A hét eseménye - Tisztesség és balítélet

Kezdjük a kötelező menettel. Plavčan és az elcsalt eurómilliók. 

Kevesen lepődhettek meg azon, hogy a miniszternek a haja szála sem görbült a botrányos kutatási tender nyomán. Talán azok, akik még hisznek a mesékben. Vagy abban, hogy a Brüsszelből érkező pénzek elosztása folyhat tisztességes úton is. Már ha a kettő nem egy és ugyanaz. És akkor még tulajdonképpen örülhetünk is annak, hogy nálunk legalább nem folytatnak eurómilliókból felduzzasztott zsebdiktátorok a pénzünkön Brüsszel-ellenes kampányokat. 
 
*  *  *
 
A hét valódi eseménye ezért a deméndi iskolások ügye. Amely azt mutatja, milyen romboló hatással van a gyerekekre a szegénység és a szociális kirekesztettség (támadók), s milyen kétségbeesett lépésekhez vezet a problémák szőnyeg alá seprése és az állam totális érdektelensége az ügyben. Megdöbbentő, hogy egy iskolában hónapok (évek?) óta folyik a gyerekek zaklatása, méghozzá úgy, hogy az igazgató mindvégig tud erről, de nem lép, mert félti a fejkvótáját. Mire a polgármester meghozza a következő elkeseredett döntést, s gyakorlatilag en bloc kizárja a problémás településekről származó gyerekeket az iskolából. Azokat is, akik példásan viselkednek, s minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy kitörjenek a lesújtó szociális helyzetükből. 
S így századszor is feltehetjük a kérdést, hogy mikor érti meg végre az állam, hogy sokkal jobban megéri a felzárkóztatásba és megelőzésbe fektetni bizonyára nem kis összegeket, mint „felnevelni” egy következő leszakadó s mindenféle szempontból rizikós társadalmi réteget, miközben érvényes, hogy a probléma generációról generációra súlyosbodik. És nem mellesleg olyan politikai erők izmosodnak meg rajta, amelyek nem csak a szociális kirekesztettségben élők számára jelentenek veszélyt.
 

Ajánló