Mečiar utódai a szomszédban

Lengyelországban egyre drámaibbá válik a helyzet, miután Andrzej Duda elnök mégiscsak úgy-ahogy ellenszegült a kormányhatalomnak. 

Orbán Viktor azonban rögtön támogatásáról biztosította Jaroslaw Kaczyńskit. Szomszédaink éppen olyan időszakon mennek át, amelyet mi Vladimír Mečiar uralkodása idején élvezhettünk ki. Az utóízeket mostanáig érezhettük az ominózus amnesztiák formájában, amelyeket végre sikerült eltörölni, igaz, ez tragikusan sokáig tartott politikusainknak…
 
Az egyetlen enyhítő körülmény talán az, hogy a visegrádi négyes ma jobb állapotban van, s bár sokan azt mondják, a csoportosulásnak vége, valamiben mégis van értelme. Részben a V4-nek köszönhető ugyanis, hogy régiónkban meghonosodtak a jó szomszédi viszonyok, ellentétben a 90-es évekkel, amikor Magyarország és Szlovákia közt nagyon feszült volt a kommunikáció, Mečiar nyíltan nacionalista módon nyilvánult meg, s a magyar közösség joggal érezte magát károsultnak, sőt, fenyegetettnek.
A másik oldalon a kor jellemző tünete, a demokrácia romló minősége, ha nem egyenesen kimúlása – a trend, amely Oroszországból indult, a sikertelen puccs után átvette Törökország, s a még rosszabbul sikerült amerikai elnökválasztások után Donald Trump elnök is. 
 
Ám Csehország felett is gomolyognak a felhők, s nem csupán a Zeman–Babiš-tandem révén, mely az őszi választások után körvonalazódik, hanem az egyre erősödő nacionalista és Brüsszel-ellenes hangulat miatt. 
 
Szlovákia tulajdonképpen nem is áll olyan rosszul, hiszen a Focus ügynökség legújabb felmérése szerint a kormánykoalíció ma nem tudna kormányt alakítani, tehát akár felvillanhatna a változás esélye. De nem villan fel, mert az ellenzék a maga 50 parlamenti mandátumával semmilyen változást nem fog elérni. Fő ellenfele nem is a gyengülő kormánykoalíció, hanem a választók körében egyre erősödő apátia, és az egyre kisebb rendszerbe vetett hit, amely a szomszéd országokból szivárog át. S ezt nehéz lesz legyőzni.
 
MÁRIUS KOPCSAY
a SME publicistája
 

 

Ajánló