Volt egyszer egy futball (közép-európai sztori)

„Arra a kérdésre, hogy mi tartja össze a futballcsapatot, a link vicc azt válaszolja, hogy részint az alkohol, részint az edző iránti töretlen gyűlölet. Ennyi. Ennyi volt Közép-Európa” – írta Esterházy Péter a Hahn-Hahn grófnő pillantása című könyvében; bájos aforizma a boldog békeidőkből.

 

A mai helyzet kicsinyég más, mondhatni differenciáltabb: ma már nemcsak az alkohol (ami örök) és az edző iránti töretlen gyűlölet, hanem a fogadási csalásokban való együttes részvétel tartja össze a futballcsapatot.

Mindez a Sport és foci Közép-Európában című nemzetközi konferencián is elhangzott, ahol egy cseh és egy szlovák sportriporter, egy lengyel múzeumigazgató, egy magyar sporttörténész és jómagam a közép-európai foci esélyeiről – vagy inkább: esélytelenségéről – beszélgettünk. Illetve arról, hogy közép-európai futball már tulajdonképpen nincs is. Hogy valamikor még volt, de ma már nincs. Vagy van, de nem úgy, nem abban az értelemben.

Ezzel persze senki sem akar szembesülni. Mert mihez is kezdhetnénk, ha kiderülne, hogy látszatvilágban élünk? Ha kiderülne, hogy foci helyett évek óta valami egészen mást kapunk? Valamit, ami nyomokban még futballra hasonlít, de már réges-rég nem az.

A szurkolók válasza az apátia, a közöny. Ami egy mélyen emberi reakció: az ijesztő dolgokra általában közönnyel reagálunk, úgy teszünk, mintha bennünket nem érintene. A legtöbb futballdrukkernek csak az a fontos, hogy a betevő falat meglegyen, s hozzá az esti focimeccs a tévében. Az ilyen szurkoló megszokta a kritikátlan fogyasztói pozíciót, hozzászokott ahhoz, hogy etetik, s ebben a pozícióban tulajdonképpen jól érzi magát. Nem akar fölösleges bonyodalmakat, nem akarja újradefiniálni a futballt, ehhez ugyanis gondolkodnia kellene, s a gondolkodás felelősséggel jár. Sokkal kényelmesebb hinni a reklámszlogeneknek, mint a saját szemünknek, igaz?

Ugyanez elmondható az alibiző sportsajtóról is, amelynek nem érdeke, hogy „maga alatt vágja a fát”: legyen egy focimeccs bármilyen unalmas/gyanús/minősíthetetlenül rossz, az újságnak/tv-riportnak színesnek kell lennie. Ez az előírás. Ezt diktálja a piac. Föl kell tupírozni az eseményeket, a semmiről sem szóló híreket pedig bombasztikus címmel eladni. Ezzel aztán létrejön egy párhuzamos világ: az egyiket a futballpályákon látjuk (és lehangoló); a másikat pedig – a csillogót, a giccsest, a közhelyekben tobzódót – a média teremti meg. A sportsajtó ugyanis a gépezet egyik része, fogaskerék a hazug rendszerben.

A közép-európai futball, kedves barátaim, végérvényesen lemaradt. Áltathatjuk magunkat, de ez a folyamat visszafordíthatatlan. Ez a modern futballipar úgy van kitalálva, hogy nekünk egyszerűen nem osztanak lapokat. Az UEFA megreformálta ugyan a Bajnokok Ligája lebonyolítási struktúráját, de valódi reform helyett csupán kozmetikázott. Érdemi változás nem történt. Csak úgy tesznek, mintha. Mintha mindenki egyenlő lenne. Pedig dehogy: a tálhoz már régóta ugyanazok a kiváltságosok férhetnek hozzá, senki más.

Meg tudja mondani valaki, hogy az utóbbi tizenöt esztendőben hány közép-európai (osztrák, magyar, cseh, szlovák, lengyel, horvát, szlovén, szerb, román, bolgár) klubcsapat jutott el a Bajnokok Ligájában olyan szintre, ahol már komolyabb összegeket osztanak – például a legjobb nyolc közé? Szóval? Hány ilyen csapat volt? Öt-hat? Vagy csak kettő-három? Elárulom: egy sem.

Pedig volt idő, amikor Közép-Európa a futballvilág centruma volt. Se BEK-ről, se KEK-ről nem hallott még senki, amikor itt már javában nemzetközi kupameccsek zajlottak – cseh, osztrák, magyar és olasz csapatok részvételével –, Közép-európai Kupa (Mitropa Cup) néven. Akkor még – Sindelar, Bican vagy Puskás idejében – mi alakítottuk a futballt. Aztán a piac változásával fokozatosan leszakadtunk a Nyugatról, és leszakadtunk a Keletről is (lásd az orosz és ukrán futball fellendülését). Mit hozott létre a közép-európai futball az utóbbi két-három évtizedben? Mit tett hozzá a labdarúgáshoz? Mivel színesítette, mivel gazdagította a futballvilágot? Semmivel.

Közép-Európa már régen nem „futballközpont”, hanem csak egy sorsára hagyott, a bundamaffia keselyűinek kiszolgáltatott „köztes vidék”, egy reménytelen sportprovincia a Nyugat és a Kelet között. A foci iránti szerelmünk sem más, mint a múltbéli futball iránt érzett nosztalgia, vágyódás egy olyan játékra, amely valaha létezett errefelé, s amelynek egyre halványuló nyomai már csak az alacsonyabb osztályú focimeccseken fedezhetők fel, általában a tribün mögötti büféknél, ahol a nyugdíjas kibicek sörözgetnek, felemlegetve a múltbéli sztorikat. Ennyink maradt a közép-európai futballból; semmi több.

 

Ajánló

Közel ötezer bírságot kézbesített már a posta az objektív felelősség elve alapján azon gépjárművek tulajdonosainak...

Több, mint egy hete véglegessé vált, milyen jelöltek indulnak a november 15-én esedékes önkormányzati választáson...

Bár a kijevi vezetés és a kelet-ukrajnai felkelők közötti tűzszünet "lehetőséget" jelent a válság rendezésére,...

Hozzászólások

Mit hozott létre a közép-európai futball az utóbbi két-három évtizedben? Mit tett hozzá a labdarúgáshoz? Mivel színesítette, mivel gazdagította a futballvilágot? Semmivel.

2-3 evtized? azert 1980-as evekben meg volt itt jo foci ezen a videken (vidi 1985 es a Real), sott kesobb is steaua a BL-ben, csehek 96 es 2004-ben, nedved aranylabdaja, slavia 96-ban az AS Romat kiutve UEFA elodontot jatszott a Bordeaux ellen, 2002-ben a cseh 21 évesek EB-t nyertek ...

  • nem tetszik

A magyar foci azon a VB-en halt meg amaleyen kiallitottak 2 jatekosat.Pedig minden focistanak tudnia kellene,hogy a jatekvezeto ellen nem lehet focizni...
A jatekvezetot az ujsagrioknak kell kritizalni,azt is a merkozes utan.

  • nem tetszik