Sorsok: A szerelem ára

vasarnap

Azt mondják, a szerelemnek ára van. Ha valaki szenvedélyesen szeret, hajlandó megfizetni érte. Még akkor is, ha csalódás, sőt boldogtalanság lesz az az ár. Aki hiszi, hogy megtalálta az igazit, sokszor úgy rohan a végzete felé, hogy közben senkire és semmire nem figyelve meg sem hallja a vészjelző hangokat, nem látja a vészjósló jeleket.

Valami elkezdődött

Vanessza egy átlagos fiatal lány. Egyetemre járt, sikeresen tette le a vizsgáit, közben összebarátkozott az egyik csoporttársával. Egy évfolyamba jártak, eleinte csak beszélgettek, vagyis ez a szerelem is úgy indult, mint bármelyik másik. Aztán Vanessza úgy döntött, bemutatja a fiút a szüleinek. Úgy gondolta, ha elfogadták bátyja barátnőjét, az ő választottja ellen sem lesz majd kifogásuk. Az első találkozás nem volt túl sikeres. A szülők kedvesen fogadták lányuk választottját, valami mégis gátolta őket abban, hogy őszintén magukhoz öleljék. Talán megéreztek valamit. Az édesanya azt mondja, úgy gondolták, ha lányuk szereti, hát legyen. „Sokszor kérdeztem tőle, valóban ő az a srác, akire szüksége van? Hisz a megnyilvánulásai, a beszédstílusa nem egy szerelmes fiúra vallanak. A lányom csak annyit mondott, jó, néha kicsit felemeli a hangját, de amúgy jó fiú. Próbáltam beszélgetni vele, de meg sem hallgatott.”

Miután bátyja összeköltözött a barátnőjével, Vanessza úgy érezte, neki is szüksége van a barátja közelségére. Bejelentették, hogy összeköltöznek ők is. Új lakásra nem volt pénzük, de a fiú édesanyja szívesen fogadta őket családi házukban. Míg a báty, aki a barátnőjével együtt régóta dolgoztak, elkezdték lassan felújítani lakásukat, Vanesszáék, mint akik vérszemet kaptak, szintén ezt szerették volna a régi családi házzal. „Mondtuk a lányomnak, sajnos mi nem tudjuk őket anyagilag segíteni, várjanak egy kicsit, míg lesz elegendő tőke hozzá. Hisz csak most költöztek össze, dolgozni is csak most kezdtek.” Aztán néhány hónap után boldogan mesélték, hogy az ablakokat már kicserélték. Voltak nagy tervek, csak arra vártak, hogy valamelyik mester ráérjen. „Annyira meg akartam kérdezni minden egyes alkalommal, hogy miből sikerült ezt vagy azt a munkát megcsinálni. Honnan volt rá pénzük?” – mondja az édesanya, aki úgy érzi, az ő hibájuk is, hogy ezt nem tették meg. Ha a lányuk néha felhívta őket, és beszélgetés közben elszólta magát, hogy a srác durván rászólt, hívták, menjen haza. De ő nem akart. Így lassan felújították az egész házat.

Gyanús jelek

Vanessza viselkedése mind furcsább lett. Munkahelyek váltották egymást, állandó állást sehol nem ígértek neki. Egyre szótlanabb, érzékenyebb volt. Ha hét közben otthon tartózkodott, bezárkózott a szobájába. Semmittevéssel ütötte el az idejét. Ha édesapja szóvá tette, miért nem segít kicsit a házi munkában, sírni kezdett, és újra csak magába fordult. A legfurcsább az volt, hogy mikor telefonon hívták, rendre a barát vette fel: alszik, ennyi volt a válasz a kérdésükre, hol a lányuk. Ha mégis sikerült őt elérni, mindig bágyadtan, álmosan szólt a telefonba. Azt mondta, éjszaka nem tudott aludni. „Emlékszem egyik közös kirándulásunkra. Míg fiam és barátnője összesimulva sétáltak, míg mi harminc év házasság után is egymás kezét fogva andalogtunk, Vanesszáék egymás mellett ballagtak. Sehol egy kedves szó, egy mosoly vagy egy puszi. Meg is kérdeztem, van-e valami baj. Tagadott, és mindenre volt válasza.”

Döbbenet, nyomozás

Egy alkalommal Vanessza, pénzt kért kölcsön az édesapjától valami apróságra. Kérdezték, miért nincs nála pénz. Hogy nem hord magánál készpénzt. Mikor a bankkártyáját firtatták, arra is felelt. Kölcsönadta a barátnak, mert szüksége volt rá. Azonnal kikérték a kártya kódszámát, és akkor jött a hidegzuhany. A lány számlája szinte üres volt. Addig faggatták, míg elmondta, kölcsönt vettek fel, hogy a munkálatokat fizetni tudják. „Mennyit?” – kérdezték idegesen. „Huszonötezer eurót” – vallotta be a lány, mert akkor már olyan nyomás nehezedett rá, hogy nem tehetett mást. A szülők azonnal hívták a barátot, aki azt mondta, a lány egyedül intézte a kölcsönt, ő nem tud semmiről. Mint kiderült, nem volt igaz, a bankban nagyon jól emlékeztek rájuk.

Vallomások, felismerés

Bár a szüleinek Vanessza nagyon nehezen nyílt meg, a munkahelyén mégis volt valaki, akinek mindent elmondott. Egy korosabb munkatársával kezdett el beszélgetni, aki észrevette furcsa viselkedését. Őszintén mesélt neki a kapcsolatáról, arról, hogy állandó nyomás alatt van, fenyegetik, ha haza mer menni, hozzájuk többet vissza nem mehet, hogy ő egy senki, és örüljön, hogy befogadták, mert úgysem kellene senkinek. A nagy veszekedések után csak sírt, éjszakákat nem aludt. Ezért lassan elkezdett nyugtatókat szedni. Mikor a fiú és édesanyja látták, hogy ezek hatására milyen jókedvű, még többet adtak be neki. A munkatárs felnyitotta a szemét, és kérdőre vonta, miért van még ebben a mérgező kapcsolatban, ahol lelkileg és testileg is tönkreteszik. Hisz ő egy helyes fiatal lány, aki biztosan találna igazi társat. Vanessza e beszélgetés hatására egyik este, egy újabb veszekedés után sírva, könyörögve hívta a szüleit, menjenek érte, egy percig nem marad tovább abban a házban.

Nehéz időszak

A szülők autóba ültek, hogy elhozzák a lányt. A barát és édesanyja tagadtak, ők semmiről nem tehetnek, semmiről nem tudtak. Aztán gyorsan bezárkóztak a szobájukba. „Mindent vittünk. Mert ott mindenben a lányom pénze volt. Olyan voltam, mint egy oroszlán, aki a zsákmányáért harcol. Forrtam a méregtől, üvölteni lett volna kedvem. De azt is tudtam, ezt már rég meg kellett volna tennem. Kilenc évet vett el a lányom életéből az a szemét!” – fakad ki most az édesanya. Minden jogi lépést megtettek, hogy lányuk visszakapja a pénzét. Miután elköltöztették, még nehezebb hónapok jöttek. Pszichiáter segítségét kellett kérniük, mert elvonási tünetek léptek fel, következett a harc a gyógyszerekkel, az örökös felügyelet. „Volt, hogy a lányommal együtt sírtunk, volt, hogy egyedül sírtam. Ma sem tudom, hogyan csináltuk végig.”
 

Döntés, új élet

A lányt az utolsó munkahelyén megszerették, ő mégis úgy döntött, felmond. Új életet kell kezdenie. Ma már boldog párkapcsolatban él, olyan férfi oldalán, aki igazán szereti. És bár messzire kellett költöznie, megérte. Azt mondja, ki kellett szakadnia az ismerős közegből, hogy felejteni tudjon. „A lányunk évekig harcolt a saját szíve ellen, mert félt. Félt a csalódástól és attól, hogy ha ebből a kapcsolatból kilép, egyedül marad. Hiába próbáltunk a lelkére beszélni. A félelme erősebb volt. Most már látom rajta azt a boldogságot, amit mindig is őszintén kívántunk neki. Igaz, nagy árat fizetett érte.”

 

Rajczi Emília

Érdekes

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/35. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?