Verve jó

Gyerekkoromban felfoghatatlan rejtély volt a húsvéthétfő. Mintha ezen a napon mindenki megbolondult volna, még a felnőttek is. Sőt, leginkább ők.

Egy csomó kérdésem lett volna, amit senki se tudott megválaszolni. Miért a nyuszi hozza a tojást? Miért hímes? A kakas tojja? Miért kell az egész napot ünneplőbe öltözve szobafogságban töltenem? És a legfontosabb: miért kell egyáltalán azokat a debil srácokat beengedni?
 
Az iskolaudvaron, játszótéren nem volt nagy vaszizdasz a nemek közötti kényes egyensúlyt megtartani: a copfhúzogatásért csattant a vonalzó, gáncsolásért gáncs volt a fizetség. Csakhogy minden évben eljött a húsvéti locsolkodás ideje, amit nálunk suprálásnak hívnak. A supra, szerencsés esetben, egy vesszőből font fenyítőeszköz, amit a kortárs népművészek műanyaggal bevont vékonyka drótszálakból fontak. Végül is haladni kell a korral.
 
Rendben, haladjunk, de a lányok miért nem haladhatnak? Ha például Öcsi háromágú, csomóban végződő kivégzőeszközzel korbácsolja percekig a lábszáramat, akkor én miért nem vághatom a fejéhez a hímes tojást? Én őrizzem a hagyományt, ő meg majd legközelebb lézerkarddal suhogtat végig? És mi a következő lépés? A ballisztikus rakéta? Az ilyesmit nem kéne csírájában elfojtani? Talán mondanom sem kell, hogy nem rajtam múlott. Ha a rítust nem őrizte volna szigorú anyai tekintet, akkor én menten elfojtom – ott helyben.
 
Időközben azért mégis lehetőségem nyílt haladni a korral. Négy évtizedet. A néniket már nem így bántalmazzák az Öcsi bácsik. Ahogy az Isten se ver bottal, úgy az emberek is feltalálják magukat ezen a téren. Mert igény, az van, bőven. És nem csak az év egyetlen napján.
 
A verbális termékenységi rítusoknak mintha újabban egyre nagyobb keletje lenne a virtuális köztereken. Mivel ez egy olyan terep, ahol anyáink még nem jártak, hagyománya sincs annak, mit kell egy középkorú családanyának csinálnia, ha úgy beszélnek vele, mint egy strichelő utcalánnyal. Ok nélkül. Csak mert aki nem bír a vesszejével, annak a virtuális placcon minden nő kurva. 
 
Nem szeretném kihívni magam ellen a sorsot, inkább csak felvetem: mi lenne, ha a fizikai térben mondanátok ugyanezt, szájkaratés Troll Öcsik? Gyertek el hozzánk korbácsolni, suprálni – a mi vidékünkön a fehérnép ütlegelése egy szép hagyomány. Piros tojás jár érte.
 
De hogy mitől lesz piros a tojásotok, az maradjon az én titkom. Valami kis rejtély a férfinépnek is kell, ha már egyszer hímes az a tojás.

Ajánló