Halljuk, hogy ismét csak nagy időket élünk, s ez bennünket, a gömörördöngősi Vidám Vasmacskához címzett fogadó bal és jobb oldalán elterülőket egyaránt arra ösztönöz, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe.
Örömmel tudatjuk tehát önnel, drága Elnök úr, hogy a politikai változások aktujális fuvallata bennünket is pofon legyintett, mint azt a bizonyos ligeti örömlányt a körhinta, s higgye el, így van ez rendjén. Idestova húsz éve, hogy rendszert váltottunk, de még a mai napig nem derült ki, milyenre; ezért úgy döntöttünk, magunk vesszük kezünkbe sorsunk irányítását, mint Józsibarát a történet fonalát.
Ahogy azt jobb helyeken mondani szokás: reményteljesen bővül a hazai politikai paletta, s ehhez a magunk módján mi is szeretnénk hozzájárulni. Már nem azért, mert elégedetlenek volnánk az egypártrendszerrel, hanem mert úgy véljük, ez a jövőben haladó hagyománnyá nemesül tájainkon. Ezúton tudatjuk tehát önnel, hogy e nyáron mi is megalapítjuk a magunk pártját. A gond csak az, hogy a létrehozandó politikai tömörülés neve olykor, kiváltképp a késő esti órákban, még heveny pofozkodás tárgyát képezi. Mert az ivó bal oldalán elterülők mindenképp azt szeretnék, ha a párt nevébe a sarló és a kalapács is belekerülne, míg mi, a demokrata többség, valami sokkal elvontabbat szeretnénk – bár a leszerelés óta nemigen találna sarlót vagy kalapácsot a faluban. Bogyó (rendes nevén Lakatos Andor polgártársunk) azt mondja: a párt megnevezésében mindenképp a tájainkon elő etnikumokkal való közös sorsvállalásnak kellene megjelennie, míg a Dagadt Maris, aki mindannyiunk barátnője, valamint a Világörökség része, azt szeretné, ha a párt nevében valami erotikus lenne. Ezért – mivel nálunk a szólásszabadság is haladó hagyomány – nem zártható ki, hogy új pártunk az Együttfélés vagy a CSKP nevet fogja viselni (a rövidítés két első betűje a csipkés kombinéra utal). Ha a demokrata többség elképzelése nyer teret, a párt a Hód névre fog hallgatni, ami egyértelmű utalás Robinhódra, a nép nagy jótevőjére. Csupán emlékeztetőül hozzuk fel, igen tisztelt Elnök úr, hogy nevezett úriember rendkívüli szociális érzékenységével tűnt ki annak idején, ami miatt a hatalom a sörvúdi erdőbe űzte számon. Ott aztán elszaporodott, majd királyságot alapított, amihez maga Oroszlánszagú Ricsárd gratulált neki, s a végén Brájenedemsz zenélt. No, valami hasonlót szeretnénk magunk is, csak kicsiben. A számonűzésen már nagyjából túl vagyunk, a szaporulat növelésén folyamatosan dolgozunk, a hepiendhez végefőcímzenének meg legfeljebb elhívjuk Győzikét; őt még értjük is. Ha szomorúra sikeredne a hepiend, a végszó Feketepákóé lesz (de ahhoz már tényleg nagyon rosszul kell elsülnie a dolognak). Jelenleg ott tartunk, hogy összeüssünk valamiféle programot, meg tisztázzuk a tagfelvétel feltételeit. A demokrata szárnyban akadnak, akik azt javasolják, hogy ha már Hód, hát csak azokat vegyük be, akik hasmánt, farkukkal kormányozva végig tudják úszni a Sajót, mondjuk Lénártfalától Tibáig. Mások amellett tesznek hitet, hogy a párt emblémájából lógjon ki két nagy lapátfog, utalásként arra, hogy a hód minálunk őshonos állat, vagy ha nem, hát az lesz. Ez utóbbinak már olyan balra eltolódás szaga van, mert a haladó szellemiségű lakosság többsége a sarlóhoz és kalapácshoz hasonlóan a lapátot is rég elvetette, a múlt szomorú emlékű relikviái közé sorolva, amiben igazuk van. Ha már haladás, legyen egyenes vonalú, előre mutató!
Tisztelt Elnök úr, tekintettel arra, hogy megannyi pártot megjárt politikus kollégáinak többsége már teljesen függetlennek tekinthető, megkérjük, hogy a pártalapítás tényét nyugodtan terjessze magasabb körökben. Nefeledje jelszavunkat: míg sokan vagyunk, nem vagyunk kevesen, amihez hasonló jókat kívánva maradunk tisztelettel – Gömörördöngős lakosai, eská.
Utóirat: Hogy konkrétan kit fogunk képviselni, azt még nem tudjuk, de az már most biztos, hogy szinte mindenkit! (Lőrincz Adrián)