A nem létező válság után

Augusztus 7-től szeptember 7-ig tartott az akut kormányválság, de a hét vége óta Robert Fico kormányfő már arról beszél, hogy nem volt ez olyan akut, sőt, még csak kormányválság sem. 

Csupán valamiféle kommunikációs zavarról volt szó. Fico szerint. A kormányfő ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy az orruknál fogva vezeti az embereket, visszamenőleges hatállyal is megpróbálja megtenni ezt.

Hogy nem volt itt semmiféle kormányválság, azt Fico még akkor mondta, amikor továbbra sem volt érvényes koalíciós szerződés, mert az SNS felmondta azt. Akkor egyáltalán minek ilyen szerződés, ha a kormány működéséhez nincs rá szükség?

Fico két nappal azután mondta először, hogy nem is volt kormányválság, hogy kétszer is be kellett mennie az SNS parlamenti klubjának ülésére, és elmagyarázni nekik, hogy ha véletlenül a meggyőződésük szerint szavaznának és megbuktatják Ján Richer smeres szociális ügyi minisztert, akkor bukik az egész kormány. Ha a kormányfő ezt úgy kommentálja, hogy „a kormány és a parlament normálisan működik”, akkor abnormális módon sikerült kitolnia annak határait, hogy mi tekinthető normálisnak.

Fico emellett még azt is mondta, „az alkotmány szerint járok el”. Ezt arra a saját mondatára értette, hogy tiszteletben fogja tartani az SNS döntését, hogy kit jelöl az oktatási miniszter posztjára, „mert a tárca az SNS-hez tartozik”. Az alkotmány szerint eljáró kormányfő azonban nem mondhatja ezt a mondatot: „Tiszteletben fogom tartani az SNS döntését, hogy kit jelöl a miniszteri székbe”. Andrej Danko csupán javaslatot tehet erre, és a kormányfő alkotmányos jogköre javaslatot tenni az államfőnek a jelölt miniszteri kinevezésére. De ha nyilvánvalóan alkalmatlan lenne a jelölt, akkor az alkotmány szerint a jelölést el kellene utasítania.

Azonban a kormányfő nemcsak a nyilvánosságból űz gúnyt, hanem koalíciós partneréből is a nyilvánosság előtt: „Teljesen mindegy. Ugyanígy jártam volna el, ha más ül Peter Plavčan miniszter helyén. Lehetett volna Peter Žiga, Peter Kažimír vagy akár Robert Kaliňák, bárki, ugyanígy jártam volna el. Azonban Robert Kaliňák teljes mértékben élvezi a bizalmamat, soha semmilyen korrupciós gyanú nem merült fel vele kapcsolatban”.

Ebből az idézetből is nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök teljesen más mércével mér, ha az SNS minisztereiről és ha a sajátjairól van szó. De ha ilyen mondatot ki mer ejteni a száján, akkor az azt jelenti, nemcsak azt várja el koalíciós partnerétől, hogy törődjön bele a politikai vereségébe, hanem abba is, hogy teljesen nevetségessé vált a választók előtt.

Egy hétvégi rádióinterjúban Robert Fico kétszer is motorfűrészes hasonlatot használt. Először az egész kormány munkájára, majd saját magára mint kormányfőre értette, aki kíméletlenül levágja a vadhajtásokat, azaz leváltja minisztereit, ha ez valóban szükséges.

A hasonlat sem az első, sem a második esetben nem állja meg a helyét. Ahhoz ugyanis be kellene kapcsolni a motorfűrészt.

A szerző a Trend hetilap kommentátora

Ajánló