Farkasordító kutya hideg

Szerencsém van, a bóvliboltban vett kültéri hőmérőm -5 foknál kevesebbet nem hajlandó mutatni, úgyhogy az erkélyen szinte sose fázom. 

A lakásból kilépve persze érzem, hogy jóval hidegebb van. Aki ebben az időben kimozdul, annak vagy dolgoznia kell, vagy hülye – írta ki Tamás nevű ismerősöm a Facebook üzenőfalára. Én az első csoportba tartozom, legalábbis remélhetőleg. A szomszéd néni kutyusát pedig a harmadikba sorolnám – őt erőszakkal vonszolták ki sétálni. Behúzott nyakkal tiltakozott a kapuban, próbálta szabotálni a levegőztetést, keményen megvetette lábait, nyüszített és szemrehányóan nézett. Mindhiába. A néni nyugodt hangon, hosszan érvelt a kutyának a séta egészséges volta mellett, aztán nagy nehezen elindultak. Úgy lehetne megkülönböztetni ezt a másik kutyaidőtől, a kánikulától (dog days), hogy a meleget hotdog days-nek, a hideget pedig colddog days-nek hívnánk – akartam mondani neki, de inkább csendben elsiettem a dolgomra.

Üzenem Tamásnak, hogy van egy negyedik csoport is, melynek tagjai nem választhatnak. Még annyi esélyük sincs a meleg szobában tartózkodásra, mint a fenti tacskónak. Ezek az emberek az utcán élnek. Ők is azért jöttek a fővárosba, mint én: a jobb megélhetésért. Számukra azonban teljesen mást jelent ez a szó. Több elhagyatott épületet, aluljárót, használaton kívüli bódét, pincét. És több boltot, szellőzőráccsal, amelyek elé be lehet húzódni éjszakára.

A becslések szerint körülbelül ötezren élnek fedél nélkül Pozsonyban. Az utcára leggyakrabban azok az elvált férfiak kerülnek, akiknek nincs közvetlen hozzátartozójuk, nincs hová menniük, vagy adósságuk miatt elárverezik az otthonukat. Nemrég a szociális ügyi minisztérium emberei ténylegesen megszámolták a fővárosi hajléktalanokat. Megdöbbentő eredményre jutottak. Bár kb. kétezerrel kevesebben vannak a becsült számnál – mert sokan ideiglenes fizetős szállásokon, illetve a városon kívüli ingatlanokban húzzák meg magukat – de minden hetedik hajléktalan fiatalkorú. Ez volt az első ilyen adatgyűjtés Pozsonyban, nem is értem, miért. A hajléktalanok többsége férfi, 13,8 százalékuk fiatalkorú, legtöbbjük (az összes hajléktalan 41,3 százaléka) 25 és 49 év közötti, ötödük pedig 65 évesnél idősebb. Kétharmaduk több mint tíz éve van az utcán, és közel tíz százalék azoknak az aránya, akik az utóbbi egy évben váltak földönfutóvá.

A pozsonyi hajléktalanszállások alig 240 ember befogadására alkalmasak, a többieknek csak szurkolhatunk ebben a fagyban. Szép dolog a katonai sátrak felhúzása, jól mutat a tévéhíradóban az ott melegedő negyven ember, de az ilyen gesztusok még nem oldják meg a problémát. Átfogó reformra, az anyagi források és a jogszabályok újragondolására van szükség. Különös tekintettel arra a tényre, hogy a fiatal hajléktalanok 70–80 százaléka az árvaházból kerül ki. Ma például a villamosmegállóban odalépett hozzám egy gimnazistának kinéző hajléktalan, hogy meg tudnám-e dobni egy étkezési csekkel. Mert ezek a mai fiatalok haladnak a korral, tudják, hogy kb. egy eurómba kerül a 3,70 értékű cetli. És én pont kifogytam ezekből. Ráadásul apró sem volt nálam...

Ajánló