Hogyan legyünk egyedül?

Egyedül élsz? Ne ess kétségbe! Milliók osztoznak sorsodban. Egyikük Sara Maitland, aki bestsellert írt arról, hogyan legyünk egyedül (How to Be Alone).

Az ember társas lény. Közösséget alkotunk, együttműködünk másokkal, családban élünk. Azokat pedig, akikre nem érvényesek ezek a társadalmi normák, a legtöbbször furcsának tartjuk. Mintha a magány valamiféle deviancia lenne. Pedig nem az. Vannak élethelyzetek, amikor a magány elkerülhetetlen. Ha elváltunk vagy meghalt egy közeli hozzátartozónk, minden megváltozik körülöttünk. Azokat a tevékenységeket, amelyeket addig másokkal együtt szoktunk csinálni (háztartást vezetni, gyereket nevelni, moziba járni, nagybevásárlást tartani, kirándulni), egyszer csak meg kell tanulnunk egyedül végezni.

Vannak persze olyanok is, egyre többen, akik tudatosan választják az egyedüllétet. Egy 2020-as statisztikai adat szerint például Nagy-Britanniában csupán 24 millió felnőtt élt házasságban, 35 millió pedig szingliként. A kényszerű vagy választott magány tehát sok embert érint. Az egyedüllét azonban sokak számára rémisztő állapotnak tűnik. Úgy érezhetik, nem teljes az életük. Ráadásul a társadalom is hajlamos megbélyegezni – magának való, hóbortos embernek tartani – az egyedül élőket. Pedig a késő középkorig az egyedüllétet nagyra értékelték, a korszak celebjei a szentek voltak, a sivatagba vonuló aszkéta szerzetesek vagy a barlangba húzódó remeték. (Kultúrtörténeti érdekesség: a Robinson Crusoe alakját ihlető tengerész, Alexander Selkirk, miután megmenekült, s a lakatlan szigetről visszatért a civilizációba, élete hátralévő részét egy skóciai barlangban élte le, mert képtelen volt beilleszkedni a társasági életbe.)

Eredeti gondolatokhoz vagy bármilyen kreatív munkához egyedüllétre van szükség.

A 21. századi elvonulók számára hasznos olvasmány lehet Sara Maitland könyve. A szerző nagycsaládban nőtt fel (öt testvére volt). Kedvenc időtöltése a vacsoraasztalnál folytatott társas beszélgetés volt. Férjével két gyermeket nevelt fel, amikor azonban házasságuk megfeneklett, Sara egy nádtetős házikóba költözött. Azt gondolta, nyomorultul fogja érezni magát, de fokozatosan rájött, hogy több energiája van; korábban kelt, mint régen, fittebbnek érezte magát, és megszűnt a depressziója is, amely addigi életét megkeserítette.

Maitland szerint egyedüllétre mindenkinek szüksége van. Könyvében elmeséli egy sokgyermekes barátnője történetét, aki boldog párkapcsolatban élt, majd 25 év házasság után egy meglepő karácsonyi ajándékot kért a férjétől: egyszemélyes sátrat. S amikor úgy érzi, hogy „a közösségi létezés súlya rá nehezedik”, akkor egy napra lelép a sátrával, csak magára figyel, és szellemileg felfrissülve tér vissza.

A családosoknak is meg kell találniuk azokat a pillanatokat, amikor magukban lehetnek. A fokozott összpontosítást igénylő, kreatív munkához például elengedhetetlen az egyedüllét, ám egészen más – „mélyebb” – élményt jelent például a magányos séta is, mert olyankor jobban ráhangolódunk a természet rezdüléseire. De bármilyen, egyedül végzett tevékenység stresszoldó hatású lehet, a kocogás, a horgászat, a kertészkedés, az olvasás vagy az elmélyült zenehallgatás.

Sara Maitland ma Skócia legritkábban lakott vidékén él, az Isten háta mögött, ahol még térerő sincs, és a legközelebbi boltig 16 kilométert kell utaznia. Előfordul, hogy napokig nem találkozik senkivel. „Beleszerettem a csendbe” – írja könyvében, amely arról szól, hogy egyedül is lehet teljes értékű életet élni.

[Sara Maitland: Hogyan legyünk egyedül? Fordította: Kónya Rita. HVG Kiadó, 2015]

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/31. számában jelent meg a Lélek mellékletben

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene