Aki Trump fél környezete ellen nyomozott

A hét külföldi eseménye lehetne természetesen a brit konzervatívok öntökönszúró húzása, a félrement előrehozott választás, amit olyan rosszul kalkuláltak ki és kommunikáltak az elmúlt hetekben, hogy jól elvesztették parlamenti többségüket.

Politikai elitük ostobasága azonban, amelynek következtében lehet, hogy át kell engedniük a terepet egy máig a 70-es években élő, Hamász-barát öreg kommunistának, középtávon korrigálható, összeurópai következményeit kár lenne túldramatizálni – az amerikai demokrácia egyre vészesebb oroszközeliségét azonban nem lehet eléggé túlaggódni. Az FBI volt első embere két és fél órás szenátusi meghallgatásán nem kevesebbel vádolta az amerikai elnököt, mint azzal, hogy megpróbálta őt rávenni: állítsa le az orosz befolyásszerzéssel kapcsolatos nyomozásokat, beleértve az azóta lemondásra kényszerült Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó kínos ügyét. James Comey nem állította, hogy Trump a szó szoros értelmében kényszerítette volna őt bármire is, de azért érzékeltette elvárásait, már ha a posztján akar maradni, és ez bizony kimerítheti az igazságszolgáltatás befolyásolását. 
 
A volt FBI-igazgató nem Trump ellen nyomozott, csak a fél környezete ellen, és ez azért kínos, mert most már számos kézzelfogható bizonyíték van arra, hogy a világ vezető szabadelvű hatalma több csatornán is együttműködött, vagy együttműködésre készült Putyin Moszkvájával, a Világ Illiberálisai, Egyesüljetek Mozgalom vezetőjével. Azzal a Putyinnal, akinek a jóváhagyása nélkül elgondolhatatlan lett volna a tavalyi amerikai elnökválasztás orosz meghekkelése (a próbálkozásokról az FBI már 2015 végén tudott). Fontos bizonyítékot most a The Intercept című online lap közölt: kiszivárogtatott dokumentumok alapján a lap megírta, hogy nem más, mint az orosz katonai hírszerzés, a GRU irányította a tavalyi amerikai elnökválasztás előtti, szavazógépek hardvereit gyártó cégek meghekkelését. És nagyon úgy néz ki, hogy mindez csak a kezdet.
 
*  *  *
A hét magyarországi eseménye előtt ismerkedjünk meg a hét szavával, ami a szörpház. Elvileg ott készül a sokat látott ká-európai régió gyerekeinek kedvenc túlcukrozott sűrítménye, a szörp, kivétel Magyarországon, ahol a szörpház csak a patyomkini értelemben épül fel. Legalábbis Edelényben, ahol a polgármester felesége négy évvel ezelőtt pályázott és nyert 25,7 millió európai uniós forintot egy szörpház építésére, a pénzt felnyalta, szörpháznak azóta se híre, se hamva, ellenben, mint azt a Magyar Nemzet feltárta, épült egy hangulatos kis családi ház, a polgármester és családja pedig nem igazán érezte úgy, hogy bármiért is magyarázkodnia kellene. 
 
Egészen hasonló sztori ez, mint amikor egy másik település, Izsák polgármestere 35 milliós uniós támogatást nyalt fel az uniótól vadászházra, csak azért, hogy azt szálláshely helyett önnön elszállásolására fordítsa (ráadásul olyan ízléssel, mintha Janukovics ukrán exelnök belsőépítészével dolgoztatott volna). Ez folyik manapság, meg a Duna: a magyar politikai elit B-középje csak azután akarja megállítani Brüsszelt, hogy előbb beengedte a pénztárcájába. Nem véletlen, hogy a német kormány 2020-tól szigorítani akar a kohéziós alapok felhasználásán (mér’ csak akkortól?), ráadásul végre Brüsszel is össze­kapja magát, és közös uniós ügyészséggel vizsgáltatná, jó helyre mennek-e a tagállamokban az EU pénzei. Apró gikszer: Magyarországot egyelőre kihagyták a tervből. Nagyon úgy néz ki, hogy ez is csak valaminek a kezdete.
 
SERES LÁSZLÓ
a HVG publicistája

 

Ajánló