A néptánc gladiátorai

Világrekordokat felállító táncosok. Csoportban 2 perc alatt 4077 csapást és koppintást értek el, de náluk a személyes rekord is: Popovics Márk, az együttes négy táncosa közül az egyik, egyetlen másodperc alatt 45 csapásra és koppintásra képes. Összesítve mindezt elmondhatjuk: ők a világ leggyorsabb néptáncosai, akik nemcsak lábbal, hanem kézzel is a leggyorsabb ritmust produkálják. Felléptek a Rio de Janeiró-i olimpián, Párizsban a foci Eb-n, Pekingben a parlamentben, a Monte Carlo Rally zárórendezvényén, de lenyűgözték a Britain s Got Talent és a Česko Slovensko má talent zsűrijét és közönségét is.

Hogy minek szól a fricska az együttes részéről? A hagyományos néptáncnak vagy az általuk hozzáadott modern elemeknek?

Papp Máté Bence,

az együttes „szóvivője” szerint elsősorban vagy inkább a világnak, hiszen megmutatják, mi minden rejlik a magyar néptánckultúrában, a Kárpát-medence ritmusvilágában, és főképp a férfitáncokban.

„Nagyon alázatos munka ez – vélekedik Máté. – Amatőr táncegyüttesekben nevelkedtünk mindannyian, onnan léptünk át profi társulatokba. Mind a négyünknek megvan a maga története, útja, amelyet bejárt. Rendkívül sok tapasztalatot szereztünk. Hetedik-nyolcadik osztályos diákként, amikor megkérdezték tőlem, mi a hobbim, büszkén válaszoltam, hogy a néptánc. Ezért mindig kifiguráztak, ami mérhetetlenül rosszulesett. Ezen akarunk mi most változtatni, a fiatalok véleményén a népi kultúráról. Hogy a 21. században is trendi legyen a néptánc. Sok mindenben, a világrekordban is inspirált bennünket a Lord of the Dance, Michael Flatley ír együttese, de nekünk nem pusztán a szórakoztatás a célunk. Mi a saját népi kultúránkat modern elemek felhasználásával szeretnénk tovább vinni, képviselni. Nem felejtjük el az adatközlőket, a hagyományőrző táncosokat, akik beleszülettek, és azóta is benne élnek ebben a kultúrában. Ahány csillag van az égen, annyiféle falu van különböző táncokkal, és mi látjuk, hogy milyen sokat lehet ebből meríteni. Ahhoz, hogy anyanyelvi szinten mindent megtanuljunk, egy élet is kevés. Nagyon fontos számunkra az az értékrend, amely szerint dolgozunk. Olimpikonok teljesítményéhez szoktuk mérni a miénket. A 2016-os riói olimpián közelről láttuk edzeni, versenyekre felkészülni a sportolókat. Tőlük is tanultunk. De nem akarunk sportot űzni a néptáncból, csupán egészen komoly teljesítményt szeretnénk letenni az asztalra. Az a célunk, hogy inspiráljuk a gyerekeket, a fiatalokat, hogy minél többen elkezdjék a néptáncot, és az ne csak arról szóljon, hogy csujogatás, bajusz, gasztronómia, ami nagyon sok értéket foglal magába, hanem valós értékeket is vigyenek tovább. Nem hagyhatjuk, hogy kimaradjanak az életünkből a népszokások.”

A cseh-szlovák tehetségkutató zsűritagjaként Jiřina Bohdalová, a népszerű prágai színésznő a ritmusakrobata fiúk lenyűgöző produkciója láttán ámulatának és csodálatának nem is tudott más szavakkal hangot adni, mint azzal, hogy „Te jó ég… Atyaúristen… Jézusom!”

„Dolgoztunk mi már több táncossal – folytatja Máté –, de most jutottunk el oda, hogy ezek a fiúk képviselik a Fricskában azt, amiről szólnia kell az együttesnek. Olyan szív-lélek és olyan elhivatott emberek ők, hogy le a kalappal előttük. Ezt a szemléletmódot a fivéremmel, Papp Gergely Bálinttal indítottuk el. A túléléshez pedig folyamatosan a legjobbat kell nyújtanunk. Különben kész, vége! A Covid idején nem volt fellépésünk, majdnem lehúztuk a redőnyt. Aztán kitaláltunk sok mindent, amivel meg tudtuk tartani követőink táborát, és életben maradtunk. Márk nehézkes időkben csatlakozott hozzánk, és annyira jól teljesített, hogy az eredményével, az 1 másodperc alatti 45 csapással világrekordot állított fel. Ma már mindannyian tudjuk, mi fér egyetlen másodpercbe. Lehet ezt még vakulásig mélyíteni. Fél éven keresztül napi két edzésünk volt. Kéz- és lábsúlyokkal gyakoroltunk. De ezt sem lehet évekig csinálni. Egy olimpikon is beosztja az erejét a felkészülés idején.”

Fergeteges táncukat, ritmikájukat látva aligha van ember, akiben ne merülne fel a kérdés, mennyire borul kékbe-zöldbe a testük egy-egy fellépés után? Mit mutat pár órával később a bőrük, mekkora foltokat, véraláfutásokat?

„Már az amatőr táncegyüttesekben, tizenévesen túlestünk ezeken a fájdalmakon. Egyébként II. Erzsébet angol királynő is feltette ugyanezt a kérdést, amikor a Buckingham-palotában táncoltunk. Látta, hogyan ütjük a testünket, kíváncsi volt, hogy ez mennyire fáj. Neki is azt mondtuk tiszteletteljesen, hogy már nem fáj. Megszoktuk. Kibírjuk. Az elmúlt évek, évtizedek alatt megkeményedett a bőrünk. Egyszer Amerikában, amikor ott léptünk fel, az előadás után velünk bulizott egy modell-lánycsapat. Nagyon tetszettek nekik a combcsapások. Meg is tanítottunk nekik párat, aztán másnap véraláfutásos lábakkal kellett porondra lépniük. Minden ütés meglátszott a testükön.”

Kiss Vidor

A Vajdaságból jött Kiss Vidor még otthon, Szerbiában kezdett amatőr táncegyüttesben tizenhárom-tizennégy évesen.

„Gyorsan megtetszett a tánc – mondja –, és már akkor eldöntöttem, hogy ez lesz a hivatásom. Ebbe az irányba tartottam is tovább, ennek eredménye, hogy a Fricskába kerültem. Máté és Gergő szóltak, hogy beleillenék a képbe, és volt is akkor egy nagyobb projektjük, amelyhez kellettem. Volna kedved eljönni velünk Dubajba? – kérdezték. Volt. Azóta megtaláltam a helyemet az együttesben. Huszonhárom éves vagyok. Ma már biztosra veszem, sehol máshol nem tudnám ennyire magamat adni.”

Popovics Márk

Pápán kezdett el néptáncolni. Úgy érzi, elég későn.

„A srácok itt egészen fiatalon indultak el ezen az úton. Mátéék ebbe nőttek bele. Én előbb sportoltam, utána mentem el tánciskolába. Onnan kerültem fel Novák Tatához a Honvédba, aztán dolgoztam Zsuráfszky Zoltánnal a Budapest Táncegyüttesben, a fiúkkal pedig egy csángó fesztiválon találkoztam Jászberényben. Miután megtudták, hogy szabad vagyok, előbb állandó beugró lettem, majd úgy alakult, hogy náluk ragadtam.”

Szeverényi Barnabás

A Nemzeti Színház három előadásában is szerepet kapott. Táncol a Körhintában, az Egri csillagokban, a Csíksomlyói passióban pedig Dávid király szerepét is ő kapta.

„Régóta ismerem a Papp fivéreket. Szólótáncversenyeken találkoztunk fiatalabb koromban, és nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Megtaláltak, amikor hiányzott nekik valaki, és én szívesen jöttem. Tudom a műsort nagyjából, amit kell, betanulok, kitisztázom magamban, aztán irány a színpad! Én Békésen kezdtem el táncolni, még az általános iskolában. Békéscsabán szakgimnáziumba jártam, ahol mindent megkap az ifjú táncos, onnan kerültem Budapestre. Hivatásos táncosként vagy a Fricska táncosa vagyok, vagy pedig a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája. Ez utóbbi az anyaegyüttesem. Minden napomat a tánc tölti ki. Ez az életem. Előadás előtt ellenőrizzük a színpadot, hogy milyen a tér, milyen a padló, ruganyos-e vagy inkább kemény, deszkán vagy linón fogunk táncolni… ez mind nagyon fontos. Ha nincs hangja a deszkának, az nem jó. A szteppcipőmet addig nyűvöm, amíg bírja, de egy év után le kell cserélnem.”

A Buckingham-palotában

Külföldi fellépéseik sorából én emelem ki a Buckingham-palotabeli előadásukat, főképp a királynő, II. Erzsébet miatt. A meghívást Károly herceg 70. születésnapjára rendezett ünnepségre kapták, aki nagyon szereti az erdélyi népzenét, a magyar kultúrát, és kétévente egyszer vadászként is feltűnik erdélyi birtokán.

„A királynő a Britain s Got Talentben látott bennünket, és annyira megtetszettünk neki, hogy meghívást kaptunk a palotába – veszi vissza a szót Papp Máté Bence, aki szülei révén valóban beleszületett a táncba, és amellett, hogy református gimnáziumban tanít néptáncot, autentikus néptáncegyüttest vezet, és a Fricska utánpótlása is az ő kezében van.

– Mivel II. Erzsébet szerette volna, hogy a néptánc mellett a népzene is helyet kapjon a műsorban, minket ért a megtiszteltetés, hogy felkérjük a Szalonna és bandája zenekart, hogy vegyenek részt velünk az ünnepélyen. Tartalmas élmény volt mindannyiunk számára a királynő előtt szerepelni, megmutatni a magyar virtust. Akárki nem látogathatja meg a királyi családot, ezt tudtuk. De hogy majd mindenünket elveszik, mielőtt belépnénk a palotába, arra nem gondoltunk. Nagyon nagy biztonsági óvintézkedéseknek vetettek alá bennünket. Semmiféle elektronikai eszközt nem tarthattunk meg. Nekem a történelem a hobbim. Lenyűgöztek a királyi dinasztia tagjait megörökítő festmények, a hatalmas freskók, a díszes csillárok, bútorok. A trónterembe belépve, ahol a színpadot állították fel, csak annyit tudtunk mondani, hogy azt a mindenit! Még a szőnyegek láttán is elcsodálkoztunk. A trón helyén állt a színpad, körbe pedig a karzatokat állították fel. Nekem a pozsonyi országgyűlés képét juttatták eszembe, az nézett ki hasonlóképpen annak idején.”

Károly herceggel erősen kezet ráztak, ám ami a királynőt illeti…

„…mindent részletesen elmondtak, mit szabad és mit nem, és hogy miképpen szólíthatjuk meg. Az ő kezét csak formálisan érinthettük meg. Figyelmeztettek bennünket arra is, hogy ne táncoljunk olyan erősen, mint egyébként, mert a színpad a királynő fejével egy vonalban volt, és ő az első asztalnál ült. A lábamtól két méterre. Visszafogottabban táncoltunk, de azért megmutattuk, mit tudunk. A végén érdeklődött, milyen erős a bőr a tenyerünkön. Nagyon kemény, mondtuk. Nem vagyunk mi városi gyerekek, kertben edződtünk mindahányan. Én amúgy is természetközeli ember vagyok, pénzes dolgokkal nem lehet megvenni.”

Az együttest Gergő és Máté vezeti. Szüleik csángó fesztiválok állandó vendégei ma is. Neves képviselőik hivatásuknak.

„Aki valaha dolgozott a testvérével, az tudja, milyen összetett munka ez. A koreográfia a bátyám fejében születik meg, de nekem is teret ad, a ritmikákat és a mozdulatokat én találom ki. Időbe telt, míg mi ketten összekovácsolódtunk és működőképesek lettünk. Át kellett menni bizonyos fejlődési szakaszokon. A testvérednek ugyanis többet megengedsz szigorból és keménységből. De minél nagyobb az eltökéltség, annál komolyabb az eredmény. Szeretnénk mindig valami újat mutatni a közönségnek. Táncoltunk már levegőben, sőt tízcentis vízben is. Mindig van több, és mindig van tovább. Minél mélyebbre mélyedsz abban, amit hittel, maximális odaadással végzel, annál több kihívással találod szemben magadat. Ha valami jót, igazán értékest akarsz csinálni, és azt alázattal, tudatosan viszed végig, akkor mindig találsz valamit, amin változtatni tudsz. Volt, hogy ösztönösen jöttek az ötletek, de már kiforrott irányelvünk van, és olyan szemléletmódot képviselünk, amely teljes mértékben bennünket tükröz. A célközönségünk sem annyira változékony már, de azt elmondhatjuk, hogy minden korosztályból szeretnek bennünket. A legfőbb célunk a fiataloknak bebizonyítani, hogy menő dolog a magyar néptánc. A Fricska pedig mindannyiunk szívügye.”