Kép Unsplash
Mindannyian függők vagyunk. Néhányan a sorozatdarálás örök körforgásába ragadtak bele, amikor a „csak még egy részt” kijelentés újra és újra elhangzik, majd több óra elteltével azon kapják magukat, hogy hirtelen az évad végére értek.
Mások a kávé vagy a mogyorós csokoládé rabjai. A 21. század legfőbb „szenvedélybetegsége” mégsem a felsoroltak között keresendő. Vannak ugyanis olyanok, akik akkor érzik magukat jól, ha okostelefonjuk képernyőjén keresztül a nap 24 órájában nem csupán szemtanúi, hanem résztvevői is minden nagy eseménynek. Az efféle ragaszkodást legfeljebb kellemetlen szokásnak szoktuk nevezni, a valóságban sokkal inkább kóros addikcióról van szó.
Az éttermekben okostelefonjukba mélyedő párok, a parkokban mobillal a kezükben egymás mellett ücsörgő barátok, jeles családi ünnepek, melyek alkalmával mindenkit jobban érdekel, hogy a külvilágnak hogyan prezentálják a nagy napot, mint hogy megéljék azt... Olyan pillanatok ezek, amelyek mindannyiunk számára ismerősek. Sőt, talán olykor magunk is beleesünk ezekbe a hibákba.
A kérdés, hogy a közösségi oldalak okozhatnak-e függőséget. A téma boncolgatásához pedig tökéletes kiindulási pontként szolgálnak a néhány héttel ezelőtti események.
A nagy leállás
Október 4-én, hétfőn világszerte több órára elérhetetlenné vált a legtöbb közösségi oldal és üzenetküldő alkalmazás. Évekkel ezelőtt már volt egy komolyabb áramszünet, a mostani azonban jelentősebbnek bizonyult, hiszen az online tér egy része hat teljes órán keresztül zárva tartott. Ez idő alatt világszerte emberek millió borultak ki, mondván a leállás miatt megállt az életük. Újra és újra kezükbe vették a telefonjukat, próbálták frissíteni kedvenc alkalmazásukat, azonban semmi sem történt. Persze akadtak olyanok is, akik üdvözölték a dolgot, mivel végre volt idejük az addig halogatott elfoglaltságukra.
Az internetfüggőség egyelőre nem szerepel az amerikai pszichiáterek diagnosztikai kézikönyvének aktuális kiadásában, ahogyan az Egészségügyi Világszervezet sem ismeri el mint mentális problémát. Ellenben hosszú ideje diskurzusok tárgya, hogy milyen hatással vannak mentális egészségünkre, és hogy kialakulhat-e a felhasználóknál valós függőség.
A problémák egy része messze túlmutat az egyénen. Frances Hagen, a monopolhelyzetben lévő közösségi médiákat tömörítő cég egy korábbi termékmenedzsere a közelmúltban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy több tízezer oldalnyi dokumentumot juttatott el a Wall Street Journalhoz, amelynek eredménye a Facebook akták címet viselő tényfeltáró cikksorozat lett. Az írások többek között azt vették górcső alá, hogy a cégnél milyen belső használatra készült kutatások vannak, amelyek nyilvánvalóan rámutatnak bizonyos problémákra, az illetékesek azonban semmit nem tesznek ellenük. Pontosan tisztában vannak például azzal, hogy az általuk üzemeltetett oldalak negatív hatással vannak tinik millióinak önképére, nyilatkozataikban mégis azt hangsúlyozzák, hogy ez a jelenség keveseket érint. Azt is a szőnyeg alá söpörték, hogy drog- és emberkereskedelem nyomaira bukkantak, több esetben pedig etnikai erőszak szítására használják a felületeket.
A függőség biológiája
A Kaspersky nevű, biztonsági szoftverekkel foglalkozó cég közelmúltban végzett felmérésének eredményei azt mutatják, hogy a 18–34 év közötti korosztályban tízből hat ember számára a közösségi média jelenti a kapcsolatot a világgal. A felhasználók világszerte naponta átlagosan 1,8 órát töltenek online, tízből egy felhasználó akár napi négy–hat órát is.
Hogy pontosan megértsük, milyen hatással vannak ránk a digitális eszközeink és a közösségi média, érdemes szót ejteni a szervezetünkben a használatuk közben zajló biokémiai folyamatokról. Kutatások kimutatták, hogy a közösségi oldalak használata dopamint szabadít fel az agyban, amely hozzájárul a függőségek kialakulásához. Így nem csoda, hogy könnyen bekerülünk az ördögi körbe. Az ún. FOMO jelenség, vagyis a kimaradástól, lemaradástól való félelem arra kényszerít, hogy folyamatosan magunk mellett tartsuk a készülékeinket, hiszen egyetlen üzenetről, hívásról és értesítésről sem szeretnénk lecsúszni.
Érdekes
A járvány szerepe
A világjárvány hatásairól sem szabad megfeledkeznünk, hiszen az elmúlt másfél év jelentős részében az okostelefonok és a közösségi oldalak sokkal nagyobb szerepet játszottak az életünkben, mint a múltban bármikor. Nem csak arról volt szó, hogy unalmunkban folyamatosan a kütyünket nyomkodtuk, hanem egyszerűen ez volt a kapcsolattartás szinte egyetlen formája. A törékenyebb lelkületű személyek, akik a járvány miatt egyedül maradtak és rosszabbul viselték a bezártságot, így találták meg a közösségüket, akikkel szerencsés esetben viszonylag biztonságosan megoszthatták a problémáikat. Arról nem is beszélve, hogy (főként a pandémia elején) mindenki ki volt éhezve az információkra. Szakértők szerint ez a módszer ugyan segített átvészelni a bizonytalanság időszakát, sokaknál azonban éppen ez idő alatt alakult ki komoly addikció.
A függőség kezelése
Hvovi Bhagwagar pszichiáter úgy hiszi, ha valaki maga mögött szeretné hagyni a rossz mintáit, a drog- vagy alkoholfüggőséggel ellentétben a közösségi média nem igényel teljes elvonást. „Határozottan szükség van a használati idő csökkentésére, még ha egy alkalmazáson keresztül is, de a függőség kezelésének legjobb módja az, ha megtaláljuk a módját, hogy azt a javunkra fordíthassuk. Ha nem találsz olyasmit, amiért szenvedélyesen rajongsz, hogy eltereld a figyelmedet, használd a közösségi médiában töltött időt arra, hogy olyan tartalmakat hozz létre, amelyek segíthetnek mind a személyes fejlődésedben, mind abban, hogy professzionálisan tovább építsd magad.”
Szöveg Tilajcsík Dóra
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/44. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.