Szombathy: Megcsináltuk, színpompás, képesek vagyunk ámulatba ejteni a glóbuszt

A hét legfontosabb magyarországi eseménye a budapesti vizes-világbajnokság megnyitója, e nemzetközi sportcsúcsrendezvény indulása. A mexikói pályázó kiugrása miatt ölünkbe csorgott 2017-es vébét rohamtempóban kellett szervezni, meglátszik az árán is: a nettó 130 milliárd körüli költség ötszöröse az elején becsülteknek – nyilván a szoros határidők nagyban erősítették a kivitelezők alkupozícióit, emelve az árakat. 

Az esemény sportértéke amúgy tünékeny, hisz ki emlékszik majd erre a felhajtásra a világon másfél év múlva az érmeseken kívül, így hát sokkal inkább szól az egész a magyar állami önreprezentációról: hogy megcsináltuk, hogy színpompás, hogy képesek vagyunk ámulatba ejteni a glóbuszt, vagyis a magyarok tudnának olimpiát is rendezni. 
 
Tudnának? Alighanem, hiszen minden az állam akaratán múlik, s ha a nemzetközi presztízs javítása a szent cél, úgy nem lesz költségérzékeny a hatalom. Nem beszélve arról, hogy az ilyen sportcsillogás gigaberuházásokat indokol, rengeteg pénzt mágnesezve a megfelelő üzleti-politikai körökhöz. Csak egy csepp az uszodában: a világbajnokságon valahogyan csak a jegybankelnök rokonságának nemrégiben megszerzett sörgyára csapol. A vita tehát legitim az ilyen csúcsesemények valódi hasznáról, de ha már megrendezzük, ostobaság volna kárörömből a blamázsért szorítani.
 
*  *  *
A hét leglényegesebb nemzetközi híre az amerikai elnök párizsi nemzeti ünnepi látogatása apropóján most ne a világpolitika két újoncának apró csörtézése legyen, hanem maradjunk a franciák kapcsán a július 14-én is megidézett sportos tematikánál: kukába került a NOB nagy ígérete, az Agenda 2020 olcsóbb és kisebb olimpiarendezése, miután a két metropolisz, Párizs és Los Angeles verseny helyett együtt kapja meg ősszel a két következő olimpiát – karcsúsítás leghamarabb 15 év múlva.

Ajánló