Érdekes, de gyenge miniszter

Tudjuk, ki irányítja a következő két és fél évben az oktatási tárcát. Mit várhatunk tőle, s mit mutat jelölése a koalíció és az SNS állapotáról? 

TASR-felvétel

Peter Plavčan helyét Martina Lubyová veszi át. Egy minisztériumi főhivatalnoktól a tudományos akadémia intézetvezetője kapja meg az irányítást. Ami, ismerve az SNS eddigi jelöléseit, nem annyira meglepő, ám részben mégis váratlan. 

Andrej Danko a 2016-os választások előtt a „büszkén, szakszerűen és becsületesen” szlogennel futott neki a kampánynak, ám rögtön a kormányalakítás során kiderült, hogy minimálisan a második jelző egyáltalán nem igaz az SNS-re (azóta bizonyítást nyert, hogy a büszkén és a becsületesen is hamis társítás). A párt három minisztert nevezhetett, ám egyet sem sikerült – pontosabban egyik sem az SNS-ből érkezett. Ezúttal sem pártpolitikust vagy a párthoz közeli szakértőt jelöltek, ami azt mutatja, hogy a PR-homlokzat mögött megdöbbentően nagy szakmai üresség tátong Dankóéknál. 

Lubyová a Szlovák Tudományos Akadémiáról érkezik, eddigi megnyilatkozásai alapján inkább baloldali vagy liberális elkötelezettségűnek tarthatnánk, nemzetinek, nacionalistának, esetleg konzervatívnak aligha. Vagyis olyan jelöltet sikerült találnia az SNS-nek, amely nem, hogy nem kötődik hozzá, hanem pont nem a pártra jellemző irányvonalat képviselt eddig. 

Ha szakmailag megfelel és nem pártelkötelezett, akkor mi a baj, tehetnénk fel a kérdést. Hát pont az, hogy politikailag gyenge lesz miniszterként. A pártok különböző stratégiák alapján szoktak tárcavezetőket jelölni. A legideálisabb, ha az illető ért a szakterületéhez, van víziója, programterve, emellett a pártjában is erősek a pozíciói. Ez garantálja azt, hogy a szakszerű elképzelésekhez politikai akaratot is tud teremteni. Erre talán az egyik legismertebb példa Ivan Mikloš egykori pénzügyminiszter, a mostani kormányból szintén a pénzügyér Peter Kažimírt lehetne felhozni. 
Ezen kívül már csak kevésbé szerencsés választási lehetőségek akadnak. Az egyik az erős pártember, aki viszont nem arról a szakterületről érkezik, amit irányítania kell (ilyen például Érsek Árpád vagy Solymos László), ám a párt prioritásait át tudja ültetni. A másik verzió pedig az, amit most látunk: egy pályán kívüli szakértő. 

Tegyük hozzá gyorsan: Lubyováról csak azt tudjuk, hogy egy jelentős intézmény egyik részlegét vezeti, rendelkezik külföldi szakmai tapasztalatokkal, ám eddig még egy sort sem olvashattuk arról, milyen elképzelései vannak az oktatásügy megreformálásáról – ha egyáltalán vannak. Lubyová ráadásul az SNS minisztere lett, amely a nyári koalíciós válság után a kormány leggyengébb láncszemévé vált. A következő bő két év így várhatóan vegetálással, reformcsapatok kreálásával, az asztalfiók számára készülő víziók gyártásával fog eltelni a minisztériumban. Ami, ismerve az oktatásügy állapotát, kész katasztrófa. A gond csak az, hogy – látva ezt a koalíciót és az SNS-t – ennél jobban semmiképpen sem járhattunk… 

Ajánló