Kaliforniából jöttem... Két hónap az Egyesült Államokban

Sőt, olvasótalálkozót is szerveztek, több helyszínen is, a legemlékezetesebb mégis az marad, amelyik az azóta elhunyt férje, Feterik Miklós csodálatos kézügyességével készített egyedi bútorozású éttermükben valósult meg.

Szilvia idén két hónapra kiszakadt a hétköznapokból, és életében először az Egyesült Államokba utazott. S mivel a közösségi oldalán folyamatosan közzétette, merre járt, milyen tengerentúli szépségeket tekintett meg éppen, visszatérte után nem lehetett nem megkérdezni, milyennek látta Amerikát.

– Unokatestvérem miatt utaztam az Egyesült Államokba, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved. Szerettem volna méltóképpen elbúcsúzni tőle, illetve megszépíteni élete alkonyát. Szórakoztatni, megfőzni kedvenc magyaros ételeit, javítani a hangulatán.

Már egy évvel korábban is invitált, de a családunkban bekövetkezett tragédia miatt nem éreztem elég erősnek magam az utazáshoz. Elsősorban misszióként értékelem látogatásomat, Dórika családja ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak a háztartásukat vezessem, hanem lássam is Kalifornia legérdekesebb, legértékesebb helyszíneit.

Milyen elképzelésekkel érkeztél a tengerentúlra, és milyennek láttad az ott élőket?

Korábban meglehetősen negatívan gondoltam Amerikára, úgy képzeltem, az ott élők többsége kövér és műveletlen, sőt a közbiztonság sem áll szilárd alapokon. Nos, tévedtem, ott-tartózkodásom során teljesen más benyomások értek. Hozzáteszem: Dórika férje magyar származású lézerkutató fizikus, az ő közegük azért nem nevezhető az amerikai átlagnak. És Kalifornia nem egyenlő Amerikával. A friss óceáni levegő, az örök tavasz pozitív hatással van az emberre.

Milyen tapasztalatokat szereztél kint tartózkodásod során?

Rokonaim Los Angeles szomszédságában, egy San Clemente nevű településen élnek. Los Angelest természetesen alaposan bejártuk, egészen pontosan beutaztuk, hiszen ott mindenki autóval közlekedik, tömegközlekedés gyakorlatilag nem létezik. Az ország minden pontján meglepően nagy a tisztaság, ami az ottlakók mentalitásának köszönhető; odafigyelnek környezetükre, rendszeresen takarítják a közterületeket. Az élelmiszer, a textil – a mi árainkhoz mérten – nagyon olcsó, de az áram sem kerül többe kilowattonként 50 centnél. Mindenki elektromos autóval közlekedik, a benzin literje is 80 cent körül mozog. Ugyanakkor megfizethetetlenül drágák a szolgáltatások. Egy hajfestésért 300 dollárt is elkérnek, de egy foghúzás sem olcsó mulatság, 400 dollárba kerül. Az ápolónők napidíja 430 dollár.

Dórika maximális ellátásban részesül a saját otthonában. Két ápolónő gondoskodik róla. Az orvos és a pap is hetente meglátogatja, havonta egyszer a templomi kórusból is jönnek hozzá énekesek. Az ott élő magyarok összetartó, kedves emberek, felkarolják sorstársaikat. Rendezvényeiket vagy az egyház, vagy pedig a magyar közösségi ház szervezi.

Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy te egy esküvőt is levezényeltél ott!

Igen, ott-tartózkodásom idején Dórika fia megnősült. Hogy fekvőbeteg édesanyja is része lehessen a szertartásnak, a család lehetőséget kapott arra, hogy a pap otthonukban adja össze a fiatal párt. Vállaltam, hogy elkészítem az ünnepi menüt. Először nagyon tartottam attól, hogy az otthoni ízeket nem tudom majd elővarázsolni a helyi alapanyagokból, de tévedtem. A legtöbb kisebbségnek van saját boltja, így mindent sikerült megvásárolnom, amire szükségem volt. Végül a terítéssel és az ételekkel is mindannyian maximálisan elégedettek voltak.

Az Államok mely nevezetességeit láthattad személyesen?

Jártam a Joshua Tree Nemzeti Parkban, Nevadában. A hely lebilincselő geológiai képződményeiről, különös gránitgömbökről és gyönyörű eróziós legyezőkről ismert, de festői hely a meteorzáporok megtekintésére is. Növény- és állatvilága egyaránt különleges, a Joshua Fák Ligete a park egyik fő látványossága. Gyakori a mackókaktusz is, ami pedig az állatokat illeti, általában más-más madárfajok látogatnak ide télen és nyáron. Egész évben itt él viszont többek közt a gyalogkakukk, az üregi bagoly és a prérisólyom.

Eljutottam Palm Springs városába, a hírességek településére is. Itt áll Gábor Zsazsa egykori háza. Érdemes tudni erről a városról, hogy nagyjából minden harmadik lakosa homoszexuális, így minden a szivárvány színeiben pompázik.

Nagy izgalommal vártam a San Diegó-i utazást is, hiszen mindenképp látni szerettem volna kedvenc magyar íróm, Márai Sándor lakását. Sajnos erre csak kívülről volt lehetőségem, hiszen otthonát ma már mások lakják. Őszintén sajnálom, hogy nem vásárolta meg mementóként a magyar állam, hiszen így még egy tábla sem jelzi, milyen csodálatos lakója volt egykor az épületnek. Ugyanitt, számos más nemzeté mellett, létezik egy ún. Magyar Ház is. Ez gyakorlatilag csak egy picike ház, ahol Márai szobra és alkotásai is fellelhetőek. Bevallom, itt előbújt belőlem a magyar vendéglátós. Mellbe vágott, és nem kicsit, hogy az a rozsnyói születésű hölgy, aki fogadja itt a vendégeket, nem veszi a fáradságot, hogy süssön egy jellemzően magyar süteményt, helyette amerikai keksszel kínálja az érkezőket, gyermekével meg szlovákul társalog.

Eljutottál Las Vegasba is?

Igen, természetesen. Nos, amikor kiszálltam az autóból, és körülnéztem, óhatatlanul is nevetni kezdtem. Ide a világ minden tájának nevezetességeit megpróbálták bezsúfolni: Velence hangulatát, a párizsi Eiffel-tornyot, az egyiptomi piramisokat… Aki már látta ezeket a szépségeket eredetiben, az mókásnak tarthatja őket egymás mellett. Egyébként a város utcáin szállodák egész sora magasodik. A szálláshelyek ára nagyon barátságos, hiszen a látogatók idecsalogatása a fő cél. Minden szállodában hatalmas színházterem várja a látogatókat, ahol a legmodernebb technika segít élményeket szerezni. Itt jegyezném meg: Kaliforniában mindent mindennel hatsávos autópálya köt össze, közbeeső településeket utazásaink során nem érintettünk.

Összegezve, hogyan értékelnéd ezt a rendhagyó utazást?

Jó döntés volt, hogy eleget tettem unokatestvérem kérésének. Lelkiekben megerősödve tértem haza. Ma már megértem azokat a fiatalokat, akik Nyugaton próbálnak boldogulni. Egyszerűbb és szervezettebb ott az élet. Persze, akinek fontos a szülőföldje, az hosszú távon nem tudna ott élni. Én sem. Alig töltöttem kint két hónapot, máris gyötört a honvágy. Egyre gyakrabban csengett a fülemben Márai Hol vagyok? című verse:

Ülök a padon, nézem az eget.

A Central Park nem a Margitsziget.

Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek.

Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.

Micsoda házak és micsoda utak!

Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?

Micsoda nép! – az iramot bírják.

Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?

Izzik a levegő, a Nap ragyog.

Szent Isten! – hol vagyok?

Szöveg Zsebik Ildikó

Kép F. Sz. archívuma