5 mód az életről való gondolkodásra

Emlékszem, március elején jártunk, és én valamiért mégis úgy éreztem, túl magasra csapnak körülöttem a hullámok. Hát megőrültem én? Nehéz volt levegőhöz jutni, reggelenként olyan érzésem volt, hogy görcsösen kapaszkodnom kell valamibe, bármibe, mert ha nem maradok talpon, ha nem tudok talpon maradni, mélyebbre merülhetek, mint bármikor ezelőtt. Mértem az időt. Néha percről percre, hogy lefoglaljam a gondolataim. Aztán leírtam mindent. Ha Olvasóink emlékeznek, ekkor jártunk a Vasárnappal Rómában is. Így visszagondolva rengeteg lélekkutatást, tervezést, gondolkodást és kérdések megválaszolását végeztem el akkoriban. Néha reggeltől estig forogtak a kerekek. Aztán valahol, mindezek során rájöttem, a tény egyszerűen az, hogy sok minden van, amin nem tudunk változtatni. Egy dolog azonban teljes mértékben a mi irányításunk alatt áll, és az a gondolkodásmódunk – hogy az önértékelésünknek, világnézetünknek elsősorban belülről kell fakadnia.

Annak ismerete, hogy mi teszi boldoggá az embert, és hogy hogyan lehet fenntartani az optimista szemléletet, tudomány – szó szerint és átvitt értelemben is. Ez az öt vezérkérdés kipróbált kísérlet, mi bátran ajánljuk mindazoknak, akik így vagy úgy, de meginogtak az életük során.

1. Mi a célom?

A legtöbb ember életének nagy részét azzal tölti, hogy megtalálja a céljait. Pedig mennyivel egyszerűbb volna megkeresni arra a választ, hogy mi érdekel bennünket? A célunk az lesz, amiért a leginkább rajongunk. Slussz-passz. Elcsépelt igazság, de az embert valóban azt teszi boldoggá, amit szeret és élvezettel csinál. Ha végiggondoljuk, mit szeretünk csinálni, és mi az, ami igazán kikapcsol, akkor könnyebben összeállíthatunk egy listát mindarról, ami inspirál bennünket. És itt jön a második pont.

2. Mi a motivációm?

A motiváció. Vannak késő éjszakák, stresszes helyzetek, amikor valamennyien feltesszük magunknak a kérdést, mégis mit csinálunk, és hogy valóban megéri-e ezen az úton járnunk? Ezek a kérdések tökéletesen reflektálnak a motiváció hiányára. Pedig a motiváció erős belső dinamó, ami arra ösztönöz, hogy az állandóan újratermelődő szükségleteinket kielégítsük. Ez az, ami eljuttat A pontból B-be. Legyen ez külső vagy belső, a lényeg, hogy minden esetben megtaláljuk. Akár a legapróbb, mások számára jelentéktelennek tűnő dolgokban is felfedezhetjük. Van, akit a családja jóléte, másokat az egészségük fejlesztése érdekel. Ez mindenkinek más. A lényeg, hogy megtaláld a tiédet. Hogy mi az, ami számodra valós értéket képvisel, és mi az, ami nem.

3. Mit tanultam ma?

Ezt a kérdést minden nap végén felteszem magamnak munkából hazafelé menet. Néha a válasz csak egy fáradt vállvonás, elvégre nem minden nap alakulhat zökkenőmentesen, a legtöbbször azonban mindig találok valami olyat, ami az újdonság varázsával él bennem. Fontos, az információ nemcsak hatalom, hanem az önmegvalósítás alappillére is. Minél többet tudunk a világról, annál jobban tudjuk használni ezt a tudást önmagunk jobbá tételére és a további lehetőségek keresésére. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, de merjünk új dolgokat tanulni!

4. Mindig lesznek problémák...

Nem kérdés, sokkal inkább megállapítás, de attól még igaz. Bár az életet szeretjük rózsaszín szemüvegen át szemlélni, elvégre úgy minden édesebb, kedvesebb a szívünknek, jelenlegi világunk korántsem tökéletes. Elfogadva azonban, hogy a rendezetlenség és a kiszámíthatatlanság az élet egyik megkerülhetetlen eleme, segíthet bennünket a nyugodtabb pillanatok elérésében. A tudat, hogy lesznek az életben nehézségek, erőt is adhat, elvégre, ha a világot nem is, magunkat még kontroll alatt tarthatjuk. De vigyázat, ez nem keverendő össze a kalitkával!

5. Kik az én embereim?

Ez talán az egyik kedvenc kérdésem. Mert nem is igazán rám, hanem mindazon emberekre reflektál, akik körülöttem élnek, dolgoznak, akik a világom részei. Nem önzőség azt akarni, hogy olyan emberek vegyenek bennünket körül, akiket kedvelünk, akikben megbízunk, akikkel együtt tudunk nevetni, és akiktől tanulhatunk. Sajnos az energiavámpír fogalma egyre elterjedtebb az irodalomban. Ezek az emberek mások energiáival, jókedvével táplálkoznak. Tudatosan vagy épp tudat alatt, olyan helyzeteket teremtenek, melyek során a mi életerőnkből merítenek. A legfontosabb lépés, hogy felismerjük őket. Viszonylag könnyű dolgunk van, hisz könnyen érezhetünk mellettük kimerültséget, erőtlenséget, stresszt, idegességet vagy épp szorongást, bűntudatot. A határainkat velük szemben úgy húzhatjuk meg, hogy kevesebbet osztunk meg magunkról, és megtanulunk nemet mondani.

A megfelelő kérdések megválaszolása erősebbé tehet bennünket. Megtanulhatjuk másként szemlélni a világot, és rugalmasan kezelni a változó helyzeteket.