Szimbolikus értékű cselekedetek

Magyarország már szimbolikus ország. Tobzódik a szimbolikus értékű cselekedetekben, amelyekről minden éberebb figyelő tudja, mi van mögöttük elrejtve, és pártállástól függően mosolyog össze vagy von össze szemöldököt (ami szintén szimbolikus értékű).

MTI-felvétel
Hogy a (demokratikus) intézmények mennyire szimbolikusak, hogy az ország mennyire a szimbolikus felszín alatt működik igazán, pontosan megmutatják (szimbolizálják?) az elmúlt napok egy sorba rendezhető eseményei. 
 
Kezdjük Sorossal, kivel mással. A szimbolikus ellenfél ocsmány, a náci időket idéző megtámadása plakátmagányba vonta az ország józan részét. Szimbolikus az ellenségkreálás folyamatos visszatérése is. Az ellenzék méltányolandó plakáttépő műveletei szintén jelképértékűek, mind hatástalanságukat, mind pedig lefolyásukat tekintve. Hiszen az is szimbolikus, hogy a kormányzat nem tett semmit a plakátok megvédéséért. Az izraeli nagykövet ellenkezése után szimbolikus az Orbánhoz hasonlóan Finkelstein-tanítvány Netanjahu izraeli miniszterelnök nyilatkozata is, amellyel igyekezett semlegesíteni nagykövete állításait. A nemzetközi sajtó és politika is már csak szimbolikusan reagál az ilyen eseményekre. 
 
Az élesebb reakciókat elkerülendő pedig hat hét után leszedik a Sorosplakátokat.  Hiszen itt a vizes-vébé, ahol Magyarországnak – szimbolikusan – szebb arcát kívánják mutatni, mint a valódi. 
Az a vébé, aminek a megnyitójára kétszer annyi pénz megy el, mint a Sziget fesztivál nagyszínpadának egyhetes programjára, s az egész vb finanszírozására már legalább 130 milliárd forintot költöttek. És a megnyitó előtt pár nappal a Facebookon keresték az operatőröket. A vb, ahol ismét feltűnnek a kedvelt vállalkozók cégei. Ahol vagy az amatőrség, vagy a háttéralkuk elhúzódása miatt minden megbízás az utolsó pillanatban érkezett. Ahol „kifelejtették” a költségvetésből az IT és televíziós háttér költségeit – így az említett 130 milliárd további tételekkel emelkedik. És ahol kis híján azerbajdzsáni és orosz (!) céget bíznak meg az informatikai háttér biztosításával, amelyek feltehetően adathalászással foglalkoznak. Elég felmenni a Facebookra az ingyenes wifizónában… Ja, hát szimbolikus. 
 
Szimbolikusnak tűnik az az érvelés is, hogy a vizes-vébé befektetés, ami a turisztika és az országimázs növekedésével visszahozza a rá áldozott pénzt. Az országimázson ez már nem segít, a turizmus pedig a Sziget fesztivál miatt növekszik inkább. Pompa ez, szimbolikus pompa. Miközben szimbolikus az is, hogy nincs pénz CT-re az Országos Kardiológiai Intézetben, s így a szomszéd kórházba kell átszállítani nyitott mellkassal a beteget. Ennek a hiánynak most már halálos áldozata is van, egy kilencéves kislány. Hogy mit szimbolizál mindez? Lehet összemosolyogni és szemöldököt összevonni. Teljesen mindegy. A fő gond talán az lehet, hogy soha nem a problémáról van szó, hanem arról, hogy mire utal. És hogy már mindenki beletörődött ebbe, a szimbolikus gondolkodás (a gonosz) mindennapi banalitásába…

Ajánló