Budapestnek jól áll az úszósapka

A hét legfontosabb magyar közéleti eseménye magyarok között, de nem Magyarországon zajlott, az évente megszokottan éles tusnádfürdői Orbán-beszéd ezúttal is tartogatott érdekességeket. 

Elsősorban kiderült belőle, hogy a kormányfő belevágott a 2018-as választási kampányba, erősen számít jövőre a határon túliak szavazatára, s a magyar gazdasági stabilitás hangsúlyozása mellett e kampány Európáról, külpolitikáról, migrációs témákról szól majd szándékai szerint. A magyar miniszterelnök láthatóan hisz a közép-európaiság mozgósító erejében (ebben igaza is lehet), s főleg abban biztos, hogy a kontinens modern multikulturális népkeveredésekből kimaradt keleti felében igazi politikai hívóerő, ha valaki a nemzetállami status quo fenntartásáért száll harcba. Az Orbán-kurzusra egy parlamenti szavazáson elsősorban a korrupció, a vitatható költekezési ügyek, megosztó megaberuházások, a látványos hatalmi osztályépítés lehet valamennyire veszélyes, miközben a makrogazdasági adatok és a hangulat kedvező, az európai népvándorlási konfliktus kritikusainak élére álló magyar vezető pedig tényezőnek mutatja magát a választók előtt, akik ezt hajlanak is elismerni. Magyarországon 2018-ban ellenzékből a déli határkerítés lebontását ígérni olyan, mint feltett kézzel hazamenni a kampány indulásakor.
 
A hét leglátványosabb magyarcentrikus nemzetközi eseménye a nyári viszonylagos külpolitikai csendben a jól vizsgázó budapesti vizes világbajnokság legyen. Az, hogy mennyiből épült, ami épült, a versenyek alatt másodlagos kérdés minden vérbeli szurkoló számára politikai szimpátiától függetlenül, a vébé maga pedig remek hangulatú, telt házas sportünnep, a rendezés nívós, a férfi pólóválogatott négy év után újra döntőben csillog, a magyar főváros vonzó képet mutat a világnak: jól áll neki az úszósapka is. 
 

Ajánló