Babiš, a szlovák barbár

Babiš egy szlovák barbár, akinek Csehország nem képes ellenállni – mondta Martin M. Šimečka, a Sme és a cseh Respekt lap volt főszerkesztője. 

Ľubomír Kotrha karikatúrája
Ez látszólag meredek állítás Csehország szlovák származású pénzügyminiszteréről, azonban a mečiari korszakban megedződött vezető újságíró nem túloz. A kétes múltú dollármilliárdos nagyvállalkozó Andrej Babiš ugyanis pénzügyi és médiahatalmánál fogva deformálhatja az egész cseh politikai életet. Olyan eszközöket és módszereket vet be, amelyek a Morva folyó túloldalán eddig ismeretlenek voltak. Drámai esetben az októberre kitűzött parlamenti választások után Prága is hasonló utat járhat be mint Budapest és Varsó, ugyanis a pénzügyminiszter által alapított és uralt párt, az ANO napjainkban messze a legnépszerűbb. Az uniós pénzek lenyúlásával és adóelkerüléssel vádolt Babiš a médián keresztül erőteljes véleményformáló erővel bír. „A négy gyerekem és két unokám életére esküszöm, hogy semmiképp nem fogok beleszólni a Mafra kiadóban (a két legfontosabb cseh napilap, a Mladá fronta Dnes és a Lidové noviny kiadója) dolgozó szerkesztők munkájába” – ígérte a kiadóvállalat megvásárlásakor. Mondani sem kell, hogy azóta sorra kerülnek elő olyan hangfelvételek, amelyeken az hallható, hogy Babiš miként ad eligazítást egyes újságíróknak, milyen kézi vezérlést alkalmaz. Természetesen a két lap hangvétele is megváltozott, a többi párt szennyesét nagy élvezettel teregeti ki, miközben az ANO viselt dolgait csak óvatosan említi.
 
Babiš kétes üzelmei nem most kezdődtek, és az is nyilvánvaló, hogy Bohuslav Sobotka kormányfő sokáig elnézte kormánykoalíciós társa praktikáit. A szociáldemokrata miniszterelnök – érzékelve az októberi választások előtti, pártjára nézve nagyon kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatokat – csak két hete borította fel az asztalt egy kétségbeesett tettel: annak érdekében, hogy a pénzügyminisztert leváltsa, felajánlotta kabinetjének lemondását. És itt lépett a képbe Miloš Zeman köztársasági elnök, aki látványosan gyűlöli Sobotkát. A botjára és az alkoholra támaszkodó államfő gyakorlatilag porig alázta a Hradzsinba érkező, saját politikai lépéseibe némileg belegabalyodó miniszterelnököt. Zeman a botjával mutogatott Sobotkára, majd szó szerint faképnél hagyta. Sobotka ugyanis a kormány távozása helyett már „csak” azt szerette volna elérni az elnöknél, hogy mentse fel Babišt pozíciójából. A jövő évi újraválasztására gyúró Zeman számára kellemesen alakult a belpolitikai forgószél: lazán elutazott Kínába, de előtte még megkérdőjelezte, hogy lehet-e őt utasítani arra, hogy leváltson egy minisztert. Végül bevetette a figyelemelterelő nehézfegyvert, amnesztiát adott Jiří Kajíneknek, Csehország leghírhedtebb, életfogytiglanra elítélt bérgyilkosának.
 
Itt tartunk most. A lakosságot megosztja a pénzügyminiszter ténykedése, a durva befolyásoláshoz, otromba politikai lépésekhez (még) hozzá nem szokó cseh közvélemény felhorgadt, országszerte tüntetések voltak, jelezve, hogy nem tartanak igényt az autokrata vonásokat mutató Babiš és Zeman hókuszpókuszaira. A törékeny demokráciával bíró Szlovákia számára sem mindegy, hogy az illiberális útra térő Magyarország és Lengyelország után még egy szomszédja, jelesül Csehország is esetleg arra tart-e. Arról nem is szólva, hogy a Smer és Andrej Babiš között a mélyben kitapintható a kapcsolat, ami a milliárdos esetleges őszi győzelmével bizonyára erősödne, s ez Robert Ficónak szárnyakat adhatna. Innen nézve talán már nincs is kedvünk mosolyogni Zeman teátrális megoldásain, Babiš cseh-szlovák keveréknyelvén, Sobotka kíntól gyöngyöző tar fején.

Ajánló