Mongyő!

Az a fránya elme! Hogy milyen emlékeket képes legyártani, csak hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben!

Soha meg nem történt dolgokra emlékszem kristálytisztán. Őrzök egy emléket hároméves koromból, amit ha felidéztem, a családom mindig megcáfolt, mert ellentmondott a valóságnak. De kibabráltam velük: idegeneknek kezdtem el mesélni. Nekem is szükségem volt valamilyen emlékre a fiatalon elhunyt, folyton emlegetett nagybácsiról, és csak így sikerült felzárkóznom a családi emlékezetkultúrához.
 
Ilyen misztifikátori múlttal a hátam mögött nem lehetek háklis mások emlékezetkieséseire. Annál inkább piszkálja a csőrömet, ha az anyaországba szakadt honfitársaim lebratyiszlavázzák az én nagyon is konkrét Pozsonyomat. 
 
Egy odaát sikeres pályát befutó gimnazistatársam friss blogbe­jegy­zéséből értesültem arról, hogy a régi Tokaj borozó cégéréről a hungarofób hogyishívjákok leverték a T-t, y-ra cserélték a j-t. Mert a mai Pozsony már csak ilyen Bratyiszlava, ahol az Okay kóser, a Tokaj nem.
 
No, most akkor, ácsi, tesó! Átugortál egy napra, megálltál egy sarokház előtt, amelyről egy született pozsonyi se tudná felsorolni, hogy a kazettás portál fekete üvegén aranyló Tokaj felirat alatt hány csip-csup kóceráj üzemelt már. Azt viszont mindenki tudja, hogy abból nem lehetett leverni semmit, mert föstve volt, szecesszióilag. A felirat a borozóval együtt szűnt meg. Van ilyen. Sokan sajnáltuk. Elfogadható minőségű kis-kárpátoki zöldszilváni volt a fő vonzereje.
 
Most pedig állok a Lőrinc-kapu utcán a két éve felújított épület előtt, amit egy kétnapos cikk miatt ejtettem útba, és a saját két szememmel látom a feketén ragyogó portált, alatta a decens Mondieu kávézót és az Orbis gyorséttermet. Most akkor mi a fast food van? Értem én, hogy etetni kell odaát a kollektív emlékezet konjunktúráját, mert onnan jött a Kossuth-díj. De azért a nagy mesélés közepette nem kellene gondolni arra a pozsonyi magyar kisiskolásra is, aki nemcsak a feliratokat, hanem az odaáti Nagy Bácsi cikkét is el tudja olvasni?
 
Mert az a pimasz kis túlélő kérdezgeti anyut. És nemcsak szimbolikusan szeretne magyarként megmaradni a szlovák fővárosban, hanem a valóságban is. Kukás akar lenni vagy programozó. Mi keresnivalója lenne egy nemzeti giccstől ihletett fantasyben?
 
Hiszen nálunk minden gyerek tudja, hogy magyarországi tokaji bármelyik boltban, kistoronyai pedig a Sánc utcai borházban kapható. Kistoronya, Szőlőske, Csörgő stb. Nemcsak szép magyar nevek, hanem helyek is.

Ajánló