Állandósuló kormányválság

A koalíciós válság újabb felvonása fejeződött be csütörtökön este a parlamentben. Az SNS-nek sikerült napokig lázban tartania a közvéleményt, majd egynapos látványos makacskodás után megadta magát.

Egyre kisebb az esélye, hogy Andrej Danko pártelnök még megőrizzen valamit pártja tekintélyéből, ugyanakkor a koalícióból sem léphet ki, mert ilyen háttérrel nem áll majd vele szóba egyetlen más, stabil kormányt tervező párt sem – a választások után valószínűleg a jelenlegi két partnere sem.

A nemzetiek erősködése a szerdai kormányülésen kezdődött, amelyen a Ján Richter szociális ügyi miniszter ellen benyújtott bizalmatlansági indítványról tárgyaltak a tárcavezetők. Az SNS „felháborodott”, hogy miniszterei nem tartózkodhattak a szavazás során – mert nem volt szavazás. Fico bejelentette, hogy a Smer a Híddal egyetértésben elutasítja az ellenzéki javaslatot… Aztán jött az SNS parlamenti frakciója nevében kiadott nyilatkozat, amelyben arra kérték Robert Ficót, hogy oldja meg a „régi és tarthatatlan személyi problémát” a szociális ügyi tárca élén…

Végül csütörtökön reggel indult a tárgyalási maraton – előbb a párt elnöksége, a koalíciós tanács, végül az SNS-frakció ülésezett, majd este hétkor azt mondta Jaroslav Paška, a nemzetiek alelnöke, hogy a párt képviselői „részt vesznek a bizalmatlansági szavazáson, és egységesen fognak szavazni”. Itt Danko már nem is jelent meg, és csak hét képviselő sorakozott fel Paška vezetésével. Nem csoda, hiszen Paška is elég gyenge érveléssel állt az újságírók elé: „továbbra is vannak kifogásaink a szociális ügyi miniszter munkájával”, de „nem akarunk belekeveredni az ellenzék Smerrel vívott harcába”, ráadásul „ígéretet kaptunk a miniszterelnöktől, hogy a szociális tárca munkájában a hiányosságokat hamarosan felszámolják” – ezek egy vert sereg érvei. Majd a képviselőik megtartották Richtert, vagyis a válságnak egyelőre és látszólag vége.

Több hét feszültség a koalícióban, folyamatosan romló viszonyok, egy menesztett SNS-es miniszter, a koalíciós szerződés nehezen megszülető záradéka, esetleges új prioritások. Egyelőre ennyi látszik abból, amit az SNS elért azzal, hogy egy hónappal ezelőtt felmondta a koalíciós szerződést. A párt szempontjából a veszteséglista sokkal hosszabb, ezt igazából majd a következő hónapok közvélemény-kutatásai mutatják meg.

Nem tarthatja azonban igazi győztesnek magát Robert Fico kormányfő sem, akinek valószínűleg minden reggel bele kell mondania a tükörbe, hogy „stabil a koalíció, stabil a koalíció”, hogy maga is hihetően tudja ezt továbbadni a sajtótájékoztatókon. A koalíció ugyanis nem stabil, és ez már kívülről is jó ideje látszik. Valószínűleg a közeljövőben nem fog megbukni, várhatóan aláírják a koalíciós szerződés kiegészítését is, és lesznek új, jól prezentálható prioritások. Az elmúlt hónapban kialakult feszültség azonban már nem fog elmúlni, és csak az a kérdés, hogy mikor bukkan újra a felszínre. Az elmúlt egy hónap alapján úgy tűnik, hogy az a koalíció már sohasem lesz stabil, amelyiknek Danko is a tagja.

Nem nyert nagyot azonban az ügyön az ellenzék sem. Nem sikerült felrobbantania a kormánykoalíciót még úgy sem, hogy Danko képében egy dinamitrúd üldögél Bugár és Fico mellett, és a gyújtózsinór már füstölt. Richter leváltásával próbálkozni négy hónappal azután, hogy egyszer már megpróbálták és elbuktak vele, csak egy gyenge kísérletnek nevezhető. Nem is hangzottak el nagyon komoly érvek, látszott, hogy csak az SNS protestszavazataira számít az ellenzék. A következő hónapokban – a koalíciós szerződés záradékénak esetleges aláírása ellenére – állandósuló válságra lehet számítani. Láttunk már váratlan fordulatokat Dankótól.

Ajánló