A hét eseménye Kopcsay és Szombathy szerint

A hét eseménye Márius Kopcsay, a Sme publicistája és Szombathy Pál publicista szerint.

SITA-felvétel

Az ünnepek alatt csehországi látogatóink voltak. Andrej Kiska újévi köszöntője után nem is volt kedvük visszamenni Csehországba, ahol Miloš Zeman beszélt a néphez. Nagy súlyuk van a szavaknak, amikkel az ország első embere újév napján megszólítja az embereket, függetlenül attól, hogy azok értő fülekre találnak, vagy kritikát váltanak ki. Ezért nagyon fontos, hogy az elnök olyan alapvető problémára tudott rámutatni, amilyen a magas fokú gyűlölet, elsősorban a virtuális térben. Meglepő viszont, milyen sokáig tart, amíg egy-egy jelenség akkora méreteket ölt, hogy bekerül az újévi politikai beszédbe. Mert a magas szintű gyűlölet, s nem csupán a politikailag orientált, már régóta jelen van a szlovák társadalomban, s szorosan összefügg a kultúra és a műveltség egyre mélyülő hiányával. Olyan időkben, amikor az információk és a hazugságok is kozmikus sebességgel terjednek, le kell rövidülnie a mi reakciós időnknek is, amely alatt meg tudjuk oldani a problémákat. Ennek kapcsán említést érdemel az a speciális hivatali egység, amely Csehországban januártól az orosz propaganda és a már említett hazugságok és gyűlölködés ellen harcol az interneten és a közösségi hálókon. Ezért viszont mi irigykedhetünk cseh barátainkra. A reakció ebben az esetben is lassú, hiszen a propaganda már 2015 elejétől vagy még régebbtől pusztítja a józan észt. Szlovákia viszont még mindig nem tesz semmit a jelenség ellen, így a mi reakciós időnk veszélyesen közelít a végtelenhez. Még szerencse, hogy a kompetens személyek tétlenséget – vagy éppen az inkompetensek aktivitását – olyan természetes autoritások kompenzálják, mint Kiska államfő.

 
MÁRIUS KOPCSAY
a SME publicistája
 
 
--------------------------------------------
 
 
A hét legfontosabb magyar közéleti híre 2017 csendes, politikailag inaktív kezdőnapjaiban egy újabb halovány ellenzéki próbálkozás: a baloldal a tisztességben megőszült liberális jogász csatalovat, Majtényi Lászlót jelölné köztársasági elnöknek, amely kísérlet persze inkább szimbolikus. Mit mutat a kiválasztás és a név? Egy időutazást a múltba. Egy ismétlődő politikai látszattevékenységet, amelynek lényege rendre az, hogy néhány, magát és egymást roppant okosnak tartó ember összegyűlik egy tágas lakásban, és a maga köreiből kigondol egy újabb, ideálisnak hitt kihívót, most éppen államelnököt, hogy aztán az illetőt rásózza csupa tanácstalan, másodosztályú politikusocskából álló pártokra, majd mindenki elégedetten dőljön hátra: lám, megint odacsaptak a buta mucsai Diktátornak. A magukat megkülönböztetőleg is demokratának nevezők rátermett politikai vezetőket szalonokban szeretnének kitenyészteni, miközben azok kizárólag harcokban edződve, ambíciókkal felvértezve, a monoton munkát jól tűrve emelkedhetnek ki. Amit most látunk (Andor László mint baloldali miniszterelnök-jelölt, Majtényi for president), az a Bajnai-féle zsákutca, nem több, sőt kevesebb – a Botka-ultimátum is jelzi ezt. 
 
*  *  *
 
A hét legjelentősebb külpolitikai jelensége a küzdelem, ahogyan a washingtoni adminisztráció próbálja hűteni Trump elnök békülékeny lelkesedését Putyin iránt. S ha már az orosz elnök, csapjuk hozzá a bejelentést: Budapestre jön a paksamétás ember, akit se lenyelni, se kiköpni nem tud Európa, csak kóstolgatni.
 
SZOMBATHY PÁL
publicista

 

Ajánló