Lassú haldoklás

Idén már csak néhány helyszínen rendeznek koncerteket a magyar dal napján, azaz szeptember második vasárnapján. 

A rendezvénynek két éve nincs központi koordinátora, az egyes települések ad hoc jelleggel hirdetik ki, hogy e naphoz kapcsolódva szerveznek zenés programokat. Budapesten ráadásul ma lesz pár koncert, a Budapesti Borfesztivál keretében, hogy biztosan legyen közönség, mert hiszen a bor odavonzza a népet a budai Várba, és senkit sem zavar, ha iszogatás közben valami zene is megüti a fogyasztók fülét.

A magyar dal napját Presser Gábor kezdeményezte, a 2008-as Sziget fesztiválon rendezték meg először, hatalmas sikerrel. A következő évtől országos rendezvénnyé vált, több tízezer nézővel, sőt a határokon túl is szólt a magyar dal. Ehhez képest idén hivatalosan négy vidéki helyszínről tudunk, és földrajzi helyzetünkből kifolyólag a kassairól is, amelyet nem említ a Magyar Távirati Iroda, pedig maradéktalanul teljesíti az eredeti célkitűzések egyikét: helyi tehetségeknek kínál szereplési lehetőséget.

Ha „ráguglizunk” a magyar dal napjára, kiderül, hogy a hivatalos honlap 2015 óta nem működik – ekkor szűnt meg anyagi okokból A Magyar Dal Napja Nonprofit Kft, amely azzal a céllal jött létre, hogy rendezvényeivel felhívja a figyelmet a magyar dalkincs értékeire. A honlap szerkesztői ezt írják: „A magyar dal napja igazi ünnepé vált, a koncerteket szervezők, rendezők nagyszerűen végzik a dolgukat, jól sáfárkodnak a közönség szimpátiájával, támogatásával. A kezdetekkor úgy képzeltük, hogy ezt elérni öt-hat év kell majd. Megtörtént. Nincs tovább szükség a rendezvények központi irányítására. Ezért a Magyar Dal Napja Nonprofit Kft. lassacskán megszűnik, ám az általa (is) megteremtett hagyomány tovább él, hirdetve Magyarország zenei sokszínűségét. Boldog magyar dal napját 2015-ben is!”

Nos, ez sajnos nem így működik. Illetve nem működik így. Igenis, szükség lenne egy koordinátorra, és főleg némi anyagi támogatásra ahhoz, hogy ez a szépen induló történet folytatódhasson, illetve fejlődhessen. Érthetetlen számomra, miért nem tartja fontosnak a jelenlegi kulturális tárca ezt a kezdeményezést, amelyet tulajdonképpen készen kapott, csak mögé kellett volna állnia. Hiszen a magyar dalokra mindenki joggal büszke. Jelenleg szinte minden műfajban olyan gazdag, izgalmas, sokszínű, változatos és magas színvonalú a daltermés, hogy azt vétek nem felkarolni, megmutatni, propagálni. Érthetőbben fogalmazva: sokkal nívósabb ez az „ágazat”, mint például a magyar foci, amelybe milliárdokat ölnek.

De maradjunk a tényeknél: idén tizedik alkalommal rendezik meg a magyar dal napját. A kerek jubileumot senki sem hangsúlyozza, senki sem ünnepli, nem lesznek fanfárok és élő tévéközvetítések, én is csak véletlenül számoltam utána, mert egyébként nem erősségem a matek. Kár lenne, ha hagyná(n)k meghalni ezt a zseniális, és nem mellékesen abszolút politikamentes kezdeményezést.

Vagy talán pont ez a baj vele?

Ajánló