Állami buzeráció

Ennek nekünk, persze nem kell örülnünk, de ettől még tény. A magyarság politikát formáló tényező, akkor is, ha egy őt reprezentáló párt nincs kormányon, sőt, ha ez a párt miszlikbe aprítódik is.

Mert hát mi másért született volna ez a törvénymódosítás, államnyelvi szigorítás, ha nem azért, hogy nekünk tegyen keresztbe? Mi újat hoz a törvény? Mivel segíti az emberek életét? A képviselők elvileg azért kapják a fizetésüket, hogy a polgárok érdekeit szolgáló, az ő életüket, hétköznapjaikat segítő törvényeket hozzanak. Erről a módosításról pedig minden elmondható, csak az nem, hogy valakinek a dolgát megkönnyítené. Az egyszerű szlovák nemzetiségű állampolgár nem kap a módosítás által több jogot – mondhatnánk, számára nem lesz olcsóbb holnaptól a kenyér. Az, hogy ezentúl a „connecting people” vagy a „simply clever” szlovákul is olvasható lesz? Hiányzott ez eddig valakinek? Megkönnyíti a szlovák állampolgár életét? Aligha.

Akkor meg miért volt szükség a nagy csinnadrattával előkészített törvénymódosításra? Egyrészt azért, mert egyes, komplexusokkal küszködő emberkék szükségét érzik, hogy 90 évvel azután is, hogy Szlovákia részévé váltunk, ezt a tényt kellő erővel érzékeltessék nekünk. Az teljesen lényegtelen, hogy a most elfogadott változtatások egy része abszolút fölösleges, senkinek sem segít – a lényeg az, hogy mi magyarok érezzük, ki itt az „úr”. Azt, hogy ők vannak otthon, mi pedig csak egy megtűrt elem vagyunk. S örüljünk, hogy a szlovák mellett magyarul is megszólalhatunk. Ahol megszólalhatunk.

A jogszabály megszületésének másik oka a piszkálódás. Egyesek élvezik, ha másokat buzerálhatnak. Mert tudják, hogy az állami buzeráció szenvedő alanyai ezt úgysem fogják csöndben tűrni. A permanens buzeráció pedig permanens konfliktushelyzetekhez vezet, amelyet aztán meg lehet lovagolni. Ebből pedig valós politikai teljesítmény nélkül is hosszú évekig lehet élni.

Harmadrészt pedig az ilyen törvények és törvénymódosítások arra jók, hogy más, sokkal súlyosabb hiányosságokat el lehessen velük kendőzni. Hiszen amíg erről csámcsog mindenki, senki sem firtatja, mi lett az ilyen-olyan tendereken lenyúlt milliárdok sorsa. Vagy hogy a kulturális tárcánál maradjunk: miért vannak olyan helyzetben, amilyenben, a közszolgálati adók. Avagy mit tett a kultúra érdekében az a miniszter, aki egyébként arra sem panaszkodhat, hogy a változások átültetéséhez nincs elég politikai ereje – hiszen ő a Smer egyik erős embere, pártpletykák szerint Robert Fico utódja a kormányfői székben.

Új sajtótörvény, alapjaiban módosított nyelvtörvény – ez Maďarič miniszter eddigi két főműve. Egyben szegénységi bizonyítványa is. Mi lesz, ha valóban ő lesz egykoron a miniszterelnök?