Az úgy volt, hogy Cili már vagy egy éve cicáért könyörgött. Én makacsul ellenálltam az ostromnak. Pedig imádom a macskákat (is). Valahogy mégis úgy éreztem, a mi életmódunkba nem fér bele egy újabb élőlény, akiről gondoskodni kell.
Elég nekem Alfréd, a teknős, aki elméletileg Ajnáé, ő kunyerálta ki magának pár éve. Három hónapig foglalkozott vele, azóta rá se néz. A teknősök nem túl kommunikatív állatok, de én biztos vagyok benne, hogy Alfréd felismer engem, és a maga módján értékeli, ha foglalkozom vele. Ha odamegyek a terráriumhoz, és a nevén szólítom, mindig felém fordítja a fejecskéjét, és szelíden néz a kis fekete szemével. A lányok meg nevetnek rajtam, amikor gügyögök neki. Anya, ez csak egy teknős, úgysem érti, mit mondasz neki.
A cica, az persze más. Vele aztán igazán lehet kommunikálni. És simogatni is lehet, ami az egyik fő előnye. Anyaaaaa, vegyünk egy cicáááát! De Cilikém, a cicával foglalkozni kell. Cica nélkül is alig győzöm a napi teendőket. És ha elutazunk, hová tesszük?
Így ment ez hónapokig. Végül Cilike belefáradt, elnapolta a kérdést. Én viszont egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy nem megy ki a fejemből ez a cicaügy. Milyen jó lehet egy ilyen puha szőrgombolyagot dögönyözni. Utánaolvastam: a cicák terápiás hatásúak, jelenlétük, dorombolásuk megnyugtatja a gazdit. Hátha Cilikén is segítene, hátha jobban tudná kezelni az indulatait…
Őszintén szólva én már évekkel ezelőtt is nézegettem a kutyás meg cicás menhelyek fényképeit. Sajnáltam nagyon szegény elhagyott állatkákat, de odáig soha nem jutottam el, hogy elhatározzam magam.
Végül is semmire nem kötelez, ha újra benézek kicsit néhány cicamenhelyes oldalra. Persze, csak úgy, hogy Cili ne lássa. Nehogy reménykedni kezdjen. A benézésből aztán szenvedélyes tanulmányozás lett. Átnéztem vagy kétszáz cica „profilját”. Olyat kerestem, amelyiknek már kialakult jelleme van, kedves, barátságos, nem fél az emberektől, szereti a simogatást. És akkor megláttam Marcit. Vörös-fehér kandúr, különös nézésű sárga szemek, szinte emberi tekintet. Ez a macska egy egyéniség. Saját véleménye van a világról, ez rögtön látszott rajta.
Kedves, dorombolós, két év körüli kandúr. Szeretnénk neki esélyt adni, hogy egy ház melegében királyfiként élhessen egy szerető családban. Ha úgy gondolod, tudnád Marcit szeretni, írj a következő e-mail-címre egy részletes bemutatkozó levelet. A cica jelenleg Kaposváron található
– szólt Marci ismertetője.
Attól kezdve mindennap megnéztem a portréját. Azon kaptam magam, hogy esténként róla gondolkozom. Milyen jó lenne, ha itt heverészne mellettem az ágyban…
A dolog odáig fajult, hogy beavattam Ajnát, és kikértem a véleményét. Ahogy meglátta Marci fényképét, ujjongani kezdett. Igen, anya, igen, ő kell nekünk! Rendben, de Cilinek egy szót se! Amíg nem biztos a dolog, nem szólunk neki. Lehet, hogy Marci közben már elkelt, hiszen a hirdetést öt hónapja adták fel.
Nem, nem kelt el, megvan – tudtam meg Katától, a kaposvári cicák lelkes mentőjétől, amikor írtam neki.
Nem vagy normális, közelebb nem találtál macskát? Budapest tele van macskamenhelyekkel! – értetlenkedtek egyes családtagjaim. Igen, tényleg teljesen észszerűtlen ez a Kaposvár. De ha nekem pont Marcitól dobbant meg a szívem?
Kiderült, hogy nem is olyan egyszerű egy ilyen örökbefogadás. Leendő macskagazdiként be kellett szereznem rengeteg dolgot, amelyeknek a létezéséről mindeddig nem is tudtam (nem is sejtettem, hogy a macska ilyen költséges állat). Cilike minderről csak annyit tudott, hogy valami nagy meglepetés készül.
Aztán egy napon megérkezett Marci. Szép volt, hatalmas, méltóságteljes. Cili boldogságában össze-vissza ölelgette volna. A cica kimászott a hordozóból, körülnézett, s rögtön bemenekült az ágy alá. Cili el volt keseredve. Nem is kell nekem cica, vidd vissza! – durcáskodott.
Marci pár óra kuksolás után egyszer csak kimászott, fölugrott az ágyra, és beleült Cilike ölébe. Mindenki nagy örömére.
Most, hogy ezeket a sorokat írom, Marci már két hete van nálunk. Itt fekszik mellettem, érzem a teste melegét. Különleges érzés. Mintha azt mondaná: simogass engem, és meglátod, egy pillanatra elfelejted a saját keservedet és a világ minden baját.
A cicaterápia tényleg hatékony.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2023/5. számában jelent meg
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.