A HÉT ESEMÉNYE

Nem tárgyalni akarnak a „Soros-egyetemről”, hanem elzavarni

A hét magyarországi eseménye az, hogy lassan egyértelműen kiderül: a magyar kormány nem tárgyalni akar a „Soros-egyetemről”, hanem elzavarni. 

 De nézzük sorrendben: előbb jött egy rövidke, hűvös levél a State Department-től, amelyben közlik, nekik nem feladatkörük az ilyesmivel való foglalkozás, ellenben határozottan felszólítják a magyar kormányt, hogy engedje el a diszkriminatív törvényt, és tárgyaljon a CEU vezetésével a megmaradás mikéntjéről. A kormány ugyanis előzőleg nem mástól, mint Betsy DeVos oktatási minisztertől várt volna valami előremutató lépést. Hiába: Budapestről nagyon nehéz és időigényes feladat módosítani az amerikai alkotmányt, ideje észrevenni, hogy – sok egyéb érdekes kérdés mellett – a CEU ügye sem szövetségi hatáskör. 
 
Majd egy napra rá jelentkezett az igazi illetékes, New York állam demokrata kormányzója, Andrew M. Cuomo, aki közölte, ő bizony tárgyalna a Nemzeti Leépülés Rendszerével (nem szó szerinti közlés). A magyar külügy válaszul „sajnálatosnak tartja, hogy az amerikai kormányzattól nem érkezik támogatás a megoldás megtalálására”, nyilván már dolgoznak, azon, hogy a Bem téri külügyben kicsit átírják az amerikai alkotmányt. Végül kiderült: nincs miről tárgyalni, ha maga Trump idefáradna, vele se lenne, ugyanis az Európai Bizottságnak szánt magyar válaszlevélből kiderül, hogy a lex CEU nem veszélyeztet senkit és semmit, az egész úgy jó, ahogy van. Hát így. Elég vicces lesz, hogy pont a totálisan, minden értelem nélkül túlhajtott „Soros-egyetem” ügye miatt kaphatunk esetleg 7-es cikkelyes eljárást – de annyira azért nem vicces ez, hogy nevessünk is rajta.
 
*  *  *
 
A hét külföldi eseménye természetesen a 22 fiatal halálát és hatvan sebesültet produkáló iszlamista merénylet Manchesterben, de arról nincs is nagyon mit mondani: nem, nem a migráció okozta, nem Soros vitte oda a líbiai származású gyilkost, nem Merkel Muttinak köszönhetjük. Amiről viszont nagyon is kell beszélni, az a merényletet követő brit–amerikai viszály, az ugyanis merő életveszélyt is okozhat.
A 2005-ös londoni merénylethez hasonlóan ugyanis ismét amerikaiak szivárogtattak ki a bombákról szóló, a helyszínelők által készített fotókat, és megint amerikaiak szivárogtattak ki fontos brit nemzetbiztonsági információkat is, így például az elkövető nevét. A megint arra vonatkozik, hogy valami alapvető gond lehet nagy NATO-szövetségesünknél: legutóbb ugye maga az elnök fecsegett ki bizalmas izraeli titkosszolgálati infókat nem másnak, mint az orosz külügyminiszternek és a washingtoni orosz nagykövetnek, éppen az Iszlám Állam megfékezése tárgyában. Na most ilyenkor mi van? Egy manchesteri típusú tömeggyilkosság után nem pont az lenne a feladat, hogy minden elképzelhető szerv összefog, adatbázisokat oszt meg, bizalmat bizalomra cserél? Hogy engedhető meg ilyen link balfékség úgynevezett mérvadó körökben? És a holnap vagy azután felrobbantott fiatalok szüleinek ki fogja megmagyarázni, hogy ez azért történt, mert valaki nem tudott lakatot tenni a szájára vagy a billentyűzetére?
 
A szerző a HVG publicistája

 

Ajánló