Bár a magas államadósság miatti csődközeli helyzet a gazdasági válság kiterjedése és elmélyülése idején több uniós tagországban is fennállt (gondoljunk csak a szomszédos Magyarországra), az utóbbi hónapokig úgy tűnhetett, hogy az euró egyfajta védőbástyát jelent. Való igaz, hogy a közös pénz létezésének első évtizedében az azt használó tagországok államkötvényeinek kamatai nagymértékben közelítettek egymáshoz. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az euróövezetben a magas államadóssággal rendelkező tagállamok (Görögország, Olaszország, Belgium) majdnem olyan alacsony kamatokra tudtak pénzt kölcsönözni, mint a kevésbé eladósodott és ezért biztosabb „ügyfélnek” számító országok (például a viszonyítási alapul szolgáló Németország). Görögország éveken keresztül élvezte a közös pénz ezen előnyét, mégis képtelen volt jelentősen csökkenteni adósságait.
A válság hatására azonban megszűnt a nemzetközi pénzbőség, a piacok egyre inkább „beárazzák” a különböző kockázatokat. Míg a 10 éves lejáratú német államkötvények átlagos kamata tavaly decemberben 3,14% volt, a görögöké ennek csaknem a duplája 5,49%. Bár 2-3 százalékpontnyi különbség nem tűnik túl magasnak, figyelembe véve a 250 milliárd euró feletti görög államadósságot, ez évi 6-10 milliárd euró többletterhet jelent az államkassza számára. Minél jobban nő az adósságállomány, a költségvetésnek annál nagyobb részét kell a hitelek törlesztőrészleteire és az emelkedő kamatokra költeni. Márpedig az előrejelzések azt mutatják, hogy a közeljövőben Görögország államadóssága meghaladhatja a GDP (bruttó nemzeti termék) 140%-át. A befektetők ezért még feljebb srófolhatják a kamatokat, de az is lehet, hogy egyszerűen nem vásárolják meg a túl kockázatosnak tartott görög államkötvényeket, és az országnak nemzetközi (valutaalapi, uniós?) mentőcsomagra lesz szüksége. Ennek persze komoly feltételei (egyebek között kőkemény költségvetési megszorítások) lennének. A közös valuta jövője szempontjából főleg az okoz fejtörést, hogy más, hatalmas költségvetési hiányokat teremtő és adóssághegyeket görgető tagok (Olaszország, Portugália, Belgium, Írország, Spanyolország) is hasonló problémákkal szembesülhetnek. Ebben az esetben a gondok már olyan nagyságrendűek lehetnének, hogy alááshatnák az euró stabilitását és szétverhetnék a közös pénzt használó övezetet.
Szlovákia szempontjából a görög problématömeg egy nagy felkiáltójel, amely arra figyelmeztet, hová juthatunk, ha nem változik a jelenlegi költségvetési politika. Persze a gondokat el lehet hessegetni azzal, hogy a szlovák államadósság a közeljövőben (a közvetett tételekkel együtt) csak a GDP 50-60 százalékát fogja túllépni, ezért az országnak jókora manőverezési területe van. De ehhez hozzákívánkozik, hogy Görögországnak meg csaknem 15 ezer kilométernyi mediterrán tengerpartja van az ehhez kapcsolódó idegenforgalommal együtt, amely mellett a hazai vendéglátóipar eltörpül. Ezért nálunk az adóssághegynek nem kell feltétlenül olümposzi magaslatokra emelkedni, hogy beüssön a csőd.