Vélemény és háttér

A szlovákiai újságírók nagy része kritikus a jelenlegi kormányfővel szemben, és erős fenntartásokkal fogadja Robert Fico minden egyes megnyilatkozását, többségük e héten mégis betartotta az ajánlását.

És most! Úgy hallatszik, mint a startpisztoly csattanása. Mintha most – hogy a pártok zöme, közöttük az MKP meg a Híd is nyilvánosságra hozta képviselőjelölt-listáját –, most indulna minden. Mintha minden ezen a most!-on múlna, vagyis hogy júniusban miként fogunk voksolni.

Cirkusz ez már, semmi más, mondhatjuk nyugodtan a kormányfő utolsó döntésére, mellyel lemondásra szólította fel Igor Štefanov régiófejlesztési minisztert. Mert emlékszik még valaki Marián Janušekre? Akik nem kapcsolnának rögtön, emlékeztetőként mondom, ő volt az előző tárcavezető.

Ha cinikusak lennénk – de nem vagyunk –, most azt kellene írnunk, hogy a kormányfő megint mást ígért és mást cselekedett. Igen, a tegnapi döntésről van szó, mely szerint az állam, ergó az adófizetők pénzéből nem kárpótolják a nem banknak minősülő pénzügyi szolgáltatók ügyfeleit.

Ahogy az lenni szokott, van egy jó és egy rossz hírem. Az előbbi az, hogy sikerült egy olyan gyógyszert előállítani, melynek hatóanyaga jelentős mértékben javítja a szívbetegek, pontosabban a pitvarremegésben (fibrilláció) szenvedők életminőségét és esélyeit a túlélésre. Az érintettek jól tudják, amint a pitvarok nem működnek hatékonyan, nemcsak rosszul érzik magukat, hanem megnő a trombózis kialakulásának veszélye is, ami embólia forrása lehet.

Az iszlamista radikálisok, terroristák, kalózok meg a nyugati neokoloinializmus miatti frusztráltságokban rossz útra tévedő, de egyébként „ártatlan“ lelkek emberi jogaiért folytatott küzdelem meghozta legújabb gyümölcsét: az afganisztáni Hilmand tartományban egy volt guantanámói (és afgán) fogoly vezeti a kormány és a nemzetközi erők elleni felkelést.

Teljesült a DAC-szurkolók kívánsága: a zsolnaiak ellen a drukkerek állásfoglalásában kért játékos, Aleksandar Bajevski viselte a csapatkapitányi karszalagot.

Legnagyobb kereskedelmi televíziónk szombaton este azt szajkózta a világba, hogy az MKP és a Híd választási harca az egymás elleni harc jegyében zajlik majd, miközben az MKP nem rukkolt elő új arcokkal.

Ján Slotát, Robert Ficót, de a hazafiassági törvény elfogadásakor óvatos duhajként tartózkodó ellenzéki parlamenti képviselőket is aligha térítette jobb belátásra, hogy az inkriminált jogszabály elfogadását úgy értékelte egy mértékadó osztrák napilap, a Die Presse, hogy Szlovákia a sztálinista Észak-Koreát idézi.

Ha komolyan gondolta a minisztériumokat ellenőrző kormányfő, hogy az egészségügyi tárca jól végezte dolgát, mert jelentősen megnőtt az ellátás minősége, többedmagammal ajánlanám neki, hogy úgy, mint anno Mátyás király tette, bújjon álruhába, s tapasztalja meg, milyen viszonyok uralkodnak az egészségügyi minisztérium hatáskörébe tartozó kórházakban.

„A Szabadság felelősség. Ez az oka, hogy a legtöbb ember retteg tőle” – ezt a George Bernard Shaw-idézetet választotta mottójául a Republikon Intézet blogoldala. A honlapon Kire szavazzanak a liberálisok? címmel indult rovat, amelyben olyan liberális értelmiségiek válaszait olvashatjuk összegyűjtve, mint Kis János, Bauer Tamás vagy Babarczy Eszter. Némelyik szöveget elolvasva rögtön eszünkbe jut a mottó. A rettegés.

Választási év van, mindenki a voksokra hajt, így nem csoda, ha ki-ki kiszemelt magának egy-egy célcsoportot, lehetőleg jó nagyot, aki a vállán vinné őt a törvényhozásba. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomaz őstermelők szekerén döcögnebe, a Szlovák Nemzeti Párt a katonákkal masírozna be, vagy éppen a himnusz hangjain szárnyalna.

Jó talajú pálya, korrekt játékvezetés, lelkes szurkolók. Sokkal több pozitívum nem emelhető ki a szerdai Magyarország–Oroszország (1:1) barátságos mérkőzés kapcsán.

Nem a magnóba, a margóra mondom, szerkesztő úr. Hányszor kell hallania ezt az embernek riportútjai során, ha egy-egy dél-szlovákiai polgármesterrel beszél! S a riporternek húsz évvel a rendszerváltás után is azt kell tapasztalnia, hogy a mégoly kicsi funkcióban ülő emberek is (ismét) kendőt raknak a szájuk elé, ha kényes a téma.

Robert Fico és kormánya az eltussolás nagymesterei. Míg az ország és a média az elkövetkező napokban a szégyenteljes, és vérciki „himnusztörvénnyel” foglalkozik majd, a minisztériumokban szépen takarítgatják az elmúlt évek legnagyobb mocskait. A szerdai hírekbe épphogy csak belefért az az információ, hogy a környezetvédelmi tárca lezárta a széndioxid-kvóta ügyet.

A szlovákiai politikai abszurd fejlődésének újabb állomásához érkezett a parlament. Tegnapelőtt, a hazafisági törvény elfogadásával, megünnepeltetett a tökmagjankók napja. Ehhez bizony kell egy rövid kitérő, hiszen egyik szemünk sír, a másik meg nevet.

Ha van valami értelme ennek az SNS által összetrombitált, a Szegedi Csanád strasbourgi balfácánkodását kibeszélő, jobb híján „jobbikosra” sikeredett, elmebeteg parlamenti ülésnek, az tán annyi, hogy a sok értetlenkedő, „nadstandardozó” szaki megkaphatja az arcába a gyomorforgató evidenciát.

Szlovákia felelős kormánya és a mögötte álló parlamenti koalíció döntött: nevetség tárgyává teszi magát, az országot s vele együtt a verbálisan annyira imádott nemzetét. A hazafiassági törvény ugyanis nem más, mint a szlovák nemzet nagyfokú lenézése, a szlovák emberek értékeinek nyílt szemen köpése, amin tisztességes szlovák ember minimum felháborodik.

Választásokra készülve a politikai elemzők, publicisták, értelmiségiek általában a pártprogramot kérik számon, a marketingkommunikáció által már megrontott nemzedék inkább a kommunikációs stratégiákat figyelgeti, miközben a választók rendre olyan jelenségek mentén választanak pártot, amelyeknek nem sok közük van a választáshoz és gyakran még a józan észhez sem.

A szerencsétlenül járt hegyi turista nemzetisége, állampolgársága számít. Legalábbis ezt üzente a szlovák és a magyar külügyminiszter a közvéleménynek azzal, hogy a magas-tátrai Hegyi Mentőszolgálatnak adta a magyar–szlovák Jó szomszédság és megértés elnevezésű közös külügyminiszteri díjat.

Ha nem sikerül megállítani az államadósságok drámai növekedését, a Nyugat alkonya jóval hamarabb bekövetkezhet a vártnál, sőt, akár gyors és látványos formát is ölthet, országok egész sora jelenthet fizetésképtelenséget, miközben összeomolhat a világ két fő tartalékvalutájának, a dollárnak és az eurónak az értéke. Hogyan juthatott idáig a faiszmust és a kommunizmust legyőző, a hidegháborúban diadalmaskodó Nyugat?

Gyakran fordul elő, hogy a hazai magyarok kérdésében a demokratikusnak mondható, reformer szlovák pártok is úgy viselkednek, mintha nacionalisták lennének.

Lám, néhanap még olyan fundamentális tények is felülírhatók, mint az, hogy senki nem képes átlépni a saját árnyékát. Szombaton ugyanis azzal, hogy a Mikuláš Dzurinda vezette SDKÚ-DS tagsága Iveta Radičovát választotta meg a párt parlamenti listájának élére, tulajdonképpen kollektíve átlépte a saját árnyékát.

Vladimír Mečiar pártja, a HZDS a közvélemény-kutatások alapján a júniusi választások után nem kerül be a parlamentbe. Ez azt jelentené, hogy Mečiar, a rendszerváltás utáni idők legnépszerűbb és legellentmondásosabb szlovákiai politikusa kivonul a politikából.

Vajon milyen lehet egy évszázadon át egy helyben állni? Nekik persze könnyű volt, hiszen világ életükben vitézkedtek, no meg azt a kis apróságot sem kell elfelednünk, hogy 1903-ban bronzba öntötték őket, Mátyás király fekete seregének kiváló vezéreit, magával az igazságossal együtt, aki azonban – igazságosság ide, igazságosság oda – sokkal jobb helyzetben van, mivel az elmúlt több mint 100 évet nem állva, hanem lóháton ülve mélázhatta el Kolozsvár Főterén.

– Mit ittak ezek? – kérdezte Vilike, az egyetemista rokongyerek, amikor a héten együtt néztük a tévében az SDKÚ két listavezető-jelöltje, Ivan Mikloš és Iveta Radičová sajtótájékoztatóját. Csóválta a fejét, ő is kinőtt már abból, hogy ilyen infantilis módon cukkolja-szívassa a haverjait.

Az olvasó nemzetisége? Nem akadály, ha van gyomra a jobbnál „Jobbik” jegyzetíróink által összehordott, lejárt szavatosságú zöldségekhez! – akár így is hangozhatna a magát névleg legszabadabbnak tekintő szlovákiai magyar újság legújabb reklámszlogenje.

Barack Obama az elnökválasztásokat az internetnek köszönhetően nyerte meg. Így szólt tavaly az amerikai választások eredményének sommázása. Aztán úgy módosult, hogy az internetnek is köszönhetően jutott Obama az elnöki székbe. Azóta mindenkinek meggyőződése, hogy az internet, s főleg az úgynevezett webkettes alkalmazások nélkül értelmes politikus bele sem vág a kampányba.

Egy február végi reprezentatív felmérés adatai szerint a lakosság egy harmadának csökkent az életszínvonala, 38 százalék viszont nem érzékelt változást. Érdekes adat, főleg ha ADAT lenne. Értékelhető  ugyanis a statisztikai eredmény, de az még nem tény. Ugyanis a lakosság egy harmadának egyáltalán nem biztos, hogy csökkent az életszínvonala, mert a kérdés nem az volt.

Még egy (kevéssé valószínű) ellenzéki győzelem esetén sem biztos, hogy (a jelenlegi) ellenzéki (pártokból álló) kormány alakul. Az ötös fogatból (SDKÚ, KDH, SaS, Híd, MKP) ugyanis legalább két párt átugorhat a másik oldalra. A Smer biztosan többet tud nekik felkínálni, mint amennyit egy öttagú széles koalíció tagjaként kaphatnak, ráadásul a választóik elpártolása sem nagyon fenyegetne.