De mit keresnek űrhajósok a sivatagban?

Folytatva a korábbi szimulációkat a kutatók azt vizsgálják, milyen technikai nehézségek várnak a Marsra érkező űrhajósokra és a munkájukat segítő robotfelderítőkre.

A jemeni és szaúd-arábiai határhoz közel fekvő Dzofár-sivatag felszíne sódombjaival és kiapadt folyómedreivel szinte a megszólalásig hasonlít a Marséhoz. Az Arab-félsziget sivatagjaiban a hőmérséklet akár az 51 Celsius-fokot is elérheti és a szélsőséges körülményeket csupán kevés állat és növény képes elviselni.

Mindez elegendő érvként szolgált 25 ország több mint 200 tudósa számára ahhoz, hogy itt hajtsa végre az Amadee-18 elnevezésű Mars-szimulációt. Az Ománi Marsbázis egy végeláthatatlannak tűnő dűne keleti csücskében kapott helyet: a fedett folyósokkal összekötött félgömbökből álló, 2,4 tonnás felfújható építményt laboratóriumokká és a legénység szálláshelyeivé alakított konténerek ölelik körbe.

A közel-keleti ország kormánya az ENSZ Világűrbizottságának találkozóján ajánlotta fel, hogy szívesen lesz a házigazdája az Osztrák Űrfórum (ÖWF) soron következő szimulált Mars-küldetésének.
 

A kutatók a világ különböző tájairól küldtek kísérleti ötleteket az Amadee-18 program számára, amelynek keretében végül 16 tudományos kísérletet hajtanak végre, köztük egy ördögszekérnek becézett marsjáró robot, valamint az egyszemélyes űrhajóként is emlegetett Aouda nevű, csaknem 50 kilogrammos űrruha tesztelését.