Nomen, omen, ámen

Rám pirított egy nyájas olvasóm a nevem miatt. Kikutatta az igazit, a hivatalosat, de nincs vele megelégedve. És hogy ejnye. Amíg nem változtatom meg, nem vagyok magyar.

Viccelni tetszik? Sajnos terjedelmi okokból nem tudom leírni egy átlagos napomat, de legalább egyórácskányi ízelítőt hadd adjak belőle. E sorokat éppen (khm) egy cég ügyfélszolgálati irodájában írom. Előző nap kaptam kézhez a szerződést, három hibával a vezetéknevemben. Az -ovásban. Azért jöttem ma, mert tegnap (khm) egy biztosítónál kellett az esz és a zsé közötti különbséget tisztáznom. 
Nem vagyok háklis. Efféle luxust csak a lánykori nevemmel engedhettem meg magamnak. (Hú, de kekec csaj voltam!) A majd három évtizede viselt asszonynevemnek köszönhetően viszont megtanultam, hol lakik a magyarok istene. A zen buddhista természetű. Aki betűzésben leli kedvét.
A szó eleji H-t nem lehet hallani, ha pedig zöngésen ejtem, Ch lesz belőle. A második betűvel érkezik a második kérdés: i vagy y? De a fő produkcióm csak ezután jön: a nyelvcsapásokkal áthatolhatatlan zsombék (-zsny-). A legnegédesebb hangsúllyal is úgy hangzik, mintha másnapos békalencse-főzeléket lefetyelnék, amit még a magyar ügyintézők is s-sel, r-rel sóznak-borsoznak, hogy névszerűvé tegyék. Akkor mit gondolhat egy szlovák a mássalhangzók szeszélyes dzsemborija láttán? Ide edzett lélekvezető kell, de ha túljutottunk rajta, kacsintok, hogy már csak egy levezető kör (-aj, -ai, -ay?), és hotovo.
 
Szimpi ügyintézőt fogtam ki. Annak ellenére, hogy úgy hívták, mint az Ötödik pecsét szadista verőlegényét, háromszor is felnevetett a röpke félórában, amíg Hysznayiovából Hizsnyait csinált. Az ovával már nem vacakolt. Nem szoktak, bankszámlám is volt ilyen nicknév alatt. (Jó lesz az a magyarkának!)
 
Miután végeztem, jártam egyet az utcában, hogy fölnézzek régi albérletem ablakára. Itt kérte meg a kezem egy ritka nevű fiatalember, akinek nagyon fontos volt, hogy kiszabadítson a tucatnevűek táborából, és a sajátjával egyedivé tegyen. Miután beleegyeztem, másnap megjelent a házunk falán egy felirat: „Zuza Chyžňajová je kurva”. A szomszéd lépcsőházban lakott a renegát ribanc.
Az országos névtár szerint jelenleg én vagyok az egyedüli nő, aki még őrzi a magyar szignáljait ennek a névnek. Nem is kell hozzá az Ildikó (jaj, még ez is!), hogy azonosítsanak. Nyájas olvasóm elklikkelt az egyetemi adatbázisig, de a publikációs lista már nem érdekelte. Nem magyar, kaput.
 

Ajánló