Most a Híd választási listáján a 23. helyen szerepel, az OKS színeiben. Ondrej Dostállal beszélgettünk.
Ön néha polgárjogi aktivistaként, máskor pedig pártpolitikusként jelenik meg a nyilvánosság előtt. Összeegyeztethető ez a két feladat?
Én ebben nem látok drámai ellentmondást, egyrészt egy politikus is foglalkozhat más témákkal, mint amik a politikai funkciójából adódnak. Vállalhat szerepet a harmadik szektorban, foglalkozhat jótékonykodással, bármivel, és nem kell, hogy ezt politikai tevékenységének részeként mutassa be. Másrészt én egy parlamenten kívüli párt alelnöke vagyok, nem vagyok sem parlamenti képviselő, sem miniszter nem vagyok, nem dolgozom az államigazgatásban sem. Csak regionális képviselő vagyok, de nem ez a foglalkozásom. A foglalkozásomat tekintve egy nonprofit szervezetben dolgozom. Sohasem titkoltam politikai funkciómat, de nem tartom fontosnak, hogy mindig ebben a szerepben jelenjek meg a nyilvánosság előtt. Sokszor több más nonprofit szervezettel közösen szervezünk valamilyen akciót, és ezek a szervezetek gyakran nem akarják, hogy politikai színezetet kapjon az ügy, ezért nem az OKS, hanem a Konzervatív Intézet képviselőjeként veszek ebben részt.
Gyakran bekapcsolódik a magyar kisebbséget érintő ügyekbe. Petíciót szervezett Malina Hedvig ügyében, felszólalt Dunaszerdahelyen, a nyelvtörvény elleni nagygyűlésen. Miért?
Én ezeket nem tartom magyar ügyeknek, inkább a szlovák nacionalizmus ügyei ezek, amelyek az emberi jogokat korlátozzák. Nem a kisebbségi jogok szempontjából közelítek ezekhez. Azzal, hogy valaki megverte Malina Hedviget, nem valamiféle törvényben lefektetett kisebbségi jogot sértett meg. Sérelem ért egy lányt, aki magyar nemzetiségű, és az állami szervek ebben az ügyben nagyon furcsán viselkednek, Robert Fico miniszterelnök és belügyminisztere Robert Kaliňák nyilvánosan hazugsággal vádolták meg őt, amikor az ügyet még ki sem vizsgálták. Akkor sem kértek tőle bocsánatot, amikor bebizonyosodott, hogy a bizonyítékaik agyaglábon állnak, és az ügy kivizsgálása még ma sem fejeződött be, ráadásul a nyomozás kapcsán is egy csomó ellentmondás fedezhető fel. A nyelvtörvényt két szempontból bíráltam: egyrészt szerintem ez csak egy eszköz a magyarellenes indulatok felkorbácsolására, a szlovák–magyar kapcsolatok kiélezésére, ami megfelel a politikai garnitúra egy részének, a kormánykoalíciónak, másrészt pedig úgy vélem, hogy korlátozza a szabad információáramlást. Nem csak a magyar kisebbség számára, hanem bárki számára, aki a nyilvános érintkezésben nem a szlovák nyelvet akarja használni.
A dunaszerdahelyi találkozó részben pártpolitikai rendezvény volt, hiszen az MKP főszervezőként szerepelt. Ez a tény nem zavarta önt?
Én Petőcz Kálmántól, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának képviselőjétől kaptam meghívást. A nyelvtörvényt már az 1990-es években, az elfogadásakor is nyilvánosan bíráltam, majd a tavalyi módosítása során újra. Úgy éreztem, hogy egy ilyen fórumon is el kell mondanom a véleményemet, nem csak zárt fórumokon, szemináriumokon vagy az interneten kell arról beszélni, hogy ez a törvény rossz. Fontosnak tartottam a magyaroknak is elmondani, hogy nem csak a magyarok számára rossz ez a törvény, vannak olyan szlovákok is, akiknek ez nem tetszik, akik nem akarják a szlovák-magyar kapcsolatok romlását.
Az OKS a Híd választási listáján indul a parlamenti választásokon. Miért éppen a Híddal szövetkeztek?
A Híd olyan politikai párt, amelynek vezetői hosszú ideje törekednek a szlovák-magyar kapcsolatok javításán. Az OKS-ben is olyan politikusok dolgoznak, akikhez közel áll ez a téma, akik elutasítják a nacionalizmust mind a szlovák, mind a magyar térfélen. Közös bennünk a korrekt politizálásra való igény is. Az OKS már a létrejötte, 2001 után potenciális partnerének tartotta az akkor még Bugár Béla által vezetett MKP-t. 2002-ben is felmerült a két párt együttműködése, de ez az MKP belső változása miatt nem jött létre. Most az OKS nyitott a jobboldali pártok felé, azt szeretnénk elérni, hogy egyetlen jobboldali pártra leadott szavazat se vesszen el. A Híddal már volt kapcsolatunk, és ez a párt szólított meg bennünket először együttműködési kínálattal. Korrekt ajánlatot kapunk, a közös fellépést természetesnek tartjuk, ezért választottuk ezt a megoldást.
Tárgyaltak az SaS-szel és az SDKÚ-val is, miért nem őket választották?
Az SaS-től csak én kaptam ajánlatot, de azonnal jeleztem, hogy én a magam nevében nem kívánok tárgyalni, csak az OKS alelnökeként, Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás elnöke azonban az OKS-nek hivatalos ajánlatot nem tett. Azzal egyetértettünk, hogy a Híd-SaS kettős koalíciót hármasra bővítsük, de ez végül nem sikerült, az SaS és a Híd nem egyezett meg. Az SDKÚ részéről szintén korrekt ajánlatot kaptunk, de a párt szervei a Híd ajánlatát részesítették előnyben, ez az együttműködés tűnt a természetesebbnek.
Pártja első jelöltjeként Peter Zajac a 13. helyen, ön pedig a 23. helyen szerepel majd a közös listán. Elégedett ezzel a helyezéssel?
A Híd jelenlegi támogatottsága alapján minden jelöltünk csak akkor juthat be a parlamentbe, ha elegendő karikát, preferenciaszavazatot kap. Jelenleg nehéz megítélni, hogy mennyire reális, hogy valamelyik jelöltünk bejusson a parlamentbe, de egészen biztosan nem kizárt a siker. Az együttműködésnek mindkét fél számára előnyösnek kell lennie. A mi választóink számára előnyös azért, mert a szavazataik nem vesznek majd el, a Hídnak pedig azért, mivel szavazatokat hoz.
A Híd megalakulásakor sokan kételkedtek abban, hogy az ilyen szlovák–magyar kooperáció sikeres lehet. Most önálló pártként a Polgári Konzervatív Párt is bekapcsolódott ebbe az együttműködésbe. Tartós lesz ön szerint ez a fajta szlovák–magyar közös munka?
A politikában nehéz bármiről kijelenteni, hogy tartós lesz. Mi azonban hosszú távra tervezzük az együttműködésünket, úgy látjuk, hogy szükség van rá, úgy véljük, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokban vissza kell szorítani azt a típusú konfrontációt, amit a jelenlegi kormánypártok képviselnek. Ugyanakkor az együttműködést nem lehet teljesen pragmatikus alapokra helyezni, tehát nem csak azért van rá szükség, hogy megakadályozzuk a populista és a nacionalista pártok győzelmét, ez a megközelítés is több pártban, bizonyos mértékig az a jelenlegi MKP-ban is, jelen van. Mi egy harmadik megközelítést részesítünk előnyben, úgy véljük, hogy a kooperációnak a partnerségen kell alapulnia, nem lehet csak pragmatikus szempontokra építeni, abból a meggyőződésből indul ki, hogy egy ilyen együttműködésre szükség van ahhoz, hogy Szlovákiában nemzetiségi béke legyen, mindenki, a magyarok is otthon érezzék magukat.
Említette, hogy 2002-ben felmerült az MKP és az OKS együttműködése. Elképzelhetőnek tartotta volna az együttműködést a Csáky Pál vezette MKP-val, ha Bugár Béla egy évvel ezelőtt nem távozott volna a pártból?
Ez hipotetikus kérdés, 2002-ben nem miattunk hiúsult meg az együttműködés, az MKP döntött úgy, hogy egyedül indul. Nem tartom kizártnak, hogy együtt tudnánk működni az MKP-val, ha Bugár Béla és a körülötte lévő emberek maradnak a pártban. A Híddal való kooperáció azonban természetesebbnek tűnik. Ha szélesebb értelemben vesszük ezt a kérdéskört, nem csak a választási együttműködésről beszélünk, akkor természetesen elképzelhető a közös munka, hiszen én ott voltam Dunaszerdahelyen, és Csáky Pált is meghívtuk a januári ellenzéki tüntetésre.
Arra célzok, hogy az MKP több szlovák politikus szerint nacionalizálódott a 2006 utáni időszakban. Ez ön szerint is igaz?
Én ezt abban az összefüggésben látom, hogy Szlovákiában nem a demokratikus jobboldal kormányoz, hanem a populista, nacionalista színezetű baloldal és a nyílt nacionalisták. Az igaz, hogy az MKP Csáky Pál vezetése alatt szlovák szempontból radikálisabban lép fel, mint Bugár Béla idején. Nem titkolom, hogy hozzám, és társaimhoz Bugár Béla nézetei közelebb állnak, mint Csáky Pál nézetei. De nem osztom azokat a nézeteket, amelyek gyakran elhangzanak, hogy az MKP ugyanolyan, mint az SNS, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra, hogy Csáky és Duray Miklós Ján Slota ikertestvérei lehetnének. Ezeket a nézeteket határozottan elutasítom. Az MKP az egyik nemzetiségi kisebbséget képviseli, jelen vannak benne radikálisabb elképzelések is, de végképp nem lehet egy lapon említeni az SNS vulgáris nacionalizmusával.