Kortalan és időtlen szerelem

Túl öreg vagyok

Amikor valaki bezárkózik, és nem akarja érezni az érzéseit, olyankor szoktuk azt hallani, hogy „én már ehhez öreg vagyok”. Amikor a szív gyáva lesz, fél újra megnyílni és szeretni, akkor a lehető legrosszabb döntést hozza, mert a harmonikus, derűs, szerelmes életnek szüksége van a szív befogadóképességére. Szüksége van a szárnyalásra, a romantikára, az aktivitásra és az álmokra is. Amikor a szív elfárad szeretni, előbb-utóbb a test is erőtlen lesz. Csökken az életenergia, az életöröm, az életkedv. Csökken az önmotiváció és az igény a társas, érzelmes kapcsolatokra.

Talán hallottad már te is azt a mondatot, hogy „nem való nekem a szerelem, mert…”, és ezután felsorolják a csalódások hosszú listáját. Pedig a szerelem mindenkinek való, óvodás kortól egészen addig, amíg élünk.

A szerelem egyenlő az élettel

És egyenlő a lendülettel, a rugalmassággal, a változással. Olyan energiákat tud megmozgatni, amire egyetlen más érzelem sem képes. A kölcsönös, odaadó, egészséges szerelem úgy ébreszti fel a legjobb önmagad, hogy közben kibillent a komfortzónádból, felforgatja az egész életed, amit pedig ezért cserébe ad, azt semmilyen más érzelem nem tudja megadni. Ha valódi, mély érzelmekre alapozott, kölcsönös, egyenrangú szerelmet élsz meg, sose leszel ugyanaz, aki előtte voltál. Jobb, értékesebb, ügyesebb, vidámabb, egyszóval biztos, több leszel valamiben. A szerelem megváltoztat és gyógyít is, ugyanakkor arra is képes, hogy a legmélyebb sebeket ejtse, és teljesen kiforgasson önmagadból.

Fontos lenne, hogy olyan emberbe szeressünk bele, aki értékel, tisztel és megbecsül, aki nem romboló hatással van az érzelmi életünkre, hanem támogat és segít. Akivel feltételek nélkül egyenrangúan tudunk kapcsolódni. Akivel a kommunikáció őszinte, kölcsönösen ki tudjuk elégíteni egymás érzelmi, értelmi és szellemi igényeit. Éppen ezért a párválasztásban az önismeretnek és a traumák feldolgozásának kiemelt szerephez kellene jutnia, különben mindig ugyanazokat a „hülyéket” vonzzuk, és nem értjük, miért nem találunk egyetlen olyan embert sem, akivel az élet mindenhogyan szép.

Aki a csalódások miatt idősebb korára elutasítja a szerelmet, az valójában az életet utasítja el. Hátat fordít a szívének, a mély érzéseinek (vagy minden romantikus vágynak), a szexuális szükségleteinek, igényeinek, vágyainak, ellenáll a test és a lélek egészséges hívásának, a benne lévő férfi és női minőségnek. Szép lassan elindul a szellemi és testi leépülés, inaktívvá válik fizikailag, lelkileg, és ebben az ingerszegény érzelmi közegeben drasztikusan csökkenhet vagy meg is szűnhet az intimitásra való igénye.

Fókuszban nem az elmúlás

Idősebb korban a szerelem megélése talán még fontosabb, mint fiatalon. Megvéd az elmagányosodástól, biztosítja az aktív családi, társas és szexuális életet, ami bizonyítottan jó hatással van a szervezetre idős korban is. Például csökkentheti a magas vérnyomást, és növeli a stressztűrő képességet. Azok, akik idősebb korukban szerelmes érzéseket táplálnak a párjuk iránt, életvidámabbak, nyitottabbak, rugalmasabbak és egészségesebbek is. Kevesebbet gondolnak az öregedéssel járó problémákra, tudatuk fókusza az élet minél intenzívebb és mélyebb megélésén van. Nem emlegetik a halált, sőt nem is gondolnak rá. Aki idős korban a szerelmet választja, az tulajdonképpen az egészséget, az örömöt választja a testi és mentális betegségek és a kiszolgáltatottság helyett.

Időskori szükségletek

Nagyon fontos lenne, hogy a felnőtt gyermekek bátorítsák és támogassák az idős korukra társ nélkül maradt szüleik párválasztását. Nem jó irány, ha figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy az idősebb embereknek is van érzelmi szükségletük. Ami, ha nincs kielégítve, komoly egészségügyi, pszichés és testi problémák okozója is lehet. A szülő attól, hogy megöregszik és különböző okok miatt társ nélkül marad, még ugyanúgy vágyik a romantikus, szerelmi együttlétekre, mint a 25 vagy 30 évvel fiatalabb gyereke. Egy mentálisan egészséges idős ember szerelmi életét nem szabadna korlátozni, befolyásolni, elítélni a saját gyerekeinek, mert sokkal többet árthatnak az elutasító magatartással, mint azt sejteni vélik. Nagyszülőnek lenni csodálatos, de egy társ szerepét semmi nem pótolhatja. Egyetlen családi (szülő, gyerek, testvér stb.) kapcsolat sem helyettesítheti azt az érzelmi szükségletet, amit egy romantikus, kölcsönös érzelmeken alapuló párkapcsolat tud nyújtani.

A szerelem bölcsessége

A szerelmi, párkapcsolati élete senkinek sem egyszerű. Sokféle tapasztalás, buktató, csalódás, elválás, szívszakadás után tanulunk meg igazán szeretni, tisztelni és értékelni magunkat és a másikat. Az idős kornak számos hátránya van, de most inkább nézzük, hogy szerelem és párkapcsolat szempontjából milyen előnyei lehetnek. A kor tapasztaltabbá, bölcsebbé, együttérzőbbé és türelmesebbé tehet. A hátralevő idő rövidsége miatt megengedünk magunknak szinte mindent, amit addig féltünk érezni, megélni, kimondani. Erősödhet a nincs mit veszítenem érzése, és ez felszabadíthat a korábbi kötöttségek alól, mint például a megkövesedett családi, párkapcsolati hitrendszerek. A bátorság érzelmileg is vakmerővé tehet, ezáltal olyan kapukat is ki merünk nyitni, amit fiatalabb korunkban messzire elkerültünk.

Amikor pedig megváltozik a tudat, vele együtt változik a kommunikáció, az érzés és a cselekvés is. Sokszor előfordul, hogy egyedül maradt, nagypapa korú férfiak újra megkeresik életük nagy szerelmét, egy újabb esély reményében, hogy megosszák vele azokat az érzéseket, amelyeket korábban féltek elmondani.

Az idősebb korban megélt szerelem épp olyan fontos, ha nem fontosabb, mint fiatal korunk viharos érzelmei. A szív bölcsessége egyben a szív bátorságát is jelentheti, és ennél nagyobb ajándékot senki nem kaphat.

Montorffy Letti író, coach, tréner

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/40. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene