Még a kutyát is sajnálni kellett, hogy megette szegény

A párki nekrológja

Özönlenek berkeinkbe a hírek, hogy a párkinak vége. Meghalt, nincs többé. Ki vagyon múlva. De ha ki nem is, el mindenképpen. 

Egyre több olvasónk jelzi ugyanis, hogy életének egykor megbízható és finom alkotóeleme, a virsli munkanéven elhíresült élelmiszeripari tömegtermék megszűnt létezni. Mert bár kapható a boltokban ilyen nevű képződmény továbbra is, viszont nincs köszönőviszonyban azzal, amit megismertettek velü(n)k anno. Vagy mi lettünk igényesebbek, vagy a virslik változtak meg. Esetleg mindkettő. 

Szóval önök küldték, hogy virslibe harapva csontdarabbal találkoztak, illetve magával a nagy semmivel, a virsli ugyanis már a tányéron szétfolyt, egy villaszúrás után. Még a kutyát is sajnálni kellett, hogy megette szegény. Ám mégiscsak étel, amit kidobni nem illik, a kutya pedig a legbarátságosabb köztes megoldás köztünk és a szemeteskosár közt. De ez egy másik téma, amely szintén messzire vezet. 

Mindenesetre megnyugodhatunk legalább amiatt, hogy tapintásunkkal győződhettünk meg a hazai húsipar ütőerében pulzáló fejlődésről: ami húsz éve még ilyen volt, az ma már amolyan. Persze azért ahhoz, hogy utolérjük a nyugatot, ebben is pedáloznunk kell egy kicsit: mikor lesz, amikor Leslie Nielsenhez hasonlóan (Csupasz pisztoly) este bedobjuk az ellenséget a húsfeldolgozó egyik tartályába, másnap a focimeccsen elfogyasztott hot dogban pedig már az ő pecsétgyűrűjére harapunk rá. De valljuk be, ehhez szerencse is kell, bár ugye a szorgalom és az igyekezet az első. 

A valódi párki tehát elindult a mamut, a dodó madár, és Steller tengeri tehene által kitaposott úton, vagyis kihalt. Létezik még néhány ritka és élvezhető alfaja bizonyos kombinátokban, de megvenni úgysem fogja senki, ha van olcsóbb is, hisz ki az a hülye, aki drágábbat vesz. 

Örülhetnek legalább a nyelvőrök és nyelvművelők, mert hiszen a párki szót, nyelvünk ragyogó viaszkos vásznának legbarnább foltját nem sikerült ugyan lesikálniuk, de megszűnt legalább az, amit eredetileg jelentett (idővel kikopik talán a kölcsönszó is). Ez pedig majdnem akkora bravúr, mintha a terítőt fordítottuk volna meg egy rántással, úgy, hogy az asztalt közben le sem pakoltuk. Az eredmény is éppen olyan dicső. Reméljük, hamarosan a botaszki is ilyen sorsra jut, sarkában a tyeplákival. 

Ajánló