Trump és az FBI

A hét külföldi eseménye az, hogy Trump egyik percről a másikra kirúgta az FBI igazgatóját, aki épp a Fehér Ház némely lakójának orosz kapcsolatait vizsgálta.

Szegény James Comey épp rendőröknek tartott előadást valahol, több ezer kilométerre Washingtontól, amikor a tévé bemondta, hogy ő bizony már nem FBI-igazgató. Trump azóta is Twitter-üzenetek tömegeiben magyarázza a lépését, hiába, nincs ember, aki ezt ne tartaná a) baromságnak, b) minimum rossz időzítésnek, c) még nagyobb baromságnak, d) önleleplező idiotizmusnak, e) okos és bölcs döntésnek (ez utóbbi kategóriát egyvalaki meríti ki, és ez Trump). Comeyt a republikánusok felemelték, amikor a Clinton-maileket vizsgálni kezdte, és ejtették, amikor tavaly bejelentette, hogy nem lehetne vádat emelni Clinton ellen. Most pedig lényegében az a főnök bírálja felül őt, kvázi a fővizsgálót, aki éppen a főnök embereinek orosz networkjeit tényfeltárja. Fékek? Ellensúlyok? Ennyi volt?
 
Emlékezetes, hogy a fél Trump-kampánystáb tele volt Moszkvához igen közeli emberekkel, az arcátlan Gazprom-lobbista Carter Page-től (ő már nincs Trump körül) a kampányfőnök Paul Manaforton át egészen Rex Tillersonig (a külügyminiszter meglepően józan és éles maradt Putyinékkal, pedig ő is üzletelt velük). A fő probléma a bukott nemzetbiztonsági főtanácsadó, Michael Flynn, akinek ügye máig hullámokat kavar, amíg ez az ügy nincs elrendezve, nem lehetünk nyugodtak Trump felől sem: tényleg Putyin segítségével került ő a washingtoni trónra? Hány titkos orosz kapcsolatról, hackerről, háttéremberről nem tudunk még? Washingtonban tényleg Putyin eszközéhez kell nyúlni ahhoz, hogy elkenjék a lopakodó putyinizálódást? Hogyan fogják ők így vezetni a szabad világot, és főleg hová?
 
*  *  *
A hét magyarországi eseménye egy igazi meglepetés: a titkosszolgálatok nem találtak bizonyítékot arra nézvést, hogy Orbán Viktorral kapcsolatban bármiféle „terhelő adat, információ” állna rendelkezésre. Nem, semmi ilyesmi nem áll rendelkezésre, ennyit arról, hogy Gyurcsány Ferenc azzal vádolta meg a miniszterelnököt, hogy az oroszok zsarolják kvázi, merthogy valami ügynökös vagy pártfinanszírozásos történet... de nem, hagyjuk, sem Gyurcsány nem állt elő semmilyen konkrét bizonyítékkal, sem a magyar szervek nem látták igazoltnak, hogy „az orosz állam titkos információkkal zsarolja” Orbánt. 
 
Mondjuk érdekelne, hogyan zajlott a pártatlan vizsgálat. Izgalmas öt perc lehetett. Nyilván van egy olyan dosszié, hogy „Orbán moszkvai zsarolási ügye”, belenéztek, de semmi. Vagy van mellette egy „Nézd meg itt, ha a másik dossziéban nincs semmi!” feliratú dosszié, de az még üresebb volt. A harmadik dossziét ellopták. Átvilágítva ugye Orbán máig nincsen, emiatt is inzisztál Demeter Márta független képviselő, nagyon helyesen, hogy márpedig legyen. Hiába, Orbán múltja tiszta, az biztos. A közelmúlt és a jelen már kevésbé, de akkor tessék bizonyítani. Nem mintha kellene: Orbán lassú, de biztos putyinizálódásához, az egyre érzékelhetőbb moszkvai befolyáshoz már nem is kell, hogy ő személyesen zsarolva legyen. Tudjuk, honnan merít ötleteket autokráciára, Soros- és civilellenes kampányokra, médiával való bánásmódra, itt már semmi szükség más infóra. Pláne, ha nincs is. Köszönjük mindenkinek a szakértelmét, további szép álmokat.
 
SERES LÁSZLÓ
a HVG publicistája

 

Ajánló