Nem konstruktív

Böngészem a szlovák sajtót, keresve azokat a véleményeket, melyek rámutat(ná)nak, mekkora veszteség érheti a hazai demokráciát meg a jogállamiságot, meg a többi ilyen típusú képződményt, meg a lakosságot azzal, hogy Igor Matovič bojkottálja saját parlamenti jelenlétét. Nehéz munka. 

Nem fogom felemlegetni a történteket, a lényeg, hogy az egyik legnagyobb támogatással rendelkező ellenzéki párt, az OĽaNO–Nova vezetője néhány napja úgy döntött, nem megy be többet a parlamentbe, de képviselői mandátumát sem adja vissza. Így próbál fityiszt mutatni az arrogáns, jogköreivel visszaélő házelnöknek, meg azoknak, akik őt az elmúlt időszakban állítólag megfélemlítették. Olvastam Daniel Lipšicnek, a párt exképviselőjének Facebook-posztját arról, hogy Matovič és családja nehéz időszakot él át, a saját bőrükön érzik a nyomást, hogy legyen Igor akármilyen keményfejű, hirtelen gyerek, reméli, épségben átvészeli ezt az időszakot, mert ő, mármint Lipšic, tudja, milyen az, amikor valakit megfélemlítenek. Mindez természetesen (mármint a megfélemlítés mint módszer) elfogadhatatlan, és reméljük, Matovič van olyan rafinált, hogy az őt megfélemlítő egyének beszédét diktafonra rögzíti, vagy másként bizonyítja a nyilvánosság előtt, hogy vele ezt teszik. Ha Radoslav Pro-cházkával a politikai újsághirdetésekről beszélgetve bekapcsolta a zsebében a diktafont, hogy lejárathassa a felvétellel Procházkát, nyilván a jelenlegi, sokkal súlyosabb helyzetben sem habozik ezt megtenni, hiszen fő az igazság.

Nagyon jó lenne, ha Matovič és az OĽaNO a következő parlamenti választások eredményeképpen hozzá tudna járulni ahhoz, hogy a következő kormány már ne a Smer körül szerveződjön. Sajnos azonban ez aligha lesz így. Matovič és pártja teljesen új modellt hozott be a parlamentbe – független jelöltekkel töltötték fel a választási listát, a választó pedig döntött – aki több karikát kap, abból lett képviselő. A független jelöltek egy része aztán persze otthagyta a frakciót, mert nem tudtak együttműködni a pártelnökkel. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, mert közben az is tény, hogy ezzel a módszerrel olyan képviselők is bekerültek a törvényhozásba az OĽaNO listáján, akik régóta olvasható, kiszámítható politikai nézeteket hirdetnek, és konstruktívan segítették az ellenzék munkáját. Nem írok neveket, mindenesetre ők voltak kevesebben azokhoz képest, akiket Fico rosszindulatúan többször félbolondnak nevezett (mindenki döntse el, joggal-e, vagy sem).

Az OĽaNO parlamentbe jutása óta eltelt évek mindenesetre nem győztek meg minket arról, hogy egy ilyen pártmodell, és főleg ilyen politizálási stílus, mint Matovičé, konstruktív alkotóeleme tudna lenni annak a jobbközép kormánynak, amelyet a jobbközép szavazók Szlovákiának álmodnak, és amelyet az ország igencsak megérdemelne.

Ajánló