Az elmúlt héten két olyan esemény tanúi lehettünk, amelyek arra utalnak, a hatalom gyakorlóinak semmi sem szent s hatalmuk gyakorlása érdekében a demokrácia és a szabadság alapvetéseit képesek felrúgni s mindezt úgy eladni, hogy az elégedetlenkedőket a néhai kommunista diktatúrákhoz hasonlóan elszigetelt, netán hatalomra éhes kisebbségi csoportosulásokként állítják be.
Hogy a szlovák demokratikus (!?) rendőrség mennyire cselekvőképtelen intézmény, azt mind Malina Hedvig, mind a kassai gyermekkínzás ügyében észrevehettük, most pedig gyártottak maguknak még egy kínos ügyet a ferencesekkel. De hogy az igazságszolgáltatás alappilére, a független bíróság kerüljön a hatékony cselekvőképesség határára, azt nem gondoltuk volna. A honi főbíró megválasztása (és milyen arányban!) nagyon komoly jelzés. Azt mutatja, hogy a független bíróságot a bírák saját függetlenségükként, úgymond autonómiájukként értelmezzék, ezen belül pedig azt csinálhassanak amit akarnak. Pedig a bíróság függetlensége nem bírói jog! A bíróság függetlensége állampolgári, sőt alapvető emberi jog, a polgár joga a független bíró, nem a taláros testületé. Ezt nem értik és ezért lett a bíróság intézményéből urambátyám familiter vállalkozás. A függetlenség egyik, de korántsem egyetlen ismérvét rúgta fel a bírói kar Harabin megválasztásával, hiszen egyértelmű politikai kötődéssel, értékrenddel rendelkező és egy hete még aktív csúcspolitikusként tevékenykedő embert választottak meg. Ha Harabinnak semmi más nem lenne a számláján – márpedig van – akkor sem teljesíti a függetlenség kritériumait, de ezt a bírói tanács Szlovákiában nem tudja.
Mint ahogyan a parlamenti képviselők zöme sem tudja, hogy Rafael Rafaj nem mondhat ki kollektív felháborodás nélkül olyan mondatot, mely szerint az államnyelv védelme felülírhatja az egyén szabadságát, esetenként emberi jogait. Az egyén szabadságát semmi nem írhatja felül, csak a másik egyén szabadsága! Nincsen olyan eszme, olyan értékrend, olyan vallás, amely egy demokratikus országban legitimmé tenné az emberi szabadságjogok megkérdőjelezését. Ha ez mégis megtörténhet (s vajon miért ne szavaznák meg a nyelvtörvény módosítását), akkor a demokrácia, a szabadság leszerelésének kezdetét éljük. Persze nem ez az első lépés, hiszen az európai civilizáció másik alapelvét, a magántulajdon tiszteletben tartását már rég felrúgta ez a kormányzat közjóra hivatkozva.
Szlovákiában veszélybe került a szabadság, demokraták helyett demokreatúrák osztják a lapokat. A szabadság azért van állandó jelleggel veszélyben, mert éppen a szabadság, a demokrácia megőrzését, védelmét ellátni hivatott intézmények, a parlament és a bírói kar veszélyeztetik a polgárok szabadságát. Ha ehhez hozzáadjuk a világgazdasági válság tüneteit, az ország társadalmi rétegeinek némelyikében bekövetkező legatyásodást, ne csodálkozzunk azon, hogy megnő a bűnözés és kevésbé érezzük majd magunkat biztonságban. A kormányzat a javunkat akarja, a népszerűségi indexek szerint mi pedig önként és dalolva neki adjuk.
S mire észrevesszük, késő lesz.