Bár a használati utasítás szerint a gyártók óva intenek attól, hogy naponta három szemnél többet nyeljünk le ebből a zseniális készítményből. Az ára iránt nem érdeklődtem, azon nyomban elhatároztam, nem élek vele. Sokkal jobban szeretem a zsíros kenyeret annál, hogy megelégedjem egy szelettel, főleg, ha a kenyér hófehér, friss, még meleg, a zsír kacsából származik, de igazából disznó is lehet, csak szép ikrás legyen, semmint lemondjak a második szeletről, esetenként a harmadikról, főleg, ha paprika és paradicsom is kerül hozzá, igen, nyáron, hazai, nem íztelen több tízezer kilométeren át, kamionban érlelt. A többi ínycsiklandó ételt inkább már meg sem említem, bár ezeket a sorokat éppen ebéd után írom, tablettamentes telt gyomorral.
Később azonban felülvizsgáltam saját felháborodásomat. Az emberek jelentős része nem gyümölcsöt és zöldséget eszik, hanem vitamintablettákat, mert ez műanyag, no meg táplálkozás-kiegészítőket, az meg sikk. Hátrább az agarakkal, a magyar konyha finomságaival, a külföldi konyhák ínyencségeivel, vegyünk tablettákat. Azokban minden benne foglaltatik. Valószínűleg nem terhelik meg a gyomrot, néhány perc alatt megemészthetők. Ha minden jól megy, rövidesen ez lesz a reggelink, ebédünk, vacsoránk, ha sikeresen túlélünk vele, már csak egyszer kell fogyasztanunk naponta. Nem kell edényt, tányérokat, evőeszközöket mosogatni, törölgetni, elég egy vizespohár. De mi lesz a mosogatógép-gyártókkal?