Európa 2017, első félidő: jóslat és valóság

Sokan vállalkoztak arra a ritkán hálás feladatra, hogy megjósolják a 2017-ben Európában esedékes választások kimenetelét. Miniszterelnökök reménykedtek, szoroztak-osztottak, hogy mi történhet. Lesz-e lázadás vagy sem?
Képarchívum
Még csak az év felénél járunk, de zúdultak ránk a meglepetések. Talán nem annyira rázós ügyek, mint a brexit-népszavazás és Trump megválasztása, legalábbis ami az európai kontinentális biztonságpolitikát illeti (a brexit óta megint gyakran használjuk a „kontinentális” kifejezést, az „európaiban” London is benne van). Az osztrákok és a hollandok nem a szélsőjobb mellé tették le a voksukat, mint attól annyian féltek. Bécsben zöld-baloldali államfő lett, Hollandiában maradt a liberálkonzervatív kormány, Geert Wilders radikális jobboldali politikus nem ért el áttörést. A németeknél minden idei tartományi választáson tarolt Angela Merkel pártja, menedékkérők ide vagy oda. Sőt, az Alternatíva Németországért (AfD) migránsellenes radikális párt nem ért el átütő sikert, van, ahol a Kalózpárt korábbi eredményét sem érte el. 
Volt viszont egy stabil brit kormánypárt és Theresa May konzervatív kormánya. Ezt akarta sziklaszilárddá tenni May az előrehozott választással, de a művelet közben hirtelen szertefoszlott a többsége, már csak kisebbségi kormányt tud vinni, feltehetőleg azt is csak néhány hónapig, mígnem a párton belül szépen leváltják őt. A következő években pedig egy északír radikális párttal fogják a toryk levezényelni a brexit-tárgyalásokat. Eléggé abszurd, bízzunk benne, hogy a brit belpolitikai bizonytalanság az európai kontinentális (vagyis a mi) tárgyalási pozíciókat erősíti. 
 
Egy szó, mint száz, még csak az első félidő végénél járunk, de az is tele volt fordulatokkal. A legutóbbi, legnagyobb meglepetés Emanuel Macron, aki nemcsak megnyerte a francia elnökválasztást, de újonc pártjával, a Lendületben a Köztársasággal (LREM) De Gaulle-i mértékű többséget szerezhet a francia nemzetgyűlésben a hétvégén. 
 
Erre egy éve senki sem gondolt, lehetetlennek tűnt, hogy valaki ilyen rövid idő alatt ilyen átütő sikert érjen el. Mégis összejött. Ha pedig a reformprogramját is végigviszi és az európai építkezést felgyorsítja a németekkel, akkor 2017 végére egy egész más forgatókönyvet írt nekünk az élet, mint amit a tavalyi események alapján jósolhattunk. 
 
A tanulság, hogy nem az elemzők jósgömbjében, hanem a választók kezében van a demokráciák sorsa. 
 
Van értelme tehát kézbe venni és gyakorolni a demokratikus kontrollt.

Ajánló