Vélemény és háttér

Távolról sem ért véget az amerikaiak által befejezettnek nyilvánított iraki háború. Csak mások fogják vívni, más eszközökkel és célokkal, de attól, hogy az amerikai katonák – a szándék szerint – nem bocsátkoznak ütközetbe, ugyanolyan kegyetlen lesz, mint minden háború.

Hát igen, újra szeptember elseje, ami az idén másodika. Néha harmadika, olykor negyedike, de a tanévkezdés jelképes erejében bízva, nekünk, évtizedekkel ezelőtti, hajdanvolt diákoknak egy másodika vagy negyedike is szeptember elseje... És ha az efféle maradias, naptárhoz igazodó öregdiák történetesen újságíró, akkor aligha kerüli el sorsát, hogy az iskolakezdésről írjon.

Daniel Lipšic belügyminiszter populista módon reagált a hétfői mészárlásra: bejelentette a fegyvertartás további szigorítását. Ennek része a félautomatára átalakított automata fegyverek tartásának tilalma, valamint a pszichológiai alkalmassági vizsgálatok megismétlése ötévente.

Egy népszerű elmélet szerint sokkal jobban működhetne a parlament, ha pár korrupt és csak önmagával törődő politikus helyett végre a közért valóban tenni akaró, „érintetlen” személyek kerülnének a nemzeti tanácsba. Ennek az elméletnek a hirdetői a jelenlegi szlovák törvényhozásra nézve eléggé kellemetlenül érezhetik magukat: az új arcok eddig a parlament legproblémásabb alakjai.

Igazán hálásak lehetünk Ján Mikolaj (SNS) volt okatatásügyi miniszternek és Robert Fico volt kormányfőnek. Kötelezővé tették (a magyar iskolák tantermeiben is) a szlovák nemzeti jelképek kifüggesztését, így a tanulók tudni fogják, melyek is a szlovák nemzeti jelképek. Viszont azt is tudni fogják, hogyan, milyen körülmények között kerültek a falra.

Pozsony világváros lett. Szomorú apropója a dolognak, hogy a médiaérdeklődés, a címlap cikkünk írásának idején nyolc emberi életbe került. Meg további sebesültekbe, családok tragédiájába, hadd ne fokozzuk tovább azt, amit képtelenség leírni. Még mielőtt okoskodásba fognánk, szigorért, rendőrért, akasztófáért, iskolai pszichológusokért kiáltanánk, jegyezzük meg: az ámokfutás nem jósolható meg, s a világ legjobban képzett rendfenntartó szervei és intézményei sem tudják megelőzni.

Két és fél napra sikerült elszabadulnom a tévé elől, sőt újságot se vettem a kezembe. Annál nagyobb volt a meglepetésem ma délelőtt, amikor utánanéztem, mi történt kis hazánkban. Nem akartam hinni, hogy Vincent Lukáč parlamenti képviselőmég mindig nem mondott le, illetve nem sikerült őt lemondásra kényszerítenie sem a parlament elnökének, sem az alelnöknek, de még a miniszterelnöknek sem.

Van egy elgondolkodtató tanulsága annak a szóbeli pengeváltásnak, amely a hírek szerint egy szlovákiai magyar főiskolás és a magyar házelnök, Kövér László között játszódott le a minap Magyarországon, a Rákóczi Szövetség által szervezett XXII. Nyári Főiskolás Táborban.

Rossz romának lenni a gazdasági válság idején. Franciaország több száz romániai és bulgáriai romát küld haza némi zsebpénzzel, kiutasítva őket az országból, csak azért mert romák. És csak azért, mert nyomornegyedekben élnek. Nicolas Sarkozy francia elnök július végén jelentette be, hogy bezárat és felszámol mintegy 300 illegális roma telepet, amelyeket többnyire Bulgáriából és Romániából érkezett romák laknak.

Még egyszer visszamentünk körülnézni, mi maradt ott, mit lehetne elvinni, amit a bútorszállítók ott hagytak. Az előszobában a cipősszekrény, a fehér szekrény, amely nevében fehér maradt, holott már évtizedekkel ezelőtt halványzöldre festette nagybátyám, aki ezermester volt, a cipősszekrényt is ő eszkábálta össze, meg a tévéasztalkát, a konyhaszekrényre polcot szerelt, mert olyan sutának tűnt, megszerelte a vízcsapot, mindent meg tudott csinálni, egyébként autószerelő volt, de ha olyan kedve kerekedett, zongorázott, igaz, négy ujjal, de ez senkit sem zavart, különösen ünnepekkor, néhány pohár bor után, és hegedülni is tudott.

Módosít a Radičová-kormány, s jól teszi. Azon törik fejüket a gazdasági miniszterek, hogy a járulékterhek növelése helyett a hozzáadottérték-adót növelnék egy százalékponttal. Az adórendszerekben egyik megoldás se eleve jó vagy rossz, így az adóemelés e módját a jelen körülmények közt, a jelen feltételek mellett kell vizsgálnunk.

Hetven éve, 1940. augusztus 30-án hirdették ki a második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt visszaadta Magyarországnak.

négy évvel ezelőtt nem ismertelek. S azon a 2006. augusztusi napon, amikor szlovák gazfickók megvertek, végképp nem sejtettem, hogy eseteddel egy teljes választási időszakon át többet fogok foglalkozni, mint a költségvetéssel vagy Fico koalíciós bűntársaival, akiket ő, fogalmam sincs, miért, a HZDS és az SNS rövidítésekkel jelölt.

Szinte nem múlik el hét, hogy a Wikileaks oldalára ne kerüljön fel egy-egy újabb titkos vagy szigorúan titkos besorolású nemzetbiztonsági vagy nyomozati dokumentum, s ne jelenjen meg sajtóhír arról, hogy éppenséggel kit bosszantottak fel a szivárogtatók. Ez rendben is volna, ha a dokumentumok közzétevői mértéktartóak lennének, s a történet nem válna lassan öncélú kamaszkori csínytevéssé.

Úgy tűnik, idén már egész biztosan nem kerülhetjük el a gázáremelést, hiszen a Szlovák Gázművek (SPP) a török bazári árusokat is meghazudtoló alkudozásba kezdett az állammal.

Firenze külvárosában, a Via Reginaldo Giulianin, egy gigantikus McDonald’s óriásplakát tövében feszíti a tésztát Josef, a pizzás. E sorok írója a múlt héten e hasábokon még azon élcelődött, milyen morbid dolog is teteme hazahozatalára biztosítást kötni olaszországi útja előtt. Az útnak vége – sajnos. A biztosításra nem volt szükség – szerencsére.

Nem tudom, ebben a szeszélyes nyárban, a napi ügyek körforgására betyárosan ügyelő újságírón kívül bárki számon tartja-e: augusztus 28-án lesz kereken félszáz napja, hogy új elnököt állított vezérkarának élére a Magyar Koalíció Pártja. Annak jegyében, hogy a párt – a parlamentből való kibukása után – modellkorrekciót ígérve szép és érzékletes szóösszetételt talált új jelszava és az elnökváltás oka gyanánt.

Pontosan egy hét múlva, hatalmas csinnadrattával és legfelsőbb szinten kezdődnek meg – kétéves szünet után – a közvetlen izraeli–palesztin béketárgyalások. A közel-keleti kvartett – USA, Oroszország, EU, ENSZ – hívta meg Washingtonba Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt és Mahmúd Abbász palesztin elnököt, a tárgyalások három védnöke pedig Barack Obama amerikai, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdalláh jordán uralkodó.

Huszonnégy vaddisznót gázolt el tegnap hajnalban egy kamion Szered és Nyitra között. Hajnali három óra körül történt az eset, az autópályán száguldó gépjármű elé becsörtetett a három felnőtt állatból és huszonegy kismalacból álló csorda. A sofőr vérében a vizsgálat nem talált alkoholt, senki nem sérült meg, a vaddisznók viszont mind odavesztek.

A Pozsony központjától mintegy 25 kilométerre fekvő magyarországi Rajka lakossága az elmúlt években szlovákiai betelepülők jelentős hullámával dúsult fel. Az okok felettébb prózaiak: Rajkán (és a Szigetközben általánosan) sokkal alacsonyabbak az ingatlanárak, mint Pozsonyban, sőt a mindennapi élet költségei is elviselhetőbbek.

Nincs szerencséje e kis országnak a referendumokkal. Az uniós csatlakozásét kivéve egyik sem volt sikeres, volt a történelemben olyan, hogy a referendumot maga az államhatalom szabotálta el, de a nép közvetlen akaratából ez országban még törvény nem született.

Kevés örömteli esemény történik manapság a politikában, de Sólyom László szimbolikus komáromi látogatása mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Egy éve ilyenkor egy olyan szégyenletes húzásra került sor az államhatalom részéről, ami a legsötétebb kommunista pártállami időket idézi, s nem is létezik rá magyarázat, az akkori illetékesek legfeljebb csak mentegetőzhetnek.

A jobboldali kormánykoalíció (ha így haladunk, a jelzőt lassan idézőjelbe kell tenni) a költségvetési hiány csökkentése érdekében támadást indított saját választói ellen, miközben az áldozatvállalástól jórészt meg kívánja kímélni az ún. „átlagembereket”, a gyakorlatban jórészt Fico szavazótáborát.

Ne foglalkozzunk most sem a volt, sem a jelenlegi magyar államfő hétvégi szerepléseivel, sőt a miénket se abajgassuk. Pedig adná magát az átkötés, vagy legalább annyi, hogy Ivan Gašparovič helyett akár egy rocksztár is ülhetne az elnöki palotában. Többet használna az országimázsnak, és a fiatalok is kedvelnék.

Mindennek megvan a maga ideje. Többek között a sírásnak, szenvedésnek, ideje van a tagadásnak, ideje van az elfogadásnak, a nevetésnek meg az ünneplésnek is.

Nincsenek bársonyos takarékossági intézkedések. Nem kivitelezhető a sokaknak tetsző, a tömegeket tapsra késztető fizessenek a gazdagok megoldás. Mindezt azért szükséges újra és újra leszögezni, mert Iveta Radičová miniszterelnök száját is elhagyta egy óvatlan kijelentés, miszerint a jövő évi járulékreform nem érinti majd az átlagembereket. Igenis, hogy érinteni fogja.

Amire e sorok a nyájas olvasó elé kerülnek, a szerző két határral odább megérdemelt nyári szabadságát tölti, Dante, Petrarca és Boccaccio szülőhazájában. Bár az elhatározás az utolsó pillanatban megingott.

Ugye ismerik: kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda… A román politikusok is tudják ezt, persze kicsit másképp: ha befordítom, és nem bunda, akkor kifordítom, és bunda… S ha úgysem, akkor addig fordítgatom, amíg bunda lesz, ha már bunda, akkor kifordíthatom, befordíthatom, és bunda marad.

Ha valaki komoly politikai vitának tekinti az adózásról és járulékokról szóló jogszabályok egy részének módosítását, téved.

Hét év után véget ért az iraki háború. Az utolsó amerikai harci egységek is elhagyják az országot, és megkezdődik az a hosszú időszak, mely alatt az irakiak megpróbálnak élni a szabadsággal és ésszerűen uralkodni.