Mamaklub: A gyermekágy időszakáról

A negyedik trimeszternek is nevezett gyermekágyi időszak egy roppant érzékeny periódus. Vannak, akik könnyedén viselik a kisbaba megszületése utáni heteket, de az is előfordul, hogy ilyenkor teljesen újra kell, hogy értelmezzék önmagukat az anyukák. Felénk a nehézségekről nem szokás beszélni, hiszen a gyermek érkezése a legcsodálatosabb dolog, ilyenkor tehát egyszerűen „nem szabad” rosszul érezniük magukat az újdonsült anyukáknak. Rózsaszín felhő és babaillat. Vagy mégsem?! Kemenczky-Szabó Anikóval, az Együtt Jó Dúlapraxis és Anyaközpont dúlájával beszélgettünk a kérdésről.

Mit jelent a gyermekágyi időszak, és mi történik ilyenkor az anyák testével, lelkével?

A hagyomány úgy tartja, amennyi befelé, annyi kifelé: a szülés után kezdődik a gyermek életének második kilenc hónapja. Gyakori, hogy az anyukáknak ennyi időre van szükségük a várandósság és szülés megpróbáltatásaiból történő regenerációra. Bár gyermekágy alatt klasszikus értelemben az első hat hetet értjük, de a kiterjesztett gyermekágy nagyjából az első egy évet öleli fel. A szülést követő hat hét kiemelt fontosságú, ami a testi történéseket illeti: a méh visszahúzódik, megindul a tejtermelés és a kismedencei szervek visszarendeződése, változik a hormonok szintje. Ez a változás magyarázza azt az érzelmi hullámvasutat, amit az újdonsült édesanya átél ilyenkor. Egyszer baby blues kínozza, majd felhőtlenül boldog, aztán pedig gyászt él át – akár a régi életének elveszítése miatt, akár amiatt, hogy már nem várandós, nem mozog a baba a hasában, hogy vége az ilyen szintű fizikai egységnek.

Hogyan lehet lelkileg, és hogyan testileg felkészülni erre az időszakra?

Az információ hatalom. Sokan azt gondolják, csupán a szülésre kell készülni, s ha megszületik a baba, utána minden könnyű, egyértelmű lesz. Az informáltság megalapozza a jó gyermekágyas időszakot. Érdemes lehet felkeresni egy dúlát, és átbeszélni vele ezt az élethelyzetet. Sok nehézségtől tudja így megóvni magát a friss édesanya és édesapa, hiszen tudni fogják, mire számítsanak. Vegyünk egy konkrét példát: sokan nem tudják, hogy időről időre előfordulhat, hogy újszülött kisbabájuk vigasztalhatatlanul sír. Ilyenkor, amikor a szülők tanácstalanul és kimerülten, idegesen adogatják egymásnak a kicsit, könnyű belefutni a „rossz szülő vagyok, nem vagyok megfelelő” gondolati spirálba. De ha tudják, hogy ez normális, az újszülöttnek rengeteg dolgot kell „elsiratnia”, ha tudják, mekkora testi és lelki változások mennek végbe a babában is, akkor sokkal nagyobb türelemmel és empátiával tudnak felé fordulni, és magabiztosabban tudják kezelni az ilyen szituációkat. Ami a testi felkészülést illeti, várandósság alatt érdemes kismamák számára megfelelő mozgásformát választani, gátizomtornát végezni (ez segít megelőzni a szülés utáni inkontinenciát vagy a kismedencei szervek süllyedését) és gátmasszázst alkalmazni (ami valójában a gát E-vitaminos olajjal történő bekenése). Fontos a kiegyensúlyozott, E-vitaminban gazdag táplálkozás is.

Mi okoz ilyenkor legnagyobb nehézséget az anyukák számára?

Sokan nem tudják, hogy a várandósság – szülés – gyermekágy hármasa ún. normatív krízis a nők életében (akárcsak a kamaszkor és a menopauza). Ez azt jelenti, hogy bár az életben természetesen bekövetkező esemény, de nehéz felkészülni rá: nincs megelőző tapasztalatunk, ezért nincsenek még jól működő megoldási stratégiáink (családi minták vannak persze, de ezek nem mindig segítenek, sőt néha egyenesen hátráltatnak). Talán, ha tudnák az anyák, hogy amikor nehéznek érzik, akkor nem az ő gyengeségükről vagy alkalmatlanságukról van szó, hanem arról, hogy ez valóban nehéz, akkor könnyebben tudnának megbirkózni az új életük kihívásaival. Ha megengednék maguknak, hogy érezhetik megterhelőnek ezt az időszakot, akkor talán több együttérzéssel lennének saját maguk iránt, és könnyebben kérnének vagy fogadnának el segítséget: háztartásban, pihenés, regenerálódás biztosításában, lelki támogatásban, vagy bármi másban, amire szükségük van.

Mivel tudnak ilyenkor segíteni a hozzátartozók?

Azzal, hogy megkérdezik, mire van szüksége, és biztosítják arról, hogy bármikor fordulhat hozzájuk anélkül, hogy ráerőltetnék magukat. Általában az a tendencia, hogy a kisbaba születése után közvetlenül sokan akarnak segíteni, majd pedig egyre inkább kikopnak, elmaradoznak a felajánlások. Ilyenkor jó lehet tudni, hogy van valaki, akit hívhatnak. Sok édesanyának egyébként csak arra van szüksége, hogy ítélkezés nélkül, csendben végighallgassák, és validálják az érzéseit. Persze jóleshet egy masszázs is vagy egy finom étel, és szükség lehet különféle házimunkák elvégzésére is.

Egy dúla mit tud tenni ilyenkor? Miben tudtok segíteni?

A dúlák különféle kompetenciákkal rendelkeznek: van, aki pszichológus, autogén tréner, jógaoktató, masszőr vagy aromaterapeuta (a végtelenségig folytathatnám a sort), így ennek megfelelően alakulhatnak a szolgáltatásai. Tehát ez mindig egyéni megegyezés kérdése. Van olyan dúla, aki főz, mos és takarít az első néhány hétben a családra, vagy a babával van, amíg az édesanya alszik, pihen, hajat mos vagy tesz egy kört a ház körül. Más lelkileg tartja az édesanyát, vagy pszichológusként segít feldolgozni a szüléstörténetét, s megint más gyermekágyas kezelést ad: különféle kényeztető olajos masszázsokat, jóni gőzölést, hasmasszázst, csípőzárást. A paletta elég színes, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelő dúlát, dúlákat.

Ami jó az anyának, az jó a babának.

Hogyan nézne ki szerinted egy ideális posztpartrum időszak?

Az ideális gyermekágyas időszak pihenéssel teli, és van valaki, aki lesi az édesanya minden kívánságát. Fontos itt kiemelni, hogy az az általános tapasztalat, hogy ha az anyát jól tudja támogatni a környezete, akkor tud igazán kiegyensúlyozottan gondoskodni a babáról. Tehát elsősorban az édesanya kényelme és jólléte a fontos – ha jól van az anya, jól van a baba.

Gyakran hangzik el a gyermekágyi időszak kapcsán a komatál fogalma. Ez mit jelent?

A gyermekágyas édesanyák iránti figyelmesség és támogatás egyik módja, hogy a rokonok, barátok és szomszédok biztosítják a család élelmezését. A párnak érdemes lehet még a várandósság alatt egyeztetni a hozzátartozókkal, és megszervezni a „komatál programot”: készíthetnek akár egy online Excel-táblázatot, amiben mindenki jelölheti, mikor és hány napra elegendő ételt tud vinni. Ehhez akár konkrét recepteket is megoszthatnak velük, hogy senki se lőjön mellé. Ami pedig a hozzátartozókat illeti: jó, ha tudatosítják, hogy most nem vendégségbe mennek. Akár az is rendben lehet, ha csak leteszik az ételt az ajtó elé, és távoznak. Majd beszélgetnek, babusgatnak, amikor az újdonsült családnak az alkalmas lesz.

Mit tanácsolsz azoknak az anyukáknak, akik most élik át ezt az időszakot?

Ahány gyermekágy, annyi megélés. Lehet, hogy az édesanya az egyik pillanatban repes a boldogságtól, de a következőben bizonytalanságot, csalódottságot és ürességet érez. Ez az állapot kimerítő, de normális. Engedje meg magának ezeket az érzéseket, beszéljen róluk. Itt most ő a főszereplő, az ő lelkiállapota, jólléte a legfontosabb. S ha ehhez egy segítőre van szükség, akkor engedje meg magának a segítségkérést és a segítség elfogadását. Megelőzheti az anyai kiégést, ha időről időre róla is gondoskodnak, őt is kényeztetik.

***

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. február 14-ei számában jelent meg