GYURGYÍK LÁSZLÓ
A magyar lakosság számának változása 1921 és 2001 között nem volt folyamatos. Demográfiai szempontból e változás három időszakra tagolható.
1.) 1921 és 1950 között a magyarok száma jelentősen csökkent. Az első világháborút követően a csökkenés a magyar középrétegek egy részének zömmel Magyarországra történő átköltözésével, a többes kötődésűek gyakran csak statisztikai nemzetiségváltásával, továbbá a zsidóság egy részének a magyarságról történő „statisztikai leválasztásával” magyarázható. A második világháború alatt és az ezt követő években egymással ellentétes előjelű folyamatok zajlottak: a Magyarországhoz visszacsatolt területeken a vegyes kötődésűek egy része újfent magyarnak vallotta magát, míg a haláltáborokba elhurcolt zsidók a magyarság számát jelentősen csökkentették. A magyarság száma azonban legnagyobb mértékben a negyvenes évek második felében csökkent a kitelepítések, lakosságcsere, reszlovakizáció s a deportálások következtében. Nem véletlen, hogy az 1950-es népszámlálás alkalmával 237 805-tel volt alacsonyabb a magyarok száma, mint 1930-ban.
2.) A magyarság száma 1950 és 1991 között – az egyes évtizedekben csökkenő mértékben emelkedett.
Az ’50-es évek kimagaslóan nagy növekménye kisebb részben a magas természetes szaporodásra, ettől jelentősen nagyobb mértékben a korábban reszlovakizált magyarok magyarságvállalására vezethető vissza. A ’60-as években a jelentős természetes szaporodást még kiegészítette a magyar identitást vállalók egy részének „statisztikai visszatérése” a magyarok körébe. A ’70-es és a ’80-as években a még mindig jelentős mértékű természetes szaporodást az asszimilációs, nemzetiségváltási folyamatok nagy mértékben csökkentették. Ugyanakkor a rendszerváltás és az 1991. évi népszámlálás közti rövid időszakban a korábban magukat szlováknak valló magyar származásúak – területileg és korösszetétel szerint is eltérő mértékben – magyar nemzetiségi hovatartozásúnak vallották magukat. (A ’80-as években zajló demográfiai folyamatokra és azok értékelésére a későbbiekben még visszatérünk.)
3.) A szlovákiai magyarság népesedéstörténetének harmadik szakasza a ’90-es évektől napjainkig tartó időszak, melyet növekvő mértékű magyarságfogyás jellemez.
1991 és 2001 között a magyarok száma 47 ezer fővel csökkent. A fogyatkozás meghatározó összetevői a magyar–szlovák asszimilációs folyamatok, a természetes szaporodást felváltó fogyás, a rejtett migráció.
Az ezredfordulót megelőző és az azt követő évek magyarságváltozásának vizsgálata több szempontból is különbözik. A ’90-es évek demográfiai folyamatainak a vizsgálatára a 2001. évi népszámlálás adatainak a közzététele után – azaz az évtizedet behatároló két népszámlálás adatainak az ismeretében – került sor. Az ezredfordulót követő évek népesedési folyamatait az utolsó évek népmozgalmának, továbbá az utolsó két népszámlálás adatainak a figyelembevételével elemezzük, illetve ezek alapján becsüljük a magyar lakosság számának várható alakulását a 2011. évi népszámlálás időpontjában.
Természetes szaporodás (fogyás) alakulása
Első körben vizsgáljuk meg a magyar lakosság természetes szaporodásának, ill. fogyásának az alakulását. Az 1991 és 2000 közötti évekre vonatkozólag rendelkezésünkre állnak a magyar lakosság születési és halálozási adatai. A 2001–2010. évek utolsó három évének (regisztrált) adatait a korábbi évek adatai alapján becsüljük.
A demográfiai trendekben jelentős eltérések figyelhetők meg a ’90-es és az ezredfordulót követő évtizedben. 1991 és 2000 között 54 923 magyar nemzetiségű gyermek születését regisztrálták, a 2001– 2010 közötti években ennél jelentősen kevesebb, 39 895 gyermek születésével számolunk. Azaz az ezredfordulót követő első évtizedben mintegy 27%-kal alacsonyabb regisztrált magyar születésszámmal számolunk, mint az ezt megelőző évtizedben. A halálozások számában sokkal kisebbek az eltérések a két évtizedben. A ’90-es években 57 068 magyar nemzetiségű elhalálozottat regisztráltak, a rákövetkező 2001– 2010 közötti években 52 948 főre becsüljük a regisztrált magyar nemzetiségű elhalálozottak számát. Mindkét évtizedben magasabb a halálozások száma a születésekénél, ezért a ’90-es években a természetes fogyás több mint 2000 fővel, az ezredfordulót követő évtizedben mintegy 13 ezer fővel csökkenti a regisztrált adatok alapján a magyar lakosság számát.
A fentiekben a magyar nemzetiségűek regisztrált, azaz a hivatalosan közzétett népmozgalmi adataival számoltunk. Egy jelenleg is folyamatban levő, a korábbi vizsgálatoknál mélyrehatóbb, komplexebb, a járási szintű adatok megoszlását is figyelembe vevő kutatás során több vonatkozásban is a magyar nemzetiségűek regisztrált népmozgalmi adatainak inkonzisztenciáját figyeltük meg, azaz jelentős eltérések mutatkoztak a járások összlakosságának és magyar lakosságának adatai között. Előzetes elvárásainktól eltérően igen nagy eltérések a halálozások számának alakulásában mutatkoztak. Ezért a magyar lakosság korcsoportok szerinti megoszlásának figyelembevételével számoltuk ki a magyarok ún. várható születéseinek és halálozásainak a számát. Ezeket az ún. várható adatokat találjuk táblázatunk második részében.
Mint láthatjuk, a születések és a halálozások várható száma meghaladja regisztrált számukat. A várható születések száma 1,5%-kal, a várható halálozások száma viszont 19%-kal magasabb a regisztráltnál.
Meghatározó, hogy mindkét évtizedben mintegy 10 000 fővel volt magasabb a természetes fogyás mértéke a regisztráltnál a várható adatok alapján. Ebből következik, hogy visszamenőleg, azaz a ’90-es évekre vonatkozólag is korrigálnunk kell a magyarságfogyással kapcsolatos korábbi feltevéseinket.
A regisztrált adatok alapján 1991-ben a magyar lakosság 437 fős természetes szaporodást mutatott ki, a várható adatok szerint viszont már 463 fővel fogyatkozott a számuk. 2001-ben a regisztrált adatok szerint 1333 fős, a várható adatok alapján 2149 fős természetes fogyás volt kimutatható. Mindezek ismeretében módosítanunk kell azt a korábbi feltevésünket, hogy a magyar lakosság természetes fogyása a ’90-es évek közepén vette kezdetét, a fogyatkozás vélhetőleg jóval korábban, a ’80-as évek végén elkezdődött.
A két utolsó népszámlálás közti időszakban (1991–2001) a regisztrált adatok alapján kimutatott természetes fogyás meghaladta a 2000 főt, a tényleges fogyás ennél kissé alacsonyabb volt, mivel a magyar lakosság vándorlási egyenlege a vizsgált időszakban mintegy 600 fős többletet mutatott ki. A várható adatok alapján a ’90-es években a természetes fogyás jelentősen magasabb volt, értéke 12 000 fő körül mozoghatott. 1991 és 2001 között a népszámlálási adatok alapján kimutatott 47 ezer fős magyar népességcsökkenésből a természetes fogyás az előző években feltételezettnél sokkal nagyobb szeletet hasított ki, ezért az asszimiláció a korábban feltételezettnél kisebb mértékben járult hozzá a korábban kimutatott magyarságfogyáshoz, de így is a magyarságfogyás legnagyobb részét tette ki.
Megfigyelhetjük, hogy a nemzetiségváltás a kimutatott fogyás 60,2%-át, a természetes fogyás 25,5%-át, a rejtett migráció 4,7%-át, végül a népszámlálás során nemzetiség szerint ismeretlenek közül a magyarok aránya mintegy 9,6-% át tette ki.
A szlovákiai magyarság száma 2011-ben
A következő lépésben vizsgáljuk meg, hogy milyen értékek között mozog majd a szlovákiai magyarok száma a 2011. évre tervezett népszámlálás időpontjában.
Ehhez a demográfiai gyakorlatban alkalmazott ún. koreltolásos módszer elvét a nemzetiségek esetében is alkalmazható módon használjuk. Ennek lényege, hogy megvizsgáljuk, hogy az előző évtizedekben miként csökkent a magyarok száma egyes ötéves korcsoportjaikban.
Vizsgálatunk gondolatmenete azon alapszik, hogy az egyes ötéves korcsoportokhoz tartozók számát két népszámlálás közti időszakban több tényező befolyásolja. Az egyik leglényegesebb a halálozások száma, mely az idősebb korcsoportok felé haladva növekszik, a másik pedig a nemzetközi vándorlásban keresendő.
Az országos adatok szintjén megfigyelhető, hogy az egyes ötéves korcsoportok fogyatkozása a két népszámlálás közti időszakban (meghatározó mértékben a korspecifikus halálozási mutatókkal összefüggésben) az életkor előrehaladásával enyhén növekszik. Az 50–54 évesek korcsoportjától a növekedés egyre nagyobb mértékben gyorsul. Ez a természetes folyamat némileg eltérő módon alakul Szlovákia összlakossága, illetve a magyar és a szlovák nemzetiség esetében. A szlovák népesség korcsoportonkénti fogyatkozása csaknem azonos az összlakosságéval. A magyar népesség esetében eltérő a helyzet. Ugyan a magyar népesség ötéves korcsoportjaihoz tartozók számának fogyatkozása nagy vonalakban követi az országos fejlődési irányzatokat, a 10–14 és 30–34 évesek ötéves korcsoportjainak csökkenése azonban mintegy 5–7 százalékponttal nagyobb az országos értékeknél. Az idősebb korcsoportok felé haladva az eltérés csökken, de az országosnál nagyobb mértékű magyarságfogyatkozás megmarad. Megfigyelhető, hogy a magyar népesség fogyatkozása ötéves korcsoportonként a 10–14 évesek csoportjától 40–45 évesek korcsoportjáig legalább kétszer akkora, mint az összlakosság esetében. A legnagyobb eltérés az országos és a magyar népesség korcsoportjainak fogyásában a gyermek- és fiatalkorúak korcsoportjainál mutatkozik. Ezért e markáns különbség meghatározó része nem az adatok esetleges pontatlanságára, torzulására vezethető vissza, hanem a nemzetiségváltási, asszimilációs folyamatoknak a következménye.
Ha a korábbi két évtized, az 1970-es és az 1980-as évek adatait is hasonló módon megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magyar népesség korcsoportok szerinti fogyatkozása a ’90-es években volt a legnagyobb mértékű. A fogyatkozás hasonló lefolyású, de kisebb mértékű volt a ’70-es években. A ’80-as években viszont a csökkenés sokkal kisebb mértékű volt, egyes korcsoportok lélekszáma a 10 év alatt még növekedett is, azaz egyfajta (átmeneti jellegű) disszimiláció következett be a magyarság javára ezeknél a korcsoportoknál.
Erre a kedvező változásra annak ellenére került sor, hogy a roma nemzetiség felvétele a népszámlálási adatlapra a magyarság számát is csökkentette. Egy a három évtized adatait ábrázoló grafikonon a 10–14 évesek képezik (2001-ben) a legfiatalabb korosztályt. Azoknak az adatai, akik a két cenzus közti időszakban születtek, nincsenek a grafikonon feltüntetve, mivel csak az utolsó népszámlálás alkalmával lettek először megszámlálva. A magyar 0–4 éves népesség száma 10,3%-kal, az 5–9 éveseké 15,6%-kal volt alacsonyabb a 2001-es cenzus alkalmával, mint a születések száma az anyakönyvi adatok alapján. Szlovákia népességén belül a 0–9 évesek száma 2,3 %-kal csökkent.
Az ötéves korspecifikus adatok vizsgálata alapján Szlovákia lakosságának fogyatkozása és a magyar népesség fogyatkozásának (az 1991-es és a 2001-es cenzus közti időszakban) mintegy 26 ezer fős különbsége mutatható ki. Másképpen megfogalmazva: mivel a magyar népesség valamennyi kohorszon belül (kohorsz: a modern demográfiai elemzés egyik legfontosabb kategóriája; olyan embercsoport, amelynek tagjai valamely eredeteseményt [esetünkben a születést] azonos naptári időszakban éltek át) nagyobb arányban csökkent, mint az összlakosság, ez az – országos fogyatkozási aránytól való – eltérés a magyarság számának 26 ezer fős „statisztikai” csökkenését eredményezte. Ez az érték hozzávetőlegesen jelzi a magyarok nemzetiségváltásból származó veszteségeit a jelzett időszakban, a tényleges veszteség ettől eltér a különböző nem vagy csak körülményesen pontosítható torzító tényezők hatásának következtében.
Mint már említettük, a korábbiakban a magyarság számának okait egy-egy népszámlálás után, utólag, két egymást követő népszámlálás által behatárolt évtizedre a rendelkezésre álló népszámlálási és népmozgalmi adatok (születések, halálozások, vándorlások száma) alapján vizsgáltuk és magyaráztuk. Tanulmányunkban a rendelkezésre álló adatok alapján próbáljuk előrebecsülni a szlovákiai magyarok számát a – még nem lezárult időszak végén várható – soron következő népszámlálás időpontjában.
Becslésünkhöz az ezredfordulót követő évek népmozgalmi adataiból, továbbá az utolsó három évtizedben a magyarság számának korcsoportonkénti változásaiból indulunk ki.
A legnagyobb eltérés a szlovákiai magyarok korcsoportok szerinti számának változásaiban az utolsó két évtizedben mutatkozott. Az 1980-as években a legkisebb, az 1990-es években a legnagyobb mértékű csökkenés volt kimutatható korcsoportonként, ezért e két évtized folyamatait vesszük alapul becslésünkhöz. A 0–9 évesek korcsoportjában a korábbi évtizedekben kimutatott népmozgalmi és népszámlálási adatok eltérései alapján becsüljük az eltéréseket. A fentiek tekintetbevételével (3. táblázat) 2011-re két becslést – egy optimistát és egy pesszimistát – dolgoztunk ki. Az optimista becslés szerint 2011-ben a magyarok száma megközelíti a 487 ezret, a pesszimista változat szerint alig haladja meg a 461 ezret. Az első változat közel 34 ezer, a borúlátóbb mintegy 59 ezer fős magyarságfogyással számol. A két változat közti eltérés viszonylag jelentős: 25,5 ezer fő. Az előző évtizedben a magyarságfogyás meghatározó tényezőjét a nemzetváltási, asszimilációs folyamatok tették ki, ennek nagysága viszont jelentős mértékben függ többek között a magyar közösség pozitív vagy negatív jövőképeitől, a többségi társadalom kisebbségpolitikájától. Ezek a tényezők a népmozgalmi folyamatokkal összehasonlítva a jelenlegi ismereteink szerint kevésbé számszerűsíthetők. Tekintetbe véve a 2001-től eltelt időszak etnodemográfiai és etnopolitikai változásait, a magyarok száma a két jelzett érték között 2011-ben nagy valószínűséggel az alacsonyabbhoz közeli értékhez állhat majd közelebb.
(A szerző szociológus, a Selye János Egyetem oktatója)