Szlovákia ebből a szempontból gyorsan változik, ez az emberek gondolkodásában is nyomon követhető.
Jó helyek azok, ahol az emberek jól érzik magukat. Mármint az ott lakók, a turisták véleménye másodlagos, bár az is sok mindent elárul. Hogy Szlovákia mennyire jó hely, azt leginkább a szlovákiai magyarok tudják megmondani. Egész egyszerűen azért, mert a szlovák nemzet még mindig keresi magát. Elsősorban a magyarokkal szemben határozzák meg nemzeti identitásukat, mint ahogy azt már előttem leírták ezeken a hasábokon. Szlovákia Magyarországból lett, Csehszlovákia csak egy köztes megálló volt. A napi politika szintjén ez úgy csapódik le, hogy a szlovákok nem veszik szívesen, ha alkotmányos és egyéb kérdésekben a magyarok adnak nekik tanácsot (lásd Beneš-dektétumok hatályon kívül helyezése, kettős állampolgárság). A szlovákiai magyarok számára Szlovákia manapság azért nem elég jó hely, mert sok olyan szlovák van, aki nyíltan utálja a magyarokat, és abban reménykedik, hogy néhány évtized múlva („jobb híján”) beléjük olvadnak, mint a szájukba a jednotás nanuk. A többi szlovák nem gyűlöli nyíltan a magyarokat, viszont azon az állásponton van, hogy jobb, ha a magyarok csendben maradnak. Van a harmadik csoport, amelyikbe Igor barátom tartozik. Igor ötvenéves elmúlt, mint mondja, azért szereti a magyarokat, mert kellemes emberek, akik értenek a vendéglátáshoz és a kertészkedéshez.
A nemzeti tizenhatoson belül passzolgató budapesti politikusok azt hiszik, akkor lesz jobb a határon túli magyaroknak, ha ők Nagy-Magyarország szellemét idézgetik. Közben inkább a jószomszédi viszonnyal kellene törődniük. Meg azzal, hogy a hazai magyarok gondolkodása igencsak különbözik a magyarországiakétól. Nagyrészüknek a határon túliak a nemzet féregnyúlványai, akiket ha leszlovákozni, lerománozni nem illik is, de sajnálni mindenképp.
A szlovákok az államukat féltik, mi pedig a megmaradásunkat. A mindennapi élet bugyraiban naponta együtt élő, dolgozó szlovákok és magyarok viszont jól megvannak egymással. Amíg színmagyar környezetben éltem, ezt nem tudtam elképzelni. A Felvidék akkor sem lenne jobb hely, ha Magyarországhoz csatolnák. Csak és kizárólag akkor, ha az itteni szlovákok és magyarok megismerik egymást. Ez évtizedek kérdése. Ha ebben a folyamatban nincs kedvünk részt venni, gyerekeinkre marad a feladat. Ha viszont sikerül, a szlovákok maguktól kezdik rühelleni a Beneš-dekrétumokat.