Mit termesszünk aszályos időkben?

A gondos talajművelés ezeknél is fontos, a tápanyag utánpótlása, az öntözés viszont már csak szélsőségesen nagy és hosszan tartó meleg idején lesz szükséges.

• A fajnemesítők tapasztalati szerint érdemes foglalkozni a rebarbara (Rheum rhabarbarum) termesztésével. Nem túl igényes, gyorsan fejlődik, értékes táplálék, felhasználásának módja széles.

• A mángold (Beta vulgaris var. cicla) is viszonylag jól tűri a szárazságot, s ha kissé sűrűbben ültetjük az egyedeit, akkor a levélfelületek kiválóan takarják a talajt, megakadályozva a víz gyors elpárolgását.

• Igen hálás és sok értékes rostanyagot, nyomelemet tartalmaz a spárga (Asparagus officinalis) mely sok ezer év óta termesztett haszonnövény, s a laza, homokos talajt kedveli. Mivel gyökérgumókat fejleszt, a talaj szerkezetét lazábbá teszi, a vízfelhasználása igen jó, és viszonylag sokat kibír természetes csapadék híján is.

• Egyre kedveltebb a kiskertekben a csicsóka (Helianthus tuberosus), amely szintén gumós növény, rendkívül ízletes és sokrétűen elkészíthető, könnyen emészthető, egészséges táplálkozásban, cukorbetegeknek különösen ajánlott haszonnövény. A szárazságot is jól bírja, a talaj minőségére sem túlságosan igényes. Egyetlen huncutsága van: igen jól és gyorsan, szinte kiirthatatlanul terjed, ajánlatos tehát kordában tartani geotextíliából, esetleg más anyagból készített terjedési kerettel.

• Már a rómaiak is termesztették és fogyasztották, sőt gyógyhatást is tulajdonítottak neki. Ez a növény az articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus), amely a mediterrán vidéken ma is kedvelt zöldségféle. Szintén jól tűri a kevés csapadékot, de a talaj minőségére érzékeny.

Új, színes kukoricák

Sajnos, már az idei, 2022-es év megmutatta, hogy az eddig tájainkon vetett kukoricafajták nem képesek megbirkózni ilyen léptékű aszállyal. Vannak viszont olyanok, melyek a legősibb kukoricákhoz hasonlóan az igen rideg vagy nagyon forró éghajlaton, sőt magashegyi létviszonyok közt is jól fejlődnek és termést hoznak. Ilyen a hopi pink kukorica (Zea mays Hopi pink corn) vagy a fekete azték kukorica (Zea mays Black aztec corn). Ezek a fajták jelenthetik a jövő kiskerti kukoricatermesztését, a szárazságtűrésük, igénytelenségük, hasznosságuk mellett még színesebbé is teszik a kertet. A hopi pink fajta magjai élénkpirosak, az azték fajta pedig fekete, ami ugyan kissé szokatlan lehet, de mindezt ellensúlyozza a hasznosságuk!

• Ma már elég ismert és közkedvelt az édesburgonya (Ipomoea batatas), ez a növény is viszonylag jól bírja a melegebb időszakokat, az ideiglenes vízhiányt. Termesztése a burgonyáéhoz hasonló, hasznosságához nem férhet kétség. Sokféle és egészséges étel készíthető belőle.

• Bármennyire furcsának tűnik is, a padlizsán (Solanum melongena) is egyike azoknak a növényeknek, amelyek viszonylag jól viselik az aszályosabb időszakokat. Mediterrán vidékeken ismert, közkedvelt növény.

• Még kevéssé elterjedt a gombó vagy más nevén okra (Abelmoschus esculentus), amely igen érdekes, könnyen alkalmazkodó, jól termeszthető haszonnövény, a szárazságot is jól viseli, termése pedig finom és magas tápanyagtartalmú. Érdemes vele kísérletezni!

• Az örmény uborka (Cucumis melo var. flexuosus), a pézsmadinnye egy fajtája is viszonylag ismeretlen még, de kisebb vízigénye, jó szárazságtűrése, nagy napfényigénye alapján hamarosan egyre elterjedtebb lehet a kiskertekben is. Felhasználása igen sokrétű.

Aszályálló hüvelyesek

A csicseriborsó (Cicer arietinum) már sok évezreddel ezelőtt is a Közel-Kelet lakosainak egyik legfontosabb táplálékaként szolgált, termesztése egyre dinamikusabban fejlődik, felhasználása a hagyományos, a vegetáriánus és vegán konyhában nagyon kedvelt. Jól bírja a csapadékhiányos időszakokat, termesztése sem túlságosan igényes.

A csicseriborsó mellett a babok újabban elterjedt, igen jó szárazságtűrő fajtáit sem hagyhatjuk ki. Ilyen a tepary bab (Phaseolus acutifolius) vagy a cowpea, más nevén homoki bab (Vigna unguiculata) és Jackson Wonder limabab (Phaseolus lunatus). Ezek a dél- és közép-amerikai fajták a szélsőségesen meleg és száraz időszakokban és helyeken is képesek megmaradni, fejlődni, termést hozni.

• Ősrégi étke az emberiségnek a lencse (Lens culinaris), amely szintén jó szárazságtűrő növény, a szélsőségeshez közeli aszályt és meleget is elég jól átvészeli, és még termést is hoz.

• A lencséhez hasonló tulajdonságokkal bír a szintén ősrégi, egy ideig majdnem elfeledett, mostanában ismét divatba jövő hajdina (Fagopyrum esculentum), amelyet kezdetben szintén a mediterrán vidékeken termesztettek, a klíma változásával egyre elterjedtebb haszonnövénnyé vált, felhasználása is igen sokrétű.

• Természetesen a termesztett köles (Panicum miliaceum L.) sem maradhat ki a felsorolásból. Viszonylag jól tűri a változó éghajlatot, a kevesebb csapadékot. A belőle készült táplálékok pedig értékesek és ízletesek.