Szabadegyetem szúrós sziklák alatt, avagy jelek az ARTér felől. GALÉRIA

Nyit

Várhosszúrét, 2021, az Irodalmi Szemle által szervezett nyári irodalmi tábor. Ami akár újabb bizonyítéka lehet annak, hogy a helyszínén, Várhosszúréten született Andrássy Dénes jelmondata – a Non videri, sed esse, azaz Nem látszani kell, hanem lenni – érvényes a 21. században is. Franciska grófné szarkofágján is van egy felirat – a Non quam diu sed quam bene, vagyis Nem milyen hosszan, de milyen jól élni –, s ez is mennyire érvényes! Alig két és fél nap, egy tökéletes, békés, ihletően szép és vendégbarát helyen, de mennyi tartalommal, élettel megtöltve!

Elszámolás helyett

Sokféle irodalmi és alkotótábor létezik, van, ahol műhelymunka folyik, van, ahol az együtt gondolkodás a cél, van, ahol szövegek elemzése. Olyan is akad, ahol az elemző párbeszédek, kulturált érvelős viták töltik ki a táboridőt. Még olyanban is jártam, ahol azt gondolták műhelymunkának, hogy szóról szóra elolvasták, helyben és csoportosan javítottak szövegeket. Akkor sem tartottam kreatív és fejlesztő eljárásnak ezt, most sem tartom annak. Inkább a gondolkodás fejlesztésében, az önálló tájékozódásban, a saját ízlés kialakításában próbáltam, ha tudtam segíteni. Ez itt más! Az ARTér esetében egy fiatal alkotó, ha eljön az írótáborba, azt feltételezem, inkább tapasztalatcserére vágyik, mintsem szövegeinek soronként való szétbontására. Aki ARTér táborban partot ért már eddig, mind olyan kialakult alkotói attitűddel rendelkező írók, költők, akik inkább a létező trendeket, az irodalmi és kulturális mozgások, hullámzások irányait, változásait szeretnék megismerni, s nem a felező tizenkettesek ritmusát gyakorolni. Azt már érkezés előtt illik ismerniük. Miért is jöttek? Mert az ARTér afféle szabadegyetemmé vált. Köszönhetően annak a feszes, de élvezetes és tartalmas programnak, amit a szervezők összehoztak.

Sorba vétel

Két és fél nap alatt három tudományos előadás, négy könyvbemutató, egy nagyon egyenes és nyitott közéleti beszélgetés, két író-olvasó találkozó, egy lapszámbemutató, két felolvasás sok szerzővel, egy mini képzőművészeti tárlat, ahol Gužák Klaudia műveit lehetett megnézni, egy díjátadó és egy elemző fórum nem kis teljesítmény! A szervezést és lebonyolítást Nagy Csilla, Mizser Attila, az előkészítést Ozvald Regina végezték. A tudományos előadásokat sorba véve, íme, a „szakszeminárium” anyaga: N. Tóth Anikó Város/Regény/Térkép címmel Selmecbánya irodalmi hagyományaiból adott keresztmetszetet, egyben a jelenkori irodalom fontos kérdésével, a topográfiával foglalkozott. Mellár Dávid a Másik idegensége címen Márai Sándor munkásságáról készülő, izgalmas kérdéseket feszegető egyetemi doktori munkájának egy részét mutatta be, személyes indíttatású vallomásként, Paszmár Lívia pedig Esterházy Péterre emlékezve Szövegromlás EP nyomában címmel tartott remek előadást. Bemutatták az ARTér táborban Németh Zoltán legújabb, Tektonika című verskötetét, Gyurász Marianna kiadás előtt álló, Már nem a mi völgyünk című verses-, Plonicky Tamás Hugyos malac című kispróza- és Juhász Tibor Amire telik című verskötetét. Mind a négy az idei könyvtermés élvonalába méltán besorolható alkotás, remélhetőleg még erős kritikai recepció várja őket. Soltész Béla és György Norbert író-olvasó találkozói is érdekes témákat hoztak. Soltész Béla dél-amerikai útikönyve és élménybeszámolója rendkívül érdekes, György Norbert fordításról és fordításelméleti kérdésekről, valamint most készülő új írásairól beszélt kedvvel, humorral. Az is remélhető, hogy az idei nyári dupla Irodalmi Szemle-számnak jó lesz a fogadtatása. A lap tartalma gazdag és bőséges, igényes és elgondolkodtató. Miként az volt a Kultúra? Rút luk! című közéleti beszélgetés is, ahol irodalom és közélet esélyeit latolgatták avatottak. A beszélgetést vezető Csanda Gábor Gazdag József és Sánta Szilárd író-újságírókat faggatta jelenkori állapotokról, lehetőségekről. Eleve nem sikeredhetett ez a beszélgetés túl vidám hangvételűre, számtalan olyan gond, nehézség került felemlítésre, amely a kultúra, az irodalom és a művészetek közel- és távolabbi jövőjében fel fog majd merülni, finanszírozási problémáktól kezdve a politikai ráhatásokig. Ránk vetül itt ügynökmúlt, a kultúra hatalmi harcokra való elprostituálásának lehetősége, gondolkodás és befogadás hiánya és a többi súlyos gondok, mint a szándékos szellemi leépítés, a közöny, a finanszírozási manipulációk a kultúrában határon innen és túl. Sajnos, valós lehet a félelem, hogy egy-két generációt elfelejtenek, elfelejtetnek. Itt lehet talán szót ejteni arról, hogy az ARTér tábor létrejöttét a Kisebbségi Kulturális Alap támogatta, a tábor lebonyolításakor – 2021. augusztus 5-e és 8-a közt – érvényes volt a szerződés szervezők és alap közt, de az anyagi forrásoknak a megvalósításkor még nem voltak birtokában a rendezők. Árnyak ide vagy oda, az utolsó estet ünnepire tervezték, és olyan is lett! A tábor szervezői, az Irodalmi Szemle szerkesztősége még 2019-ben Szemmel tartva néven vándordíjat alapított azzal a céllal, hogy évente egy-egy fiatal alkotó, író, költő tevékenységére irányítsa a figyelmet, illetve segítse azt. Idézek Mizser Attila laudációjából: „A Szemmel tartva díjat idén harmadik alkalommal adjuk át. És ez felelősséggel jár. Figyelni a legfrissebb teljesítményekre, de arra is ügyelni, hogy ne legyenek »elfelejtett« nemzedékek olyan generációk, akiknek a teljesítménye érzékelhető, értékelhető, mérhető. És aminek előbb-utóbb hangsúlyt kell kapnia. A Szemmel tartva díjat idén Veres Erika költő, műfordító nyerte el, az Irodalmi Szemle 2021-es évfolyamában és az online platformon közölt írásaiért.” A figyelem tehát élő, a lehetőségek adottak. Egy ilyen ARTér táborban a felolvasásokra is vannak alkalmak. S ha valami Mecénás nevű odatévedt volna épp akkor, akár egy új, érdekes, sokféle poétikai technikát alkalmazó, változatos, de mindenképpen erős, időtálló, értéket mutató vers- és szöveganyagot tudott volna begyűjteni egy alkalmi antológiához vagy külön lapszámhoz.

Zár

A jelen kor elvárásai szerint látszani kell. Virtuális térben főleg, meg a szociális hálón. Jelzem, azokon túl is van lét, van élet. A lapok oldalain, könyvekben, a gondolkodók fejében, a valós világban. Az ARTér persze a virtualitásra kényszerített térben és a szociális hálón is létezni tud. Meg a valósban is. Teszi ezt itt is és ott is láttatás, látszatok nélkül, valósan, a maga helyét, súlyát, értékét, fontosságát pontosan bemérve. Megkerülhetetlenül!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/35. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene