Másik dimenzió

Andrej Kiska parlamenti beszédét hallgatva az első dolog, ami az ember eszébe jut, hogy nagyságrendekkel távol van ez attól a szinttől, amihez a parlamentben hozzászoktunk.

Pedig az államfő nem mondott eget rengető dolgokat, és semmi olyat, amiről eddig ne tudtunk volna. Éppen ellenkezőleg. Olyasmiről beszélt, amit mindnyájan látunk, és saját bőrünkön is tapasztalunk: arról, hogy a lakosság egy nagy szeglete nem érzi az ország egyre javuló gazdasági eredményeit, hogy csapnivaló az iskolarendszer és az egészségügy, hogy elharapódzott a korrupció, és Kaliňák elmozdíthatatlan, ami csak fokozza az emberek bizalmatlanságát az állammal szemben, hogy az alternatív médiák álhírei így nemcsak a fiatalokat képesek elbolondítani, hogy a leszakadó roma közösségek egyre nagyobb terhet jelentenek az államnak…

Szóval, Kiska pontosan megnevezte az ország legégetőbb problémáit, s utalt a megoldás módozataira is. Nagyon találóan azt is hozzátette, nem látja azt a politikai elszántságot, amely szükséges e problémák orvoslására. Bingó!

Mert hiába mondja el ugyanezt Robert Fico, hiába turnézza végig az iskolákat a korrupcióellenes küzdelemről szónokolva, amíg nem rúgja ki Kaliňákot, és Bašternáknak fizeti a lakbért, az ember egy szavát sem hiszi el.

Eközben a jelenlegi kormánynak történelmi lehetősége lenne arra, hogy előre vigye az országot. A gazdasági mutatók kedvezők, több pénz fut be a kasszába a tervezettnél, ami vissza nem térő lehetőséget kínál arra, hogy az állam olyan hosszú távú és költséges reformokba fektessen bele, amelyeknek ugyan nincsenek azonnali látványos eredményei, de amelyek híján egy hozzánk hasonló kicsi ország hosszú távon nem tud dinamikusan fejlődni.

Az elnök tegnapi beszéde azt mutatja, nem kell szenzációs dolgokat mondani ahhoz, hogy nyomot hagyjunk. Fontos, hogy ki beszél és milyen szándékkal. Kiska tegnap ismét bebizonyította, nem csak formálisan az ország első számú közjogi méltósága.

Ajánló