Tojásveszély

Milyen volt a tűzijáték? – kérdezte Bandika Ervintől, amikor megérkeztek kedvenc pozsonyi kínai éttermükbe a nyári szabadság első szolgálati ebédjét elfogyasztandó. Melyik? – kérdezett vissza Ervin. Melyik, melyik, hát a huszadikai, hát melyik. A hétvégén. 

Na igen – kezdett Ervin ingujjra vetkőzni –, de úgy értem, az esztergomi, vagy a budapesti? Bandika dermedten meredt maga elé az asztal másik végéből. Úgy nézel ki, mint aki megette a holland kontaminált tojást – közölte vele Ervin, majd bevallotta, hogy szombat este egy párkányi panel hatodik emeletéről az esztergomi, másnap este pedig a Márianosztra melletti Kopasz hegy tetejéről a budapesti ünnepi tűzijátékot is végignézte. Közben kijött a pincér, hogy felvegye a rendelést. 

Bandika azzal kezdte, hogy üvegtésztát enne Chop suey módra, de nem meri megrendelni, ugyanis abban van tojás. És mivel az elmúlt hetekben több helyen is találtak Szlovákiában a növényvédő szerrel mérgezett holland tojásból, ez meg mégiscsak egy kínai étterem, kicsit tart tőle, nehogy a szervezetébe jusson a holland kontaminált tojás. A pincér türelmesen megvárta, amíg Bandika előadja aggályait, mosolygott és bólogatott. Majd felírta, hogy üvegtészta Chop suey, és feltette a kérdést: napityie? Vagyis hogy mit hozhat inni. Ervin már másfél perce próbálta visszafojtani a röhögését, hisz ezerszer elmondta már Bandikának, hogy az ázsiai éttermek személyzetének semmit nem érdemes mondani azon kívül, ami a rendelendő étel neve, mert úgy sem értik, de ha válaszolnak is netán valamit, azt meg nem értjük. Bandika persze jóízűen elfogyasztotta az üvegtésztát, majd megjegyezte, ez a tojás olyan finom, hogy biztosan nem kontaminált. 

Egyébként is – tolta el maga elől az üres tányért – a kontamináció valójában szóalakvegyülést jelent. Zargat, csokréta, citrancs. Két hasonló szó reakcióba lép, és elvegyülnek egymással, méghozzá úgy, hogy az egyik adja az első részt, a másik az utolsót. A tojások pedig nem vegyülhetnek egymással, mert a héjuk összetörne, szóval ennyi – zárta az okfejtést Bandika. Így lesz a telefonból meg az elefántból is telefánt? – mélázott el a jelenség fölött egy shitake-gombát rágcsálva Ervin. 

Pontosan – bólintott a barátja. Elégedetten egyenlítették ki a közben eléjük szállított számlát, majd jókat kacagva legyintgettek munkába visszamenet, amikor ismét szóba került a vegyszerrel fertőzött, kontaminált holland tojás. Amely állítólag azóta is szedi áldozatait Szlovákia szendvicsezőiben és gyorséttermeiben. Korábban kell felkelnie a holland fővárosnak, Brüsszelnek, sem hogy minket ilyen olcsó trükkel sarokba szorítson – hahotázta a halványuló délutáni napfényben Bandika. Sokkal, de sokkal korábban, tette hozzá álszerényen Ervin. Aztán estére mindketten rosszul lettek. Pedig csak egyikük evett tojást. Reggelre jobban lettek, de az esetre sosem kaptak magyarázatot. Azt viszont egy életre megtanulták, hogy Brüszszel nevét csak indokolt esetben vegyék a szájukra. Például ha valaki megkérdi, mi Belgium fővárosa. 

Ajánló