Oktrojált üdülés

Bőrpirító júliusi kedd volt, amikor Bandika és Ervin faxolni mentek az anyaországba, személygépkocsival. Titkos elintéznivalójuk támadt, útközben pedig elfaxolják azt a pár oldalt, mert megígérték egy barátjuknak, aki nem tud magyarul, viszont gasztronómiai érdekeltségei vannak az egyik megkerülhetetlen zenei fesztiválon. 

Leparkoltak hát a hullámos pannon táj valamelyik Tesco áruháza mellett, és kérdezősködtek. Találtak is egy lottózót, benne egy nénit, aki szívélyes modorban közölte: igen, van nekik faxuk, tudnak is faxolni, ha arra kerül a sor. Lenne itt akkor nekünk öt oldal, kezdte lobogtatni az A4-eseket Bandika, mire a néni közölte, hogy az elmondottak ellenére ő mégsem érzi magát feljogosítva arra, hogy a faxkészüléket használja. Görögtek hát tovább a fiúk a pannon táj hullámain, egyszer csak szembe jön egy falu, a fő utcán pedig egy takaros kis pannon postahivatal, még pad is van előtte, meg telefonfülke. Kivárták a soruk, Bandika pedig közölte a nénivel: faxolnia kell, de már alig bírja visszatartani, van-e itt erre lehetőség. Van, mondta a postamesternő, csak megkérdezem a tarifát, azzal tárcsázni kezdett. Szia Anita, mennyi a faxtarifa? Első oldal kilencszázhuszonhat, de a többi mennyi? Kérdezzem a Lívit? Oké, szia. De a faxtarifáról Lívi sem tudott többet, viszont a néni közben megtalálta, így Lívinek is elmondta: itt van, már látom, kettőötvennyolc, írjátok le, hogy akkor most már tudjátok ti is. Rendben. Hány oldal lesz akkor? Öt. Ami ezután következett, arról valószínűleg még évekig beszélni fognak a faluban. Megkezdődött az öt oldal elfaxolásának folyamata. Közben az emberek jöttek-mentek, várakoztak, beszélgettek. Volt, aki azt mondta, visszajön később, volt, aki leült, és elmondta, hogy az unokák most a Gyuláéknál vannak a kertben, a medencében, és mondták neki is, mármint a néninek, hogy ugorjon be velük a medencébe, mire ő azzal hárította el a felkérést, hogy nem ugrik, mert akkor kifröccsenne belőle az összes víz, mármint a medencéből. Negyven perc alatt átfaxolódott az öt oldal, kiállították a nyugtát, hogy faxolás történt, Bandika és Ervin pedig tovább autóztak, szó nélkül.

És azt hallottad, hogy a szlovák közlekedési minisztérium üdülési csekkeket fog kibocsátani, amelyek csak belföldi utazásokra és üdülésekre használhatók fel? – törte meg Ervin a légkondicionált csendet. Így akarják elérni, hogy többen válasszák a belföldi utazást a külföldi helyett, és több legyen a belföldi üdültetők bevétele, fejlődjenek, meg ilyenek. Értem. Vagyis aki a horvát tengerhez ment eddig, menjen szépen a Csorba-tóhoz meg a Zemplínská šíravára, ugye? Ez szuper. Nem is értem, miért nem oda járt eddig is fél Európa. Nem tudják ezek, mi a jó. Nem csoda, hogy hanyatlanak, és nem akarunk a sorsukra jutni. Bizony nem.

Amúgy, aki harminc oldalt akar faxoltatni, azzal mi történik? – kérdezte bizonytalanul Ervin. Felutazik Budapestre, és személyesen adja át a dokumentumokat a hivatalnak, mert hamarabb megjárja – válaszolta Bandika. De akkor miért használnak még mindig faxot? Utánaolvastak, és megtudták: a faxnak még mindig vannak előnyei, például a bizalmas információk átküldésében, hiszen az interneten kódolatlanul átküldött dokumentumok könnyen kifürkészhetőek. Számos országban, ahol az elektronikus aláírásokat még nem fogadja el a törvény, a fax biztosítja az aláírt dokumentumok egyszerű továbbítását. Megy ez, csak akarni kell.

Ajánló