A gyanú árnyékában

Mi a közös Schmitt Pál volt magyar államfőben és Bob Dylan énekes-dalszerző Nobel-díjas költőben? Egy hete még rávágtam volna, hogy semmi. Sőt, Dylan nevében kikértem volna ezt a képtelen összehasonlítást. Ma már óvatosabb vagyok.

Komoly a gyanú, hogy Dylan plagizálta a Nobel-beszédét. Azt a kötelezően megtartandó előadást, amely egyetlen feltétele a díjjal járó nyolcmillió svéd korona átutalásának, és amelyet Dylan szinte az utolsó pillanatban, öt nappal a határidő lejárta előtt prezentált a Svéd Akadémiának.

Ifjú korom hőséről van szó, aki nem csak zenei ízlésemre volt nagy hatással, a költészet is főleg neki köszönhetően kezdett érdekelni. Ezért akár védhetném is őt, mondván, hogy egy rock-költő nem egyetemi professzor, nívós dalszövegekben van otthon, nem tudományos előadásokban. Három okból nem mondom ezt. Egy: ilyen komoly összegért azért mégiscsak megerőltethette volna magát. (Ha nem ő, akkor az általa felbérelt tollnok, sajtós, akárki.) Kettő: a lopás az lopás. Három: a tisztelet az tisztelet, és ha már a Svéd Akadémiát nem tiszteli (amit többször is demonstrált az elmúlt fél évben), legalább azt a pár millió rajongót tisztelje meg saját gondolataival, akik talán életükben először olvastak végig egy Nobel-előadást.

A beszédet egyébként az első napokban lelkesen méltatta a nemzetközi sajtó. Dylan arról a három könyvről értekezett benne, amelyek meghatározták művészi pályafutását, világszemléletét. Az egyik Herman Melville Moby Dickje, amely az angolszász világban sok helyen középiskolai tananyag, kötelező olvasmány. És mivel a lusta diákok életét ma már internetes puskaoldalak, tartalomismertetők százai könnyítik meg, pár kattintással hozzáférhetünk például ahhoz a SparkNotes nevű oldalhoz, amelyen egész jó elemzés olvasható a Moby Dickről.

A Slate magazin újságírónője összesen húsz hasonlóságot fedezett fel Dylan Nobel-beszéde és a SparkNotes megfogalmazásai között. Helyhiány miatt most csak kettő. Dylan ezt írja: „Boomer kapitány egyik karját Mobynál hagyta. De boldog, hogy túlélte. Nem tudja elfogadni Ahab bosszúvágyát”. A SparkNoteson ez áll: „Boomer kapitány a Moby Dickkel való találkozásban vesztette el egy karját. Boomert boldoggá teszi, hogy túlélte ezt a találkozást, nem tudja megérteni Ahab bosszúvágyát”. Dylannél: „Mobyt uralkodónak hívja, az ördög megtestesülésének látja”. A SparkNotes szerint: „Úgy látja ezt a bálnát, mint az ördög megtestesülését”.

Két ilyen véletlen persze előfordulhat, de húsz már aligha. Ráadásul Dylan egy olyan idézetet is átvett, amely nincs is benne a Moby Dickben. Mint kiderült, a SparkNotes is hibázott, ugyanazt a nem létező idézetet közölte.

Ma már minden egyetemen lefuttatják a hallgatók diplomamunkáit egy „plágium-detektoron”, az USA-ban a TurnItIn nevű programot használják leggyakrabban e célra. A Svéd Akadémia tagjainak eddig nyilván eszükbe sem jutott az efféle ellenőrzés. Most majd elgondolkodhatnak. Nyilván gondolkodnak is erősen, mert egyelőre nem kommentálták a plágiumgyanút. Bob Dylan is hallgat. Ezt, mondjuk, meg tudom érteni...

Ajánló