és kiderülne, hogy az ingatlanuk értéke hirtelen több százezer euróval megugrott.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?