Fiatalos európai lehetőségek

Prágában tanultál nemzetközi kapcsolatokat. Hogyan kerültél a cseh fővárosba, miért ezt a szakot választottad?

Mindig is olyan voltam, aki szeret új embereket, helyeket, kultúrákat megismerni. Azáltal, hogy szlovákiai magyar vagyok, egyből egyfajta nemzetközi kapcsolat helyzetbe csöppentem bele, ezt szerettem volna továbbvinni a tanulmányaimban is. Prága intuitív döntés volt, de fontos szempont volt az is, hogy ez egy plusz nyelvet jelent, a csehet, ugye. Nem mondom, hogy az elején könnyű volt, pont a nyelv miatt, de megedzett ez az időszak, ami jól jött a későbbi élményeimhez.

Többször is voltál Erasmus-csereprogramon. Melyik országokban jártál?

Nálunk az egyetem nagyon támogatja ezeket a programokat, sőt a mesterképzés alatt kötelező volt vagy a csereprogram, vagy a külföldi gyakornokság. Franciaországban és Hollandiában voltam Erasmuson, aztán Magyarországon még egy gyakornoki programon.

Mondj egy dolgot, ami szerinted nagyon jó az Erasmusban…

Ez emberfüggő, nekem szuper élményeim vannak. Ami nagyon jó, az az, hogy bekerülsz egy új nemzetközi, multikulturális csapatba, olyan emberek közé, akik ugyanolyan helyzetben vannak, mint te. Idegen város, idegen környezet, de a többi diák is keresi ebben a helyzetben a biztonságot, az új barátokat, próbálják kialakítani az új, ideiglenes életüket, ugyanúgy, ahogy te is. Ez egy nagyon egyszerű találkozási pont, aminek apropóján könnyedén szerzel új barátokat. Rengeteg emberi sorsot, különböző karaktert lehet így megismeri, ez pedig csodálatos élmény. A személyiségfejlődésnek, önállósodásnak is jót tesz.

…és egyet, ami nem annyira!

Ami talán negatív az az, hogy egyfajta buborékba kerülsz, és nem feltétlenül a helyi valóságot tapasztalod meg. Sőt, sokszor csak minimális a cserediákok kapcsolata a helyi diákokkal. Persze, ismerkedtünk, de az élethelyzet nagyon más volt. Nálam vicces, hogy amikor Franciaországban tanultam, holland barátaim lettek, Hollandiában pedig pont fordítva, franciákkal ismerkedtem össze. Na meg az adminisztráció sem a legegyszerűbb, de semmi ahhoz képest, amivel a felnőtt világban kell megküzdeni.

A Prágában töltött idő alatt sem voltál tétlen.

Igen, ez igaz. A saját egyetememnél is bejelentkeztem az ún. Erasmus-buddy programba, ami annyit tesz, hogy kaptam egy olyan diákot, aki Prágába jött tanulni, én pedig segítettem neki boldogulni. Egy amerikai lány buddyja lettem, az pedig a sors fintora, hogy amikor én mentem Amszterdamba csereprogramra, akkor ő ott élt. Újra keresztezték egymást az útjaink.

Prága tele van lehetőségekkel. Én többek közt az AEGEE diákszervezettel is kapcsolatban voltam, velük csináltunk például egy egyhetes Erasmus+-workshopot. A Balkánról érkező diákokkal beszélgettünk európai uniós témákról, ez is nagyon jó élmény volt.

A sok nemzetközi programon kívül azért kivetted a részed a szlovákiai magyarokból is. Például a prágai magyar diákszervezet, az Ady Endre Diákkör tagja is voltál. Mesélj erről egy kicsit!

Eleinte csak a programjaikon vettem részt. Az első éveimben inkább a cseh lehetőségeket kerestem, gyakorolni akartam a nyelvet. Egy cseh diákszövetség tagja is voltam, velük szerveztünk pl. konferenciákat. Aztán a mesterképzés alatt lett jobban az életem része az AED. Segítettem a programok szervezésében, eljártam a gyűlésekre. Rengeteg barátot köszönhetek ennek a klubnak. Itt hallottam először a European Leadership Programme-ról is melynek keretein belül most itt vagyok Brüsszelben.

Evezzünk egy kicsit más vizekre. Bátor táboros önkéntes is voltál. Ez hogy került képbe, mi volt itt a feladatod?

A Bátor Tábor a szívem csücske, nagyon örülök, hogy részese lehettem, lehetek. Tolmácsként kerültem a csapatba. Szlovák, cseh és magyar fordítókat kerestek a nemzetközi táborukba, ez a felhívás talált meg. Izgultam, hogyan fogom bírni mindhárom nyelvet, de helytálltam, és csodálatos volt. A közös cél, hogy a súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekek számára feledhetetlen hetet varázsoljunk, remekül összekovácsolta a csapatot. Jó érzés volt magam háttérbe szorítani, a célért dolgozni. Kétszer voltam személyesen, azóta online dolgozunk, de alig várom, hogy újra visszatérhessek. Egyébként nem csak a Bátor Táborban voltam ilyesfajta önkéntes.

A Člověk v tísni cseh szervezeten keresztül például egy rászoruló családhoz jártam heti rendszerességgel, ahol matekot tanítottam egy kisfiúnak. Rengeteg lehetőség van arra, hogy önkénteskedjünk, másokon segítsünk, csak ki kell nyitni a szemünket. És nem kell feltétlen nagyban gondolkoznunk, elég csak szétnézni a közvetlen környezetünkben. Ez rengeteget ad. Itt, Belgiumban pedig a Vöröskereszthez jártunk, menekültekhez, bevándorlókhoz.

Az interjúnk kapcsán is azt hangsúlyoztad, hogy te szeretnél háttérbe szorulni, és inkább csak felhívnád a figyelmet arra, milyen lehetőségek vannak, amelyek szinte bárki számára elérhetőek. Ez a segítő, önkéntes attitűd mindig is jelen volt az életedben?

Magam sem tudom. Volt ifjúsági csoportunk már az alapiskolában is. De ez talán inkább onnan jön, hogy nagyon támogató családi és baráti környezetből jövök. Ami sok jót kaptam, azt szeretném egy kicsit másokkal is megosztani, ahogy tudom. Szeretnék támogatást nyújtani.

Most te ugye Brüsszelben vagy. Mit csinálsz Belgiumban?

Egyetem után nem sikerült olyan munkát találnom, amiben igazán jól éreztem volna magam. Szerettem volna még tapasztalatot szerezni, mielőtt stabilabban letelepedek valahol. Nemzetközi szinten rengeteg lehetőség van Brüsszelben. Az European Leadership Programme-on keresztül vagyok itt, gyakornok voltam az Európai Parlamentnél. Ez a program összefogja az itt dolgozó, gyakornokoskodó fiatalokat. A közösségépítés a cél, ezért együtt lakunk, eseményeken veszünk részt, szervezünk, önkénteskedünk, szimulációs játékokat játszunk. A parlamentben egy olyan csapatnál voltam, amely a fiataloknak szóló lehetőségeket koordinálja, velük kommunikál. Ifjúsági szervezetekkel, ifjúsági programokkal foglalkozik. Nagyon-nagyon élveztem, hogy pont abba kerültem bele, amit már korábban volt lehetőségem megtapasztalni. Eddig én voltam a diák, a résztvevő, most pedig láthattam ezeknek a másik oldalát is.

Szerinted mi a legnagyobb előnye az önkéntes és gyakornoki munkáknak?

Nagyon jó készségfejlesztők. Azok miatt a tapasztalatok miatt, amiket általuk sikerült elsajátítanom, vettek aztán fel következő programokba, munkahelyekre, ez egyfajta körforgás. Sok-sok új tapasztalat, megtanulsz különböző rendszerekben dolgozni, fejleszted az önbizalmad, személyiséged, alkalmazkodóképességed. Sokkal nagyobb eséllyel indulsz a munkapiacon. Meg persze az élmények sem mellékesek.

Hogyan tovább? Maradsz még Belgiumban?

Nem, szeretnék hazajönni, Prágába, vagy legalább a régióba. Azt megtanultam, hogy amíg 16 és 30 év közti fiatal vagy, rengeteg, de komolyan rengeteg nemzetközi és egyéb lehetőséged van, ezeket szeretném még én is kipróbálni. Ezek a lehetőségek léteznek, csak fel kell őket kutatni, és azért egy olyan hozzáállás sem árt, hogy igen, csinálni akarom. Szeretnék a régióban dolgozni, de jó lenne, ha ez a nemzetközi vonal is megmaradna, főleg kapcsolatok szintjén. Egyébként 2022 az ifjúság európai éve, tehát a fiatalok kerülnek a figyelem középpontjába, ez pedig azt jelenti, hogy még több lehetőség és ösztöndíj lesz idén. Érdemes őket figyelni!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/8. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene