Nincs kiút

A válság megbízható fokmérője, amikor még az olyan gondolkodó is, mint Alain Badiou, csak mellébeszélni tud. 

A népszerű filozófus – már ha van ilyen napjainkban, Közép-Európában biztosan nem létezik ez a fogalom – Trump megválasztása után mérte fel a helyzetet a Los Angeles-i California Egyetemen tartott előadásán. Gondolatai tünetértékűek, azt a tanácstalanságot tükrözik, ami a kulturális elit sajátja jobb- és baloldalon egyaránt. Badiou Trump kapcsán beszélt, de témája lehetett volna akár a brexit is, vagy a menekültkérdés kezelése több országban, Szíria és benne Aleppó botránya stb. A baloldali nézeteket valló francia filozófus kétfajta világlátást tételez. Az egyik a magántulajdon és a szabadpiac elvén alapul, és liberalizmusnak nevezi. A másik, a baloldali, ennek (forradalmi) tagadását jelenti, és a nagy francia forradalommal kezdődött. Gondolatmenetében ezután az ismert következtetést visszhangozza: napjainkban már nincs különbség a két, vagyis a jobb- és a baloldal pártjai között a nyugati világban, és lényegében mindegyik a tőkét szolgálja – a kapitalizmus neoliberális győzelméről beszélhetünk. Ez eddig egy logikus konstrukció, a balos kiindulási pontból következő érthető elfogultságokkal. (A kapitalizmus önkorrekciójáról például nem beszél.)

A humán értelmiség válságát nem is ez, hanem a javasolt megoldás mutatja. Badiou olyan alternatívát keres, amely a jelenlegi renddel szembeállítható, „egy stratégiailag más lehetőséget”. Miben is áll ez? Négy elvről van szó szerinte, melyek egy új politikai mező kialakítását teszik lehetővé, ahol legalább kétféle orientáció fér meg egymás mellett, és így a „kapitalizmus” versenytársat kap. A négy elv a következő: kollektivizmus a magántulajdon ellen, polimorf munkás a szakosodással szemben, konkrét univerzalizmus az identitás ellen (az embertömegek nemzeti, rasszi, vallásos és szexuális megkülönböztetésének elvetése), valamint szabad és tetszőleges társulás az állami merevség ellen”. Sajnos nincs új a Nap alatt. A történelem különböző korszakaiból előbányászott, leporolt gondolatok ezekben a primer formájukban valószínűleg ugyanolyan bágyadtan hullanak a feledésbe a politikai korrektség elvetése és az igazság vagy tények utáni (post-truth) politika térnyerése idején, mint korábban tették. Mintha nem éppen ezekre a változatlan formában átvett elvekre szolgált volna Trump és az általa képviselt világ csattanós válasszal. Mintha nem egy, a most győztessel szemben helytálló új nyelv kidolgozása lenne a cél.

Van kiút?

Beke Zsolt

Ajánló